Több mint tízperc olvasási idő
küldő: Hajnáczki Csaba
Régóta nincsenek már illúzióim. Tudom hol élek, tudom hogyan vélekednek rólam az emberek. Hallottam már milliószor: a problémák oka egyedül csak én magam vagyok. Ha beletörődnék abba, hogy ebben az országban minden úgy jó ahogyan van, akkor semmi gondom nem lenne. A jelek szerint a beletörődés nem az erősségem, azt meghagyom a bólogató sokaságnak. Sem bólogató, se nem sokaság nem vagyok, már régóta tudom mi az igazság: ez az ország magától képtelen eljutni arra a szintre, hogy a saját sorsát a kezébe vegye. A többség nem is vágyik erre. Ez a hely évszázadok óta megszállt gyarmatként létezett. Kertész Ákos szerint a magyar genetikailag alávaló. Cáfolni nem tudom, megerősíteni nem akarom ezt a megállapítást.
Inkább hagyjuk ezeket a dolgokat. Kezdeném ott, ahol már annyiszor, hogy jött értem a bicskei rendőrség. A dolgok úgy álltak 2025. április elején, hogy Éva néni akinél laktam, már néhány hete nem volt az élők sorában. A lakás egy ingatlan nepper tulajdonában volt már évek óta. A nepper meg jött, hívta miattam a rendőrséget. Hamarjában ott termett a nepper haverja, akit ugyan sohasem láttam, de ő mindjárt tudta rólam, hogy engem köröz a rendőrség. Aztán persze jött a bicskei rendőrség. Mondjuk sokat nem kellett utazniuk, a társasház pár száz méternyire van a Bicskei Rendőrkapitányság épületétől. Aztán a megszokott forgatókönyv szerint zajlott minden. A rendőrök gyorsan megállapították, hogy körözött személy vagyok, és mint ilyet haladéktalanul elő kell állítani a bicskei rendőrségre.
Mivel halasztást nem tűrt az előállításom, így mindent magammal vihettem ami csak rajtam volt. A többi holmim a bicskei rendőrök nagy megelégedésére ott maradt a hatóságok által jól tájékoztatott nepper gondjaira bízva. De ne ragadjunk le a jelentéktelen részelteknél, haladjunk tovább a történetben. Tehát annak rendje, módja szerint bekerültem a bicskei rendőrség fogdájára. Már voltam itt néhányszor, ismerős a hely. A rendőrök kötelességtudóan próbáltak felkészíteni a várható dolgokra.
– Hajnáczki úr, magát csak elvisszük a Pesti Központi Kerületi Bíróságra a Markó utcába, ott meghallgatják, aztán mehet ahová akar.
Hát persze! A sors úgy hozta, hogy a bicskei rendőrök szavahihetőségét már több mint húsz éve van szerencsém tanulmányozni. A tapasztalat az, hogy a bicskei rendőrök rendszerint már akkor is hazudnak, amikor éppen kérdeznek valamit. Persze ők azt tartják magukról, hogy ők semmiről nem tehetnek az ég adta világon, mutogatnak jobbra-balra, meg ugye ott vannak azok a fránya jogszabályok amiket nekik pontosan be kell tartani. Egyébiránt ők olyan ártatlanok mint a ma született bárány. Esetleg Váradi András, a Göböl-pusztai juhász véréből fröccsenhetett néhány csepp az egyenruhájukra, de semmi több! A Felcsút környéki mocskos ügyekről mit sem tud a nyilvánosság, tehát azok olyanok mintha meg sem történtek volna. A bicskei rendőrök ugyanazt a kommunikációs panelt húzzák magukra, amit a fasiszta, majd az AVH-s pribékek. Ők sem voltak semmiért felelősek, ők is csak egyszerű parancsvégrehajtók voltak. A bicskei rendőrök is pont ilyenek, a politika pribékjei, akik arra valók, hogy Felcsút környékén a Fideszhez lojális körök a mézes bödönt zavartalanul dézsmálhassák. Aztán, ha a szükség úgy hozza, ennek érdekében amikor nagyon muszáj, a rázós intézgetéseket is bevállalják.
Nem időztem sokat a fogdán, látogatóm érkezett. Felülről jött, az emeletről, dr. Balázs Sándor rendőrkapitány valami helyettes féléje. Rendhagyó módon külön miattam fáradt le hozzám, csak azért, hogy tájékoztasson az ügyemben. A rendőr úr elmondta, hogy ő személy szerint szerette volna, ha még ma meghallgatna bíróság, de sajnos a bíró úr ma elfoglalt és ma már nem tud fogadni. Ezért sajnálatos módon egy éjszakát el kell töltenem a székesfehérvári rendőrség fogdáján, ahová hamarosan elszállítanak. Holnap aztán mennek értem a bicskei rendőrök és elvisznek a Budapestre a Pesti Központi Kerületi Bíróságra.
A rendőr úr igen udvariasan, nyájasan beszélt velem. Semmi arcosodás, semmi lekezelő stílus. Ám mivel van már néhány év tapasztalatom a hatósági ügymenetben Felcsút környékén, így megkérdeztem tőle:
– Mondja! A Markó utcai bíróságról a Markó utcai börtönbe szokták előzetes letartóztatásba tenni az embereket?
– Á, dehogy szó sincs ilyesmiről Hajnáczki úr! Magát nem akarja senki börtönbe zárni! Holnap meghallgatják a bíróságon, aztán jöhet is haza!
Nem szeretném lelőni a poént már az elején, de ezután a beszélgetést követően pontosan három hónapot töltöttem a sitten előzetes letartóztatásban. Néhány hétig a Markó utcai börtönben (Nagy Ignác utca) azután átszállítottak Kőbányára, a Venyige utcai B.V. intézetbe.
Balázs Sándor samesza egy színjátékot adott elő, egy bekamerázott helységben. Arról akart meggyőzni, hogy semmi veszély nem fenyeget, legyek egészen nyugodt, nem fognak börtönbe zárni. Az előadás a saját szórakoztatásukra készült, jókat tudtak volna röhögni, amikor látják a megkönnyebbült boldogságot a pofámon, hogy nem visznek börtönbe, miközben ők már intézkedtek, hogy feltétlenül sittre vágjanak, és örökre eltakarítsanak a környékről.
A helyzet az volt, hogy Bicskén már jó egy héttel ezelőtt kezdtek sutyorogni a hátam mögött a fideszes besúgók, hogy nemsokára eltakarítanak Felcsút környékéről és visznek a börtönbe. A rendőr előadása nem volt annyira gyenge, bár kétségtelen, hogy hiányzott belőle a hitelesség. Sebaj, 2025. április 02. napja így is ünnepelt, boldog nap volt a bicskei rendőrségen.
Aztán másnap délelőtt már a Markó utcában a bíróság előtt álltam, előírás szerint bilincsbe verve. A tárgyalóteremben rajtam kívül ott volt a két bicskei rendőr. Legalábbis az egyik biztosan rendőr lehetett, mert egyenruha volt rajta, a másik civilben volt, neki valamiért nem jutott egyenruha. Be nem mutatkozott, a civil ruhájára nem volt kitűzve a neve. Ne firtassuk a kilétét, nyilván a titkosszolgálatnak is jelen kell lenni egy olyan eljárás helyszínén, ahol az titkosszolgálat egyik volt vezetője is érintve van az ügyben. (Papp Károly r. altábormagy)
Rajtuk kívül jelen volt még egy bíró és egy jegyzőkönyvvezető is. Ez utóbbi egy opálüveg paraván mögött ült a bíró mellett. Belőle semmi nem látszott, nyilván azért lett eltakarva, hogy ne lehessen kritizálni a jegyzőkönyvvezetőt. Biztosan nem a frizuráját szokták kritizálni, sokkal inkább a kezét kifogásolhatták némelyek. A tárgyalóteremben, a jegyzőkönyvvezető kezével olyan probléma szokott lenni, hogy nem mozog eléggé. Megesett már, hogy a vádlott, tanú, mondta a magáét a bíróság előtt, közben meg a jegyzőkönyvvezető keze meg sem mozdult. De ha az ő kezei nem püfölik a billentyűket, akkor hiába mondanak bármit a bíróság előtt, az nem kerül bele a jegyzőkönyvbe, azon egyszerű okból, hogy azt le sem írták. A szó elszáll, az írás megmarad, de csak akkor ha van írás…
Tárgyalás közben elég, ha a bíró tesz egy apró kézmozdulatot a jegyzőkönyvvezető felé, és a jegyzőkönyveztető kezei rögtön megállnak. Aztán ha a bíró megint int a kezével, a jegyzőkönyveztetőnő ujjai rögtön elkezdik ütni a betűket. Persze hangfelvétel is készül a bírósági tárgyaláson, de azt egyszerű földi halandónak úgysem adják ki, az belső használatra készül. A pórnép elégedjen meg a bírósági jegyzőkönyvvel, ami abban szerepel az van a hatóság számára, ami meg ott nincs az nem létező dolog hatóságilag, így figyelembe sem kell venni. Minden szakmának megvannak a saját diszkrét szakmai fogásai, miért pont a bíróság lenne ez alól kivétel?
Minden tárgyalótermemben, a bíróság mögött a falon ott díszeleg az ország címere, tetején a szent koronával. Korona őfelsége kissé csámpás, eléggé ferde rajta a kereszt, állítólag szállítási sérült, de valamiért senkinek nem akaródzott korona őszentségét kissé kipofozni. Mondjuk ennek is megvan az előnye, ez legalább megkülönböztet minket más népektől. Vagy esetleg tud valaki mondani egy olyan normális országot akinek a szent jelképe csámpás? Na ugye… Jézus keresztje egyenesen áll, igaz, Jézus a tisztességes, normális világ mellett tett hitet, ez az ország meg sem normális, se nem tisztességes nem akart lenni még sohasem. Jó ennek az országnak a csálé kereszt is…
A bírósági tárgyalóteremben a szent jelkép olyan, amilyen, és ugyanez vonatkozik a csálé szent jelkép alatt készült bírósági jegyzőkönyvre is. Előfordult már, hogy az sem lett tökéletes teljesen. Persze érthető, valamit mégiscsak tenni kellett azért, hogy elejét vegyék a tárgyaláson az ebből adódó konfliktusoknak. A bírósági tárgyalás nem parlamenti ülés, ahol mindenki hadoválhat kedvére. A tárgyaláson akit kérdeznek az válaszol, arra amit kérdeznek, és ennyi. Állítólag komolyan fontolgatták, hogy minden széket, padot lecsavaroznak a padlóhoz, hogy azokat ne lehessen hirtelen felindulásból a tisztelt bíróság fejéhez vágni, de valamiért elvetették ezt a tervet. Végül valamelyik salamoni bölcsességgel megáldott bírósági agytröszt kifundálta, hogy kell néhány olyan tárgyalóterem a kényes ügyeknek, ahol a jegyközönyvezető egy homályos paraván mögött ül. Ha nem látni, hogy az éppen gépel-e vagy sem, akkor az nem is képezheti vita tárgyát. A bíró kijelenti, hogy a tárgyalás a jogszabályi előírásoknak megfelelően zajlott, és vajon merne-e bárki mást állítani amikor a bíróság fölött ott trónol a korona őszentsége? Az érintettek majd postai úton megkapják a bírósági tárgyalás jegyzőkönyvét, aztán ha valakinek az mégsem tetszik, megverheti a postást hirtelen felindulásból. Végső soron az vitte oda neki. Az új jegyzőkönyvet meg később, már pontosan felveszik a postás megveréséről.
Tehát előállítottak a bicskei rendőrök a bíróságra, és ki nem tudná találni senki, hogy mit olvastam a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben. Na ezt most még direkt nem árulom el, majd később elmesélem…
A bíró megnyitotta a tárgyalást, amelynek egyetlen témája volt, nevezetesen az, hogy korábban hiába küldött idézést a bíróság, mégsem jelentem meg, ezért körözést adtak ki ellenem, és most sikerült a bűnüldöző hatóságnak elfogniuk szökés közben. Előadtam a tisztelt bíróságnak, hogy mindez a következőképpen történt:
Valóban érkezett korábban valamiféle postai küldemény a bíróságtól a Bicske Kisfaludi utca 25 szám alá (ez Éva néni lakása ahol bejelentés nélkül, jogcímnékül laktam) viszont ezt a postai küldeményt nem a postás hozta nekem, hanem a társasházban lakó Peck Edina nevű személy akarta nekem átadni a bíróságról érkező levelet. Ezt valóban nem vettem át Peck Edinától, mert a hatóságok által részemre küldött hivatalos levelet, amelyet a postás kizárólag csak nekem adhatna át, nem vagyok hajlandó illetéktelen személytől átvenni. Miután nem voltam hajlandó ezt a bírósági levelet átvenni, Peck Edina a levelet a társasház folyosóján található postaládák tetejére helyezte, talán közszemlére tétel céljából.
Néhány nap múlva ezt a közszemlére helyezett levettem a folyosón lévő postaládáról, és mivel a történtekkel kapcsolatban indokoltan felmerült a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja, a bíróság nekem címzett küldeményét, bontatlanul, egy feljelentés kíséretében megküldtem Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyésznek. Az ügyben a hatóságok eljárást folytattak, amely eredményéről nem tudok beszámolni. A tartózkodási helyemre egyéb nem érkezett a bíróságtól, legalábbis ilyenről nem szereztem tudomást.
A bíró erre közölte, hogy a bíróság nekem több idézést is küldött, ám azokat a posta visszaküldte a bíróságra azon indokkal, hogy a bicskei posta értesített a hivatalos küldemény érkezéséről, de azokat a postán én nem kerestem, így visszaküldték. Előadtam a bíróság számára, hogy az előbb említett, illetéktelen személyhez került levél kivételével nem érkezett postai küldemény, vagy küldeményről szóló értesítés, ilyenről nincsen tudomásom, és a jelek szerint a számomra küldött hivatalos küldemények kézbesítését jogszabályt sértő módon manipulálják. Erre a bíróság nem mondott semmit… A bírósági tárgyalóterem egy ilyen hely. A bíróság ha akar mond valamit, ha nem akar akkor nem mond semmit. Mivel úgyis témánál voltuk, gondoltam én is kérdezek, bár nyilván nem azért állok a bíróság előtt, hogy kérdezzek, de hátha. Szóval kissé feszegettem a határokat:
– Azt szeretném kérdezni a bíróságtól, hogy korábban, a nevemre keresve Google találatok között megjelent a bicskei önkormányzat hivatalos honlapjának egy oldala, ahol a Pesti Központi Kerületi Bíróság nekem címzett irata volt nyilvánosan olvasható. Amelyben olyasmi szerepelt, hogy a bírósági irataimat a Pesti Központi Kerületi Bíróság Markó utcai épületében az ügyfélfogadási időpontban elolvashatom. A kérdésem az lenne, hogy ez miféle eljárás, és milyen jogszabály alapján történt.
A bíró nem kifogásolta a kérdésemet, közölte, hogy mindez a jogszabályoknak megfelelően, közérdekű értesítés keretében történt.
Mindez újabb kérdéseket vetett fel, emiatt tovább érdeklődtem a bíróságnál:
– Körözés alatt álltam, mint ismeretlen helyen tartózkodó személy. Az ismeretlen helyen tartózkodó személy bárhol lehet. Viszont a bíróság nekem címzett közérdekű értesítése csakis kizárólag Bicske város honlapján jelent meg. Ez a közlemény nem jelent meg sem a Nyíregyháza, sem a Pécs, sem a Berlin, sem pedig a Párizs város honlapján, holott elvileg bárhol lehettem ismeretlen helyen tartózkodóként. Egyébként miért köröznek, amikor tudták, hogy hol vagyok? Egyrészt titkosszolgálati megfigyelés alatt állok, másrészt a társasházban, ugyanabban a lépcsőházban lakik egy bicskei rendőrjárőr, akivel gyakran találkoztam a házban jövet menet…
Nos minderre az észrevételre a bíróság nemes egyszerűséggel nem mondott semmit, talán a bíróság tekintélye csorbulhatott volna, ha egy körözött személy kérdéseire válaszol…
A bíróság nem akarta sokáig húzni ezt az eljárást, és közölte, hogy a bíróság elrendeli az előzetes letartóztatásba helyezésem a bíróság ügydöntő határozatáig a Markó utcai B.V. intézetben. A bíró feltette a kérdést, hogy akarok-e jogorvoslattal élni az előzetes letartóztatásba helyezés miatt – amely kérdésre igennel feleltem.
Továbbá közöltem, hogy elfogultság, vagy egyéb ok miatt kizárási kérelemmel élek a jelenlegi bíróság, továbbá a Pesti Központi Kerületi Bíróság valamennyi bírája, és annak vezetői ellen, a tárgyaláson elhangzottak miatt. A bíró közölte, hogy az ügyet továbbítják a felettes bírósághoz, ami a Fővárosi Törvényszék, elbírálás céljából. A tárgyalás ezzel lezárult, engem pedig bicskei kísérőim átvittek a Markó utcai börtönbe.
Ahol annak rendje módja szerint átestem a befogadási procedúrán, hivatalos iratok kitöltése, orvosi vizsgálat és a többi, aztán felvittek a börtön zárkába. A börtönben bármelyik zárkába is kerültem, poloska az természetesen mindenhol volt! Mondjuk Bicskén Éva néni lakásában is volt poloska, pont ott ne lett volna? A bicskei rendőrségtől nem messze volt a társasház. Csak azok a poloskák nem csíptek, azok csak füleltek. A börtönben viszont volt többféle poloska. Volt amelyik csípett, volt amelyik fülelt, a börtönben így mennek a dolgok.
Ám a poloskáktól érdekesebb dolog a korábban említett, ellenem kiadott körözés. A Pesti Központi Kerületi Bíróság legutóbb 2023. november 29. napján rendelte el a körözésem. Ekkor Éva néninél laktam, a bicskei rendőrség utcájában, a rendőrségtől néhány száz méternyire. Napi rendszerességgel közlekedtem Bicske kamerákkal bőven ellátott belterületén, gyalog, kerékpárral. Ahogy említettem a társasház lépcsőházában gyakran összefutottam a bicskei rendőrség egyik ott lakó járőrével. Ennek ellenére mégis rejtve maradtam körözött személyként, csupán akkor ”buktam le” amikor a hatósági kapcsolattal bíró ingatlan neppernek útjába kerültem. További probléma az, hogy Éva néni lakásába nem voltam bejelentve, és miközben ismeretlen helyen tartózkodó személyként voltam nyilvántartva, a bíróság ennek ellenére mégis Éva néni címére, a valós tartózkodási helyemre küldte a nekem címzett leveleit. Tehát adva vagyok mint ismeretlen helyen tartózkodó személy, aki menetrend szerint általában körözés alatt áll, de tudják az illetékesek hol vagyok, oda küldik a leveleket. Legalábbis amelyek illenek a forgatókönyvükbe, mert az olyan iratokat amelyeket nem akarnak az orromra kötni azt el sem küldik, hiszen ismeretlen helyen tartózkodom – így hová küldenék?
Viszont, hiába tudják hol vagyok, nem akarnak elfogni csak akkor, ha kapóra jön a letartóztatásom, pont passzol valamelyik hatósági kapcsolattal rendelkező jóakaróm forgatókönyvébe. Ugye jól tudom, hogy az ilyen hatósági magatartás kimeríti a hivatali hatalommal való visszaélés bűntettét, (Btk. 305. §) amelyet a jogszabály büntetni rendelt?
Ráadásul azt el is felejtettem említeni a bíróság előtt, hogy a bicskei rendőrség, sőt mi több, Balázs Sándor bicskei rendőrkapitány hivatalosan is értesítve lett a tartózkodási helyemről. Történt, hogy a 2025. február 20. kelt – Nem vagyok állatvédő – című beadványomat elküldtem a Legfőbb Ügyészség hivatalához, amely iratban megadtam a tartózkodási helyemül szolgáló 2060 Bicske Kisfaludy 25/III. fszt. címet. A legfőbb ügyészség ezt a beadványt intézkedés céljából megküldte a Bicskei Rendőrkapitányság hivatalához.
Ezt követően a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság 07000/3831/2025/ált. Számú határozatot megküldte részemre a 2060 Bicske Kisfaludy 25/III. fszt. címre, amely határozat arról szól, hogy a Nem vagyok állatvédő című beadványom miatt a bicskei rendőrkapitány elfogultságot jelentett saját maga miatt, és kérte másik rendőrség kijelölését az ügyben. Amit a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság meg is tett. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy Balázs Sándor bizonyíthatóan személyesen olvasta azt a beadványom, amelyben megadtam a valós tartózkodási helyemet a 2060 Bicske Kisfaludy 25/III. Fszt címet. Ennek ellenére bár körözés alatt álltam, mégsem fogtak el, csak akkor amikor a bicskei rendőrséggel kapcsolatban álló ingatlan nepper érdekében állt.
Már Kőbányán voltam, a Venyige utcai börtön vendégszeretetét élveztem, amikor jött a börtönőr aki a hivatalos leveleket hozza. Hozott egy iratot, közölte, hogy jelöljem be az iraton, hogy az ellenem folytatott ügyben akarok-e jogorvoslattal élni az előzetes letartóztatás elrendelése miatt. Ez egy nagy okosság volt, ugyanis én már jogorvoslattal éltem az előzetes letartóztatás elrendelése miatt, a bíróság előtt szóban, amikor előállítottak a bíróságra a bicskei rendőrök. Csakhogy, hogy hogysem, annak elbírálásáról nem kaptam értesítést, most meg jött ez a papír, hogy akarok-e fellebbezni.
Mivel már fellebbeztem, az iraton bejelöltem a ”nem kívánok fellebbezni” lehetőséget. Természetesen ez csak egypéldányos irat volt, erről másolatot nem adott a börtönőr. Aztán eljött a tárgyalás, 2025. július 02. napja. Az ünnepi alkalomra kicsíptem magam, sikerült szereznem egy olyan B.V.-s, mákos inget amin az összes gomb megvolt, így aztán rendesen begombolkozva, egészen elegánsan jelentem meg a bíróságon.
Mindenki ott volt a bíróságon, a fene se gondolta volna, hogy ennyien kíváncsiak erre az ügyre. Persze nem sok ilyen ügy lehet azt országban, érthető ez a nagy érdeklődés. Becsületsértés miatt folyik az eljárás, mert én mint a vádlott, megsértettem az alábbiak becsületét:
– Papp Károly r. altábornagy, korábbi Országos Rendőr-főkapitány
– dr. Balogh János r. vezérőrnagy Országos Rendőr-főkapitány
– dr. Töreki Sándor r. vezérőrnagy Országos Rendőr-főkapitány helyettes
– dr. Varga Péter r. dandártábornok Fejér Megyei Rendőr-főkapitány
– dr. Balázs Sándor r. alezredes bicskei rendőrkapitány
Jelen van a tárgyalóteremben két börtönőr, erősen fogják a láncot amivel a kezem a derekamhoz össze van láncolva az előírásoknak megfelelően. Aztán megjelent egy kedves úriember, már a folyosón bemutatkozott, ő a kirendelt védőügyvédem aki a pártomat fogja a bíróság előtt. Volt ott még egy másik úr is, ő nem mutatkozott be, mint kiderült ő volt az ügyész aki a vádat képviseli. Aztán természetesen ott volt a bíró a jegyzőkönyvvezető kíséretében. Megtiszteltetés, hogy ennyi ember időt tudott szakítani az ügyemre, még szerencse, hogy pont ráértek és nem volt más sürgős dolguk. A jegyzőkönyvvezető előtt nem volt opál paraván, kissé aggódtam is emiatt, hogy esetleg el is marad a tárgyalás, és hiába jött ide ez a sok ember. Végül kiderült nincs miért aggódnom, a tárgyalás megkezdődött.
Mivel az utolsó tárgyaláson is bejött, gondoltam most is megpróbálok kérdezni ezt-azt. A múltkor sem szóltak érte, nem mondta senki, hogy húzzak gyorsan el innét, ne alkalmatlankodjam, gondoltam most is megpróbálom. Szóval mondom a bíró úrnak:
– Tisztelt bíróság! Lenne egy olyan problémám, hogy amikor a bíróság elrendelte az előzetes letartóztatásba helyezésem 2025 április 03. napján, én itt a bíróság előtt jogorvoslattal éltem az előzetes letartóztatásba helyezés miatt. Ámde nem jött azóta sem semmilyen értesítés, hogy valaki elbírálta volna a fellebbezésemet. A börtönbe ugyan hoztak egy papírt, hogy akarok-e fellebbezni, de nem akartam, hiszen egyszer már megtettem a bíróság előtt állva. Szóval sanszos, hogy jogszabálysértés esete forog fent ez ügyben.
A bíró kissé babrált a papírjai között, aztán közölte, hogy az előzetes letartóztatásom miatti fellebbezésem szabályszerűen elbírálta a Fővárosi Törvényszék. Az előzetes letartóztatásomat hatályon kívül helyezte, mivel az jogsértő körülmények között történt. Ugyanis az előzetes letartóztatásomkor a tárgyalóteremben nem volt jelen a védőügyvédem. Viszont a Fővárosi Törvényszék ugyanezen intézkedésével helyben is hagyta az előzetes letartóztatásom, így maradtam továbbra is a börtönben. Minderről én minden bizonnyal azért nem tudok, mert az erről szóló bírósági dokumentumokat még nem volt idő megküldeni nekem a börtönbe…
Kezdtem megnyugodni, nem is kell ide opálos paraván a jegyzőkönyvvezető elé, fog ez menni így szemtől szembe élesbe is. Ekkora baromságot! A felettes bírói szerv hatályon kívül helyezi a letartóztatásom, ami azt jelenti, hogy szabadlábra kellene helyezni, mert nem volt jelen a védőügyvéd amikor elrendelték az előzetes letartóztatást. Ámde a birói szerv ugyanazzal a tollvonással helyben is hagyja az előzetes letartóztatásom, biztos akkor már pont ott volt a védőügyvédem. Minderről pedig azért nem tudok, mert három hónap kevés volt arra, hogy a Markó utcai bíróságról elküldjék ezt a sajtpapírt Kőbányára a Venyige utcai börtönbe. Arra azért volt idő, hogy próbáljanak trükközni valamit a börtönbe küldött – akarsz-e fellebbezni a letartóztatás ellen – nyilatkozattal, amiről meg nem adtak másolatot…
Nekem már múltam van az ilyesmiben, ha nehezen is, de valahogy túlélem ezeket a traumákat. De lehet, hogy mindenki jobban járna, ha kerítenénk valami nemzeti bádogost, aki helyrepofozná azt a csálé szent koronát a nemzeti büszkeségen. Mert csálé szent korona őszentsége ott díszeleg minden bíróság feje fölött, és emiatt a bírósági gyakorlat nem tud rendesen glédába állni, mivel a korona szent ferdesége a bíróságon a viszonyítási pont. Emiatt a joggyakorlat annyira el van ferdülve, hogy hozzá a képest a pisai ferde torony egy függőleges etalon. Némelyik jogi intézkedés már annyira ferde, hogy ki sem lehet nyomtatni rendesen, mert teljesen keresztben áll a papíron, és beleakad a nyomtató belsejébe.
Az elfogultság miatti kizárási indítványomat elbírálták, arról jött értesítés a börtönbe. Azzal a gond annyi, hogy kizárást jelenlegi bíróság, továbbá a Pesti Központi Kerületi Bíróság valamennyi bírája, és annak vezetői ellen jelentettem, ami annyit jelentene, hogy ezt az elfogultságot fel kellett volna terjeszteni a felettes birói szervhez, a Fővárosi Törvényszékhez. Viszont az elfogultsági indítványt a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírálta el, és csak az ügyemet intéző bíró kizárásáról döntöttek. A bíró kizárását egyébként megtagadták. Érdekes módon az a bíró, aki bár nyilvánvalóan teljes mértékben tisztában van azzal, hogy nem lehet döntést hozni az előzetes letartóztatásba helyezésről úgy, hogy nincs a terhelt védőügyvédje jelen – ám ennek ellenére az ilyen jogsértő döntést hozó bírót mégsem találták elfogultnak. Ezt is elmondtam a bíróság előtt, de senki nem reflektált, nem szólt semmit egyik börtönőr sem, hallgatott a gépírónő, az ügyész, a bíró, de még a kirendelt védőmnek sem volt hozzáfűzni valója mindehhez. Úgy látszik nincsenek jó témáim, a körülöttem lévőket nem érdeklik azok a dolgok amik nekem fontosak.
Tehát miután sikeresen átléptünk ezeken a lényegtelen részleteken, megkezdődött a tárgyalás érdemi része, a bűnösségem megállapítása, és a büntetés mértékének kiszabása. A bíró egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy mit követtem el, milyen körülmények között, milyen indítékkal léptem a bűn útjára, lehet, hogy talán sűrű lehetett a napirendje így eme, a bűnesetek tárgyalásakor megszokott dolgok firtatását teljes mértékben mellőzte. Végül is mi értelme volna ragozni a lényegtelen részleteket. A bíróság előtt áll egy delikvens, akit folyton körözni kell mert ismeretlen helyen tartózkodik a bicskei rendőrségtől egy köpésre. A tényállás teljesen kristálytiszta, az illető egészen bizonyosan bűnöző! Egyébként a bíróság előtt álló vádlott bár már sok mindent előadott a bíróság előtt, de azt még sohasem állította magáról, hogy ő maga ártatlan volna. Ezt akár beismerésként is felfoghatja a bíróság, a feje fölé függesztett kissé csámpás szent koronás nemzeti jelképpel egyetértésben. Tehát a bíró ismertette a jogszabályok által lehetővé tett bírósági metódust, hogy amennyiben hozzájárulok ahhoz, hogy tárgyalás mellőzésével hozza meg a bíróság az ellenem szóló ítéletet, akkor ha azt elfogadom, akkor az ítélet jogerőre is emelkedik, és azzal az eljárás megszűnik.
Olyannyira zavarba ejtett ez a rendkívüli fordulat, hogy a sportban bevett szokás szerint időt kértem a bíróságtól, hogy az ügyvédemmel konzultálhassak a sorsdöntő kérdésben. Legalább válthatok néhány szót a kirendelt ügyvédemmel. Rendes embernek tűnik, dumáljunk már egyet ha már miattam idefáradt. Ehhez a bíróság engedélyt is adott, így a két börtönőr kíséretében kivonultunk a folyosóra a jogi konzultáció lefolytatása végett. Hamarjában meg is vitattuk a szitut, azért mindjárt más a felütése a dolognak, ha az ember mellett ott áll három olyan ember aki napi szinten belelát a bírósági tárgyalótermek világába. Az ilyen szakmai környezet csökkenti az ember vállára nehezedő terhet, amit a döntés miatt viselni kell. Nem szabad alábecsülni a két börtönőrt, akiknek az előírás szerint a folyosón is erősen tartaniuk kellett a rám csatolt vezetőszárat. Ők nagyon sok tárgyalást végignéznek, és bár általában nincs jogi diplomájuk, igen sokat tudnak a jog gyakorlat különféle aspektusairól. Tehát annak rendje módja szerint, vica-versa négyesben megvitattuk a dolgokat, és visszatértünk a tárgyalóterembe a bíróság elé.
Mondtam a bírónak, hogy mielőtt közölném a döntésemet a tárgyalás nélküli eljárás elfogadásáról, szeretnék tisztázni valamit azt ügyben egyéb vonatkozásban. Ugyanis a kíséretemre rendelt B.V. személyzet az imént jelezte, hogy az ő B.V.-s iratukban az áll, hogy az őrizetes nem szabadítható. Ez azt jelenti, hogy nekik mindenképp vissza kell vinni engem a börtönbe, még abban az esetben is ha az őrizettest szabadlábra helyezte a bíróság. (B.V.-s mákos ruhában voltam, tehát minden esetben vissza kell vinni a börtönbe a letétbe helyezett civil ruhámért)
A pórázomat tartó börtönőr is megszólalt, elmondta a bíróságnak, hogy ez általában olyan esetekben van, amikor az őrizetes ellen több eljárás is folyik, és ha az egyik ügyet megszüntetik, attól a másik ellene folyó ügyben még letartóztatásban tartják. Tehát a kérdésem az a bíróság felé, hogy jelenleg hány eljárás folyik ellenem? A bíró átnézte az előtte lévő akta iratait, majd közölte, hogy ellenem a jelenlegi eljáráson kívül más egyéb eljárásról nincs tudomása a bíróságnak.
Nem akartam feleslegesen terhelni a bíróságot a jelentéktelen észrevételeimmel, így azt már nem is említettem, hogy a részemre, a Pesti Központi Kerületi Bíróság által küldött 22.B10.605/2022/63-I. számú végzés [6] pontjában ez áll: „vádlott büntetlen előéletű, vele szemben két büntetőeljárás van folyamatban”.
A végén még csak összezavarom a bíróságot, pedig biztosan van a bíróságnak is éppen elég baja. Ott van például a bíróság feje fölött a csámpás koronai szentséggel ékesített nemzeti jelkép. Lehet, hogy nem csak csámpás, megeshet, hogy nincs is rendesen a falhoz rögzítve. Ahol a szent dolgok ferdeségét nem orvosolják ott más trehányságok is lehetnek És ha ne adj Isten a bíróság fejére zuhan a falról az a csálé micsoda – akkor mi lesz? Szóval a bíróságnak van elég baja nélkülem is, nem kell feleslegesen terhelni mindenfélével. Hát nem mindegy, hogy momentán hány eljárás folyik ellenem? Ha valamit véletlenül mégis megszüntetnek ami ellenem folyik, akkor Balázs Sándor bicskei rendőrkapitány kihúzza a fiókját, előhúzza a következő ellenem folyó eljárást. A dátumot kell ráírni, meg a bélyegzőt ráütni, és máris folyik ellenem egy újabb koncepciós eljárás. Rögvest ki lehet adni ellenem az országos körözést, ami miatt bármikor börtönbe lehet tenni előzetesbe. Szóval a tárgyra tértem és közöltem a bírósággal, hogy elfogadom, hogy a bíróság tárgyalás mellőzésével hozza meg az ítéletét az ügyemben.
A bíróság kérte a vád képviseletében megjelent ügyészt, hogy ismertesse az ellenem felhozott vádat, és tegyen indítványt a büntetés mértékére. Az ügyész felállt, röviden ismertette az általam elkövetett becsületsértéseket, majd kifejtette, hogy figyelemmel az eljárás elhúzódó jellegére, ugyanis a vádlott ellen ez az eljárás már 2018. év óta folyik, a vádhatóság a vádlottra megrovás büntetés kiszabását kéri.
Ezt követően a bíróság hozzám fordult, azzal, hogy kívánok-e valamit hozzáfűzni. Elmondtam, hogy bár nincsenek jelenleg előttem azok az iratok amelyekben a rendőri vezetők becsületét megsértettem, de vélhetően az ügyészség a szövegkörnyezetből ugyan kiragadva, de pontosan idézte az általam írt becsületsértő részeket. Annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy mielőtt a szóban forgó becsületsértéseket elkövettem volna, több esetben fordultam a hatóságokhoz azért mert ellenem a hatóságok jogszabályt sértő intézkedéseket tettek. Mindezek nem vezettek eredményre, és miután kimerítettem a jogszabályok által biztosított lehetőségeket, végső eszközként alkalmaztam a becsületsértést, amivel megakadályozni, elriasztani igyekeztem a rendőri vezetőket a további jogszabályt sértő magatartástól. A jogszabályok ismerik a végszükség fogalmát, amely fennállása esetén a bűncselekmények megvalósítása nem büntetendő. (Btk. 23. § ) A Különös figyelmemmel arra, hogy amennyiben rendőri vezetők jogszabályt sértő magatartást tanúsítanak, azzal nem csupán személyemet, hanem adott estben a társadalom más tagjait is veszélyeztethetik, ezért a társadalom érdekeit szem előtt tartva, a rendőri vezetők becsületének megsértésével igyekeztem a társadalom más tagjait is védeni. Egyébként a cselekményem elkövetése közben a rendőri vezetők testi épségét nem veszélyeztettem.
A bíróság szó nélkül hagyta az általam elmondottakat, és átadta a szót a kirendelt védőügyvédemnek. A védőügyvéd megtartotta a védőbeszédét, a bíróság pedig ezt követően ítélethozatalra visszavonult.
Szólítottak, és bevonultam a folyosóról a tárgyalóterembe a két börtönőr és az ügyvéd kíséretében. A bíróság kihirdette az ítéletét, amely szerint Hajnáczki Csaba vádlottat a bíróság becsületsértés büntette miatt megrovásban részesíti. Ezzel egyidejűleg a bíróság az előzetes fogva tartást is megszünteti. A bíró tájékoztatott, hogy amennyiben az ítélettel nem értek egyet, akkor az ellen három munkanapig felebezhetek. Amennyiben nem fellebbezek a ítélet automatikusan jogerőre emelkedik. A tárgyalás lezárult, aztán úgy este tíz óra magasságában páros lábbal rúgtak ki a Venyige utcai börtön épületéből...
Meghánytam-vetettem a dolgot, és nem felebeztem. Letelt a három nap, a bíróság előzetes tájékoztatása szerint az ítélet már automatikusan jogerőre emelkedett, és fogtam magam besétáltam a Pesti Központi Kerületi Bíróságra a Markó utcába. Na persze nem azért mentem oda mert honvágyam volt, hanem azért, hogy kikérjem a már lezárt ügyem iratanyagát, aminek megismerését a jogszabályok lehetővé teszik. Kikérem a teljes iratanyagot, aztán elolvasom egyebek mellett a bírósági tárgyalásról készült jegyzőkönyvet. Vajon benne van-e minden ami a tárgyalóteremben elhangzott? Vagy netán tán a jegyzőkönyv is kissé hibás, olyan mint a tárgyalótermekben kifüggesztett csámpás koronával ékesített állami jelkép?
Ennek a történetnek az elején ígéretet tettem, hogy elmondom majd, hogy mit olvastam a bírósági jegyzőkönyvben. Nos most elmondom, a helyzet az, hogy nem olvastam benne semmit…
Az úgy volt, hogy mondtam a bíróság irattárában – kérem egy lezárt ügy iratanyagát. Itt az igazolványom, ez az ügynek a száma. Erre az ügyintéző közli, nem tudja odaadni ennek az ügynek az anyagát, mert az nincsen itt. Amúgy meg az ügy nincs lezárva, az eljárás másodfokon folytatódik. Mondom neki, hogy biztosan rossz ügyet nézett, ez az ügy jogerősen le van zárva. Az ügyintézőnő nézi a gépet és azt mondja erre, az elsőfokú ítéletet megfellebbezték, ezért az eljárás másodfokon folytatódik.
Az nem létezik! Én fellebbezhettem volna de nem tettem, így az ügy már jogerősen lezárult. A kirendelt védőügyvédem annyira azért nem látszott buzgónak, hogy a tudtom nélkül megfellebbezze azt az ítéletet amit én nem akarok megfellebbezni. Az irattárosnő a monitort skubizza, azt mondja annyit tud mondani, hogy az ítéletet az ügyészség fellebbezte meg, az ügy új ügyszámot kapott, és az eljárás másodfokon folytatódik. Náluk már nincsenek is az ügy iratai, ezért azokat nem is tudja nekem átadni.
Keresem a kirendelt védőügyvédemet. Kérdezem tőle, hogy egyáltalán még ő a kirendelt védőm, vagy már lejárt a megbízatása? Azt mondja, ha nem fellebbeztem, akkor az ügy már jogerősen lezárult, így az ő megbízatása már lejárt. Ha fellebbeztem, akkor az ügy másodfokra kerül, ebben az esetben még ő a kirendelt védőm. Ó hát persze! Elfelejtettem, hogy a védőügyvédem bizonyára nem szokott Felcsút környéki ügyeket intézni, ezekben meg kissé eltér az ügymenet a megszokottól. Tehát mondom:
– Ügyvéd úr! Én nem fellebbeztem, de az ügy másodfokra került mert az ügyészség fellebbezett.
Azt mondja, hogy az nem létezik! Az ügyészség kérte rám azt az ítéletet amit meghozott a bíróság. Az ügyészség jelen volt az ítélet kihirdetésekor… Az nem létezik, hogy az ügyészség saját magát megfellebbezi!
– Ügyvéd úr! Most voltam a bíróságon a Markó utcában, hogy kikérjem az ügy iratanyagát, nem tudták odaadni, mert már másodfokon van az egész iratanyag…
A börtönökben köztudottan elég sok a roma származású ember. A börtönben töltött három hónap alatt találkoztam jó néhány romával. Kérdezgettek honnan jöttem, milyen ügy miatt vagyok börtönben. Mondtam nekik, hogy becsületsértés miatt. Erre aztán kikerekedett a szemük. Becsületsértés? Hát már ilyesmiért is börtönbe zárják az embert? Mondom, hogy rendőrkapitányok becsületét sértettem meg, úgy öt kapitány a sértett az ügyben. A börtönben a cigányok a vállamat veregették. Te rendes ember vagy Csaba! Már több éve, hogy szintén előzetesben voltam egy másik börtönben. Ott voltam közös zárkában egy börtönőrrel. Úgy értve, hogy az illető korábban volt börtönőr, de elítélték valamiért, így aztán egyik napról a másikra a rács másik oldalára került a börtönben. Az egyik nap még börtönőr, a másik nap már fogvatartott. Az élet időnként produkál ilyen fordulatokat.
Ha már összespanoltunk, kérdezgettem én is a cigányokat:
– Aztán mit szólnátok hozzá, ha egy bicskei rendőrt hoznának ide a börtönbe közétek. A cigányok hunyorogtak.
– Hát Csaba, azokkal nem így lennénk mint veled, az biztos. Azokkal tiszteletlenek lennénk.
Kezdett érdekelni a dolog.
– Miért? Mit mondanátok a bicskei rendőrnek, ha ide zárnák a sittre?
– Mondani… Beszélgessen azokkal a rosseb! Ha bicskei rendőr idekerül közénk a börtönbe, akkor összepiszkítjuk a padlót, aztán fölnyalatjuk vele…
– A cigányok csicskáztatnák a bicskei rendőrt a sitten? Neki kellene takarítani a zárkát, miközben a cigányok az ágyon hesszelnek?
– Nem erről beszélünk Csaba! Ez úgy megy, hogy a cigányok odaszarnak a padlóra, aztán a rendőrnek azt kell felnyalnia…
– És ha nem hajlandó erre? Akkor mi van, ha nem is foglalkozik a cigányokkal?
– Olyan nincs, hogy a rendőr nem nyalja fel a szart a sitten! Ha ő nem foglalkozik a cigányokkal, akkor a cigányok majd foglalkoznak vele, ez így van a börtönbe Csaba…
Persze, a börtönben dumálnak sok mindent, de ezt még hallgatni is durva. Elgondolkodtatott a dolog. Orbán Viktor rendszere már recseg-ropog. Egyre több fideszes kezd lelépni, már kisíbolták a lét a rendszerből amit tudtak, és tudják jól? Addig kell lelépni a süllyedő hajóról ameddig az el nem süllyed. A Fidesz rendszere be fog bukni, ennek egyre több jele látszik. A bicskei rendőrök a Fidesz rendszer emblematikus figurái. A felcsúti milliárdok védelmére kellenek, mindegy, hogy jó emberek, vagy rosszak, a Fidesz rendszer bukása után ott lesz a bélyeg a homlokukon:
Ez is Mészáros Lőrinc rendőrbérence volt!
Mehetnek bárhová, le sem tudják tagadni, hogy Bicskén voltak rendőrök. A rendőrségi nyilvántartásban pikk-pakk előlehet keresni kik voltak Bicskén rendőrök. Nem lehet tudni a fideszes világ után milyen idők jönnek, és milyen urak ülnek a magas székekbe. Egy rendőrnek könnyű megbukni, pláne ha utaznak is rá. Persze mindegyik azt gondolja, hogy ő majd megússza valahogy. A nácik, meg a nyilas pribékek is ezt hitték, aztán apránként csak összeszedték őket. Amikor elérkezik a változás, a bicskei rendőrökre rossz napok várnak. A változás pedig egyre közeledik. Aki bicskei rendőr volt és netán börtönbe kerül, azt a cigányok kezelésbe veszik az tuti.
Talán jobban járnának a bicskei zsaruk, ha előrelátó módon próbálnának felkészülni a megpróbáltatásokra. Például vannak Felcsúton is cigányok. Meg kellene kérni őket, hogy piszkítsanak oda a bicskei rendőrségen, aztán a rendőrök azon gyakorolhatnák, hogyan kell felnyalni a cigányok után a szart. Könnyebb lenne majd nekik a sitten, ha oda kerülnek lenne már gyakorlatuk ilyesmiben!
Tehát ott hagytuk abba, hogy 2018 óta folyt ellenem a rendőrkapitányok megsértése miatt az eljárás, amiben 2025 julisában hozott ítéletet a bíróság. Ez a hét esztendő kevés volt arra, hogy kihallgassanak az ügyben. Igen, úgy van ahogy mondom, a bíróság úgy ítélt el a hét éve folyó ügyben, hogy NEM HALLGATTAK KI A BECSÜLETSÉRTÉSI ÜGYBEN! Abszurdisztán? A bűnelkövető ellen hét éven át folyik büntetőeljárás, többször is beviszik a rendőrségre, bíróságra, de valójában soha nem hallgatják ki. Az ítélethozatalkor sem hallgattak ki, hiszen tárgyalás nélkül hozott ítéletet a bíróság.
Ha egészen pontos akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy egyszer valamikor 2020-2021 környékén lett volna egy kihallgatás a Központi Nyomozó Főügyészség Győrben lévő kirendeltségén. A következő a történet. A bicskei rendőrök a már megszokott módon bilincsbe verve elszállítottak Győrbe. Az utcán szálltunk ki a rendőrautóból az ügyészség előtt, mondom nekik, hogy aztán odabent mindent csak szabályosan, mert ez a Központi Nyomozó Főügyészség, valójában ez ma Magyarországon a politikai rendőrség. Olyasmi mint az AVH volt az ötvenes években. A rangidős rendőr, talán főtörzsőrmester lekicsinylően nézett rám. A homlokára volt írva mit gondol rólam: mit pofázik nekem ez a tetű! Rajta bilincs van én meg vagyok a rendőr! Azért uralkodott magán, nem szólt inkább semmit, talán hallott már rólam. Már a portáson fennakadt a rangidős rendőr, amikor a portás szúrós szemmel vonta kérdőre:
– Mért nincs magán a rendőrjelvény? Fel kell írnom a jelvény számát!
A rendőr kapkodva kotorászott a zsebeiben, hirtelen nem tudta melyik zsebébe rakta a jelvényt. Amúgy szokta hordani, csak a nagy rutinjának köszönhetően levette a jelvényét és zsebre tette mielőtt engem átvett a bicskei rendőrség előállító helységében, nehogy megjegyezzem a számát. Szóltam én a gyökérnek, hogy az AVH-ra megyünk, de hát az ész nem követelmény a bicskei rendőröknek csak a fideszes körökhöz való lojalitás.
Az ügyészségen egy fiatal ügybuzgó ügyész már a folyosón dörzsölte a markát a kihallgatásomra készülődve. A rangidős rendőr betuszkolta az ajtón társát, egy fiatal rendőrőrmestert, közben ő meg kint marad a folyosón. Miután az ügyészség portása a bejáratnál falhoz állította, már nem is volt kíváncsi arra, hogy bánnak el velem az ügyészek. Az ügyészség irodájában megkezdődik a kihallgatásom, a rendőrkapitányok becsületsértési ügyében. Megbilincselve ülök a széken, mellettem áll a rendőrörmester, aki fogja a vezetőszárat ami a bilincsemhez van rögzítve. Velem szemben ül az ügyész, aki már türelmetlenül várja, hogy a kérdések kereszttüzét zúdíthassa rám. Tőlem balra ül a gépírónő, aki legépeli a kihallgatás jegyzőkönyvét. Az ügyész gyorsan átfutja a kötelező részeket – anyja neve meg ilyesmi, aztán megkérdezi, hogy óhajtok-e valamit mondani.
– Igen szeretnék!
– Tessék mondja…
– Az őrmester úr részére szeretnék kérni egy széket, arra az esetre, ha elhúzódna az eljárás, ne kelljen itt állnia végig mellettem…
Az ügyész mély levegőt vesz…
– Persze, ott van egy szék, az őrmester úr foglaljon helyet nyugodtan…
A fiatal rendőrőrmester láthatóan zavarban van, odahúzza a fal mellett lévő széket mellém, leül, de a vezetőszárat egy pillanatra sem engedi el. Az ügyész ismét hozzám fordul:
– Folytassa!
Belekezdek a mondandómba, de úgy másfél, két mondat után abbahagyom. A gépírónő kezeit a klaviatúra fölött tartja, ám hiába beszéltem, még egyetlen billentyűt sem ütött le…
– Nem készül jegyzőkönyv a kihallgatásról?
– De készül…
– Én úgy láttam, hogy a gépírónő még egyetlen betűt sem ütött le, pedig már elkezdtem beszélni…
– Tudja az úgy van, hogy maga elmondja a vallomását, aztán én diktálom le a jegyzőkönyvvezetőnek amit le kell írni…
– Értem!
Levegőt vettem aztán újból belefogtam a mondókámnak. Talán három-négy mondatig jutottam, amikor az ügyész félbeszakított:
– Állj! Várjon! Nekem jegyzetelnem kell…
A buzgó ügyészpalánta papírt vett elő a fiókjából, amire majd tollal kijegyzeteli a tanúvallomásomat. Aztán a jegyzetéből majd lediktálja a neki tetsző részeket a gépírónőnek.
Te magasságos Atya Úr Isten! Hogyan tudtál ennyi idiótát összegyűjteni ebbe a kis országba? Az ügyészpalánta az imént azt közölte, hogy Dr. Keresztes Imre főügyész, a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője személyesen emelt vádat ellenem. Keresztes Imre főügyészt Schmitt Pál bukott köztársasági elnök díszdoktori címmel tüntette ki. Kár, hogy Schmitt Pál plágium útján szerezte a saját doktori rangját. Egy álldoktor osztogatja a díszdoktori címeket! Péter Gábor a rettegett ÁVH-s vezér szabóinas volt, díszdoktori cím nélkül. Az ÁVH-n díszdoktori cím nélkül is tudtak koncepciós ügyeket bonyolítani. Kár itt csak úgy blindre osztogatni a díszdoktori címeket, amikor, ha lassan de biztosan közelit az ügyészség az ötvenes évek színvonalához. Mondjuk díszdoktori cím helyett meg lehetne alapítani az ügyészségi szabóinas díjat, amit egy bizonyos szinten álló ügyészeknek lehetne adományozni. A főügyészek meg esetleg kaphatnának Péter Gábor díjat.
Valahogy el is ment a kedvem a vallomástól. Pedig az elején még lelkes voltam. Hagyjuk itt abba ezt az egész komédiát! Elfogultságot jelentettem a Központi Nyomozó Főügyészség ellen. Ehhez nem kellett sokat írni, azt a keveset ami ezzel jár, azt az ügyészség reménysége is meg tudta jegyezni, még jegyzetelés nélkül is. A kihallgatás tehát meghiúsult, és ezt követően senki nem is akart kihallgatni. A bíróság úgy hozott ítéletet, hogy engem, a vádlottat soha nem hallgatott ki senki a büntetőeljárás során. Végül is mi a francnak vesződni egy bűnöző kihallgatásával? A bűnözőket ell kell ítélni és kampec!
Pedig tudtam volna mesélni dolgokat. Ez az egész ügy valójában a 2013. évben kezdődött. Akkor előzetes letartóztatásban voltam a balassagyarmati börtönben, ahová egy bírónő becsületének megsértése miatt kerültem. Schubertné dr. Szekeres Mónika bíró, a bicskei bíróság elnöke intézte az ellenem a Fidesz által indított ügyet, mert a 2009. évben plakátokat ragasztottam ki „Vigyázat! Veszélyben vagyunk! A fideszesek lopnak!” tartalommal. Ámde a bírónő egyre inkább nem volt hajlandó a jogszabályi előírásoknak megfelelően intézni az eljárást, és mivel hiába jeleztem hosszú időn keresztül az illetékeseknek a problémát, – A fideszes cigány a templom egere meg a másé – című, bíróságnak is megküldött beadványomban megsértettem a tisztelt bírónő becsületét, amikor büdös ribancnak tituláltam a beadványban. A bírónő eljárást kezdeményezett ellenem a becsületének megsértése miatt, az általa intézett fideszes ügyet áthelyezték a székesfehérvári bíróságra – jött értem a bicskei rendőrség, aztán elvittek a balassagyarmati börtönbe, előzetes letartóztatásba. Aztán kiengedtek a börtönből, de nem sokáig szívhattam a szabad levegőt, mert megjelent a lakóhelyemen a bicskei rendőrség, megbilincseltek, aztán elvittek a székesfehérvári rendőrség fogdájára. Másnap aztán bíróság elé állítottak, ahol fény derült a következőkre:
Ameddig én mit sem sejtve ülök a balassagyarmati börtönben, a nógrádi cigányok társaságában, a tisztelt bírónő becsületsértése miatt, addig a székesfehérvári bíróság tárgyalást tűzött ki a fideszes ügyben. A tárgyaláson nem jelentem meg, mivel a balassagyarmati börtönbe ültem, ahová semmilyen idézést nem küldött a bíróság. Mivel nem jelentem meg a tárgyaláson, a székesfehérvári bíró elrendelte, a rendőrség vezessen elő a bíróságra mert nem jelek meg a tárgyaláson. A bicskei rendőrök annak rendje módja szerint meg is jelentek a bodméri lakhelyemen, de nem találtak ott, így felvették a jegyzőkönyvet, hogy az előállítandó személy nem található a lakóhelyén, ismeretlen helyen tartózkodik. Ezek után a bicskei rendőrség kiadta ellenem az országos körözést. De nem találtak meg, mert jól elbújtam egy biztos helyre, a balassagyarmati börtönbe, ahol meg nem keresett senki. A börtönben én mit sem tudtam mindezekről. Aztán amikor kiengedtek a balassagyarmati börtönből és visszatértem a lakóhelyemre, a bicskei rendőrség szemfüles módon hirtelen észlelte a megjelenésemet, és azon nyomban őrizetbe is vett, mivel körözött személy vagyok.
A székesfehérvári bíróságon amikor mindez kiderült, a bíró rögtön haza is zavart, mindjárt nem is akart tárgyalást tartani amikor rájött, hogy szar van a palacsintába. Apróbb probléma volt, hogy a bicskei rendőrök úgy hurcoltak el a bodméri lakhelyemről, hogy sem igazolvány, sem pénz nem volt nálam. Ezért útiköltség hiányában gyalog voltam kénytelen hazamenni, mert hiába kértem a bírót, hogy a történtek miatt a bíróság bocsásson a rendelkezésemre a hazautazáshoz szükséges összeget. A bírónő azt mondta, nem fog megártani magának egy kis séta. Így aztán komótosan hazasétáltam a negyven kilométernyire lévő lakóhelyemre, a székesfehérvári bíróságról.
Ami ettől izgalmasabb probléma, hogy a jogsértő letartóztatásommal a hatóság megvalósította a jogellenes fogvatartás bűntettét, (Btk. 304. §) amely miatt akár két év letöltendő börtön is kiszabható hatósági személyek ellen. Az esetről írásban értesítettem Papp Károly országos rendőr-főkapitányt, aki értesített, hogy az ügyet intézkedés céljából megküldte a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságra. A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság ezután értesített, hogy az ügyet intézkedés céljából megküldte a Bicskei Rendőrkapitányságra. A Bicskei Rendőrkapitányság meg értesített, hogy az ügyet saját hatáskörben kivizsgáltál, és semmilyen jogsértést nem tudtak fellelni a bicskei rendőrök a saját maguk által elkövetett bűntett esetében.
Feljelentést is tettem a jogellenes letartóztatásom miatt Dr. Keresztes Imre főügyész hivatalánál, a Központi Nyomozó Főügyészségnél. Ámde szerintük teljesen jogszerű az az eset, hogy valakit börtönbe küld a bicskei rendőrség, majd amíg az illető a sitten van, kiadják ellene az országos körözést, mert a börtönből nem ment el az ellene folytatott ügyben a bíróságra. Aztán amikor kiengedik a börtönből, a bicskei rendőrök hirtelen letartóztatják, azon indokkal, hogy körözés alatt áll.
Ezek után az történt, hogy a jogellenes letartóztatásomat foganatosító két rendőrt név szerin végighúztam a közösségi média oldalain, néhány illetlen megjegyzés kíséretében. A két bicskei rendőr meg feljelentett, merthogy megsértettem az ő becsületüket. Emiatt, becsületsértés elkövetése miatt eljárás indult ellenem a dunaújvárosi Rendőrkapitányságon. Az ügyben elfogultság miatt kizárási kérelmet terjesztettem elő, a dunaújvárosi rendőrség ellen – mert Suszter Tibor r. alezredes, dunaújvárosi rendőrkapitány korábban Dr. Balázs Sándor bicskei rendőrkapitány helyettese volt – továbbá kértem Fejér Megye valamennyi rendőrének, és a Fejér Megyei Rendőr-főkapitány kizárását is az eljárásból.
A kizárási indítványt dr. Varga Péter r. dandártábornok Fejér Megyei Rendőr-főkapitány bírálta el, a kizárási kérelemről megállapította, hogy az alapos, és annak helyt adott, Majd a dunaújvárosi rendőrség helyett kijelölte a sárbogárdi rendőrséget az ellenem indított ügy lefolytatására. Mindez azért problémás mert ugye Fejér Megye összes rendőrének kizárását kértem, és a sárbogárdi rendőrség is Fejér Megyében van. Továbbá A Fejér Megyei Rendőr-főkapitány kizárását is indítványoztam, és ezek miatt a kizárási kérelem ügyét a jogszabályok szerint fel kellett volna terjeszteni a felettes szervhez elbírálásra, ami az országos rendőr-főkapitányságot jelenti. Ám ez nem történt meg, dr. Varga Péter r. dandártábornok Fejér Megyei Rendőr-főkapitány a saját személye ellen irányuló kizárási indítványt, jogsértő módon saját maga bírálta el, és nem terjesztette fel a kizárás ügyét az országos rendőr-főkapitányságra.
A rendőrségi jogsértő magatartás miatt több esetben fordultam az országos rendőr-főkapitánysághoz, de nem voltak magukhoz vonni a Fejér Megyei rendőrök elleni kérelem ügyét, holott annak vizsgálata a jogszabályok szerint az országos rendőr-főkapitányság hatáskörébe tartozik. Ezen iratváltások közben tettem sértő megjegyzéseket az ügyben szereplő rendőri vezetőkre.
A két bicskei rendőr feljelentése kapcsán, ellenem a becsületük megsértése miatti eljárás több éven keresztül folyt, (__1) (__2) (__3) (__4) különböző rendőrségek , és ügyészségek érintettségével, több ügyszámon. Az ügyet már annyira keresztül kasul hazudták a hatóságok az újabb és újabb jogsértéseikkel, hogy a két bicskei rendőr becsületének megsértésének ügyét indokolás nélkül megszüntette ellenem az ügyészség. Nyilván már nem voltak vállalhatók számukra az ügyben egyre csak gyarapodó hatósági jogsértések. Aztán egy idő múlva az ügyészség kiemelte az időközben az ügyészség által megszüntetett ügy irataiból azokat a részeket, amelyekben megsértettem a rendőri vezetők becsületét, és azok alapján egy újabb ügyet kreáltak, azt amiben az utóbb hozott ítéletet a bíróság. Az ügyészség nem a teljes általam írt iratot emelte át a korábbi ügyből, hanem csupán a szövegkörnyezetből kiragadva azokat a részeket, amelyekben sértő kifejezéseket használtam a rendőri vezetők ellen. Tulajdonképpen az történt, hogy az ügyészség kivárta, hogy az ellenem megvalósított jogellenes fogvatartás bűntette elévült, és miután ily módon tisztába tették a hatósági szennyest, indítottak ellenem egy újabb eljárást, amelyben a hatósági személyek már tiszta lappal indulnak.
Emlékeznek még az 1956-os forradalom miatt halálra ítélt Mansfeld Péter ügyére? Mansfeld Péter még nem töltötte be a 18. életévét, így a korabeli törvények szerint nem lehetett volna kivégezni. A pártállami igazságszolgáltatás megoldotta a problémát. Megvárták amíg Mansfeld Péter betöltötte a 18. évét, majd kivégezték. A jelenlegi ügy sem fajsúlyában, sem egyéb vonatkozásban nem mérhető a korabeli ügyekhez az 56-os megtorlások idejéből. Azonban a magyar igazságszolgáltatás, bizonyos intézményei, elsősorban a Központi Nyomozó Főügyészséggel, kezdi azt a jogalkalmazási technikákat alkalmazni amelyek a pártállam, illetve a magyar történelem legsötétebb vészkorszakaiban voltak alkalmazásban. A jogszabályokat sátáni logikával arra kezdik használni, hogy az államapparátus bűnelkövetőit mentesítsék a törvényes felelősségre vonás alól, továbbá a tisztességes igazságszolgáltatásért kardoskodókat tűzzel-vassal elnémítsák.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság ellenem folytatott 22.B10.605/2022/ számú ügy -és annak kiváltó ügyei -nyilvánvalóan nem véletlenül produkálnak rendszeresen extrém jogsértő hatósági magatartást. Ennek nagy valószínűséggel az oka az, hogy valamely körök a saját szájízük szerint akarják lefolytatni az ellenem folyó eljárást. A jelen ügy sértettje Papp Károly r. altábornagy aki korábban a titkosszolgálat vezetője is volt, később Orbán Viktor különleges tanácsadó testületének tagja lett, így Papp Károly olyan kapcsolatokkal rendelkezik, amelyekkel befolyásolni lehet egy ilyen eljárást. A jelen ügy iratanyagához korábban már csatoltam a – Hány embert öltek meg Felcsútért? – című beadványomat, amelyben igyekeztem a móri mészárlás ügyének nyilvánosan elérhető anomáliáit összegyűjteni. A móri mészárlás ügyében, a tudható információk alapján indokolt az a feltevés, hogy Móron nem bankrablás történt, és büntetőjogi értelemben fennáll annak alapos gyanúja, hogy politikai inditatásból rendelték meg, és követték el a móri mészárlás bűntettét. Papp Károly a móri mészárlás időpontjában Fejér Megyei Rendőr-főkapitány volt, egy bicskei rendőr szerezte a móri gyilkosoknak a fegyvereket. Alapos lehet a gyanúja annak, hogy Papp Károly valamilyen módon érintett a móri mészárlás bűntettének előkészítésében, valamint a bűncselekmény elkövetése után abban, hogy a móri gyilkosságok ügyét hamis nyomokra tereljék, annak érdekében, hogy ne derülhessen fény a móri mészárlásra megbizást adó politikai körökre.
Mindezek miatt indítványozom a bíróság hivatalánál, hogy az ismertetettek miatt, indítsa meg az eljárást, a móri mészárlásra megbízást adó személyek felkutatása és törvényes elszámoltatása végett, Papp Károly r. altábornagy és ismeretlen társai ellen, a jogszabályokban bízó társadalom érdekeit szem előtt tartva.
Csatolt irat: 2025. január 20. kelt. Nem vagyok állatvédő! című irat
https://hajnaczkicsaba.blogspot.com/ oldalon közzétett irat
Hajnáczki Csaba
