Címzett: Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész
Küldő: Hajnáczki Csaba
Értesítési cím: 2060 Bicske Kisfaludy 25/III. fszt.
Írat tárgya: Eljárás kezdeményezése
Tárgy ismertetése:
2060 Bicske Kisfaludy u. 25/III. számú társasház földszinti lakásában él Özv.. Barcza Istvánné, Éva néni. Régen ő volt a lakás tulajdonosa, azonban később ráíratta a lakást Lajos nevű fiára, ő csak a haszonélvezeti jogot tartotta meg magának. A vasúti pályamunkás Barcza Lajos valamikor a kétezres évek elején ingyen átadta a lakás tulajdonját ingatlanokkal üzérkedő köröknek. A hozzátartozóit azzal kábította, hogy mindezzel a családját védte, mert azzal fenyegették, hogy ha nem adja nekik a lakást, akkor a bőrfejűeket küldik a családjára. A bőrfejűek látogatása elmaradt, viszont a lakás többször is gazdát cserélt, nepperek adták – vették a lakást Éva néni feje felett, miközben ő Lajos fiával együtt a lakásban lakott. Az utolsó információk szerint a lakás egy budapesti ügyvéd nevére került, azonban ő nagy valószínűséggel csupán stróman, aki mögött Dr. Balázs Sándor bicskei rendőrkapitány áll, aki nyilván utánanézett az ingatlannepper tulajdonosi kör viselt dolgainak, és zsarolással rávette őket, hogy írassák rá a lakást az ő strómanjára. A bicskei rendőrkapitány, egy általam, Éva néni lakása miatt korábban kezdeményezett rendőrségi ügyből szerzett tudomást a rendőrség közelében lévő társházi lakás zavaros helyzetéről. Meglehet, hogy a bicskei rendőrkapitány is a bőrfejűekkel fenyegette a lakásmaffiózókat, ez a protokoll Barcza Lajos esetében is hatékonyan működött, de az sem kizárt, hogy egyéb módszerei is vannak a bicskei rendőrkapitánynak, akit Orbán Viktor miniszterelnök hozott Felcsút környékére.
Tehát Éva néni több kevesebb családi zűrök közepette, de Isten kegyelméből végül erőben egészségben belépett a kilencvenévesek táborába, és egyre inkább vágyott arra, hogy nyugodt körülmények között élje le hátralévő napjait, abban a lakásban ahol szinte egész életében lakott. Bár Éva nénit kimondottan kedvelték az égiek, de azért minden kívánságát még neki sem teljesítették.
Mint kiderült Lajos fia a bőrfejűektől ugyan megmenekült, de az agyrágó bogarak a vasúti pályamunkások agyát sem kímélik. Azt nem kutatták sehol, hogy az agyrágó bogár mit rághatott Barcza Lajos meglehetősen hézagos fejében, de az tény, hogy Éva néni legidősebb fia egyre bogarasabb lett és történt egyszer, hogy valamiféle gyűrűt – karikát húzott a nemi szervére. Momentán képet nem tudok mellékelni róla, esetleg a hozzátartozók lőttek egy fotót az exkluzív esetről, és talán az ő közösségi oldalukon megnézhető. No de nem is volt ezzel senkinek semmi problémája, hiszen semmi nem tiltja, hogy egy békebeli vasúti pályamunkás intim ékszert viseljen.
Teljesen normális dolog, ha egy nyugalmazott vasutas is haladni szeretne a korral, és innovatívan a a divatot a saját ízlésére formála. Az egyedüli ember akinek ezzel problémái adódtak az Barcza Lajos volt, merthogy a pisilőjére húzott karika erősen gátolta a vízelvezetést. Talán nem is az ő hibája mindez, mert a MÁV a balesetvédelmi oktatás során nem készíti fel a vasúti pályamunkásokat az intim ékszerek viselésére, és ezért lehet, hogy kisebb méretűt választott a hetyegőjére a szükségesnél. Persze ennek is megvolt az előnye, legalább attól nem kellett tartania, hogy véletlenül elveszíti, mivel, hogy levenni sem tudta.
Cirka egy idő után kezdett necces lenni a dolog, mert ugyan Barcza Lajos izzadt keményen, gyöngyözött a homloka serényen, de az izzadságmirigyei még full üzemmódra kapcsolva sem tudták elvezetni a fölös folyadékmennyiséget.
Végül egy klinikán, műtéti beavatkozás során került le dákójáról a karika. Egy darabig még zacskó hordott az oldalán, amibe gyűjtötte a saját vizeletét, de aztán helyreállt nála slagolás teljesen. Azután Barcza Lajos érdeklődése elfordult az intim ékszerektől, és a szellemi kapacitása más területre fókuszált. A fókusz középpontjába édesanyja szekrénye került, amiből egyre többször tűnt el az anyja összes megtakarított pénze.
Éva néni ugyan már többször kiebrudalta Lajos fiát a lakásból, de az mindig visszakönyörögte magát. Nyilvánvalóvá vált, hogy bár Éva néni kilencven felett is egészséges mint a makk, de saját fiával kapcsolatban nem képes magát megvédeni és emiatt az életvitele segítségre szorul. Így költöztem én Éva nénihez, akivel bár nem állok rokonságban, de az ismeretségünk régi, az 1980-as évekre nyúlik vissza. Az elmúlt húsz évben minden héten több alkalommal Éva néninél ebédeltem, segítettem ha valamiben tudtam, hiszen ő a fiaként szeretett engem is. A szeretet fontossága a Barcza famíliában meglehetősen sűrűn emlegetett fontos dolog. Így esett meg, hogy a bicskei rendőrség által folytonosan zaklatott, rendszeresen körözött személyként, immáron több mint két esztendeje a Bicske szívében, a rendőrségtől egy köpésre, tulajdonképpen a bicskei rendőrkapitány lakásában lakom. Kérem mindenki őrizze meg a nyugalmát! A lakás titkosszolgálati eszközökkel ellátott, a társasház a titkosszolgálat emberei által felügyelt, tehát kicsi a valószínűsége, hogy a bőrfejűek támadásától kellene tartani a lakásban.
Éva néni nyugdíja azóta nem tűnt el, én pedig minden nap Éva néninél ebédelhetek, és Balázs Sándor sem kap hajhullást az miatt, hogy össze vissza kóricálok az országba ide-oda, és emiatt megfigyelésemre szakosodott apparátust folyton utánam kell hurcolászni valami újabb helyre. Tehát a dolgok megoldódtak, mindenki jól járt, bár a Barcza Lajos fejébe költözött agyrágó bogarak azóta is éheznek. Éva néni szépen haladt előre a korban, amióta Lajos elköltözött már vérnyomáscsökkentőt sem szedett, de a léptei egyre bizonytalanabbá váltak, és egyre gyakrabban esett el.
Így jött el a 2024. év július 29. napja, mikor is Éva néni ebéd után útra kelt, ahogy azt minden nap tette, becsomagolta az ebédet amit főzött, és belerakta a szatyorjába. Tett mellé a finom süteményből is amit saját maga sütött, és elvitte Péter nevű fiához a Bicske Szent István útra. Ez úgy tíz percnyi séta volt számára, amit már sok-sok éve minden nap megejtett, hordta az ebédet a fiának. Ám a fia lakásában elesett, nem is tudott lábra állni. Bár nagy fájdalmai voltak, orvost, mentőt nem hívtak hozzá, ami azért is fölöttébb furcsa, mert ezelőtt nem sokkal Barcza Péter kutyája gyengélkedett, nem tudott lábra állni, így hát Péterék állatszerető emberek lévén, nem hagyták szenvedni a kutyust és orvost hívtak négylábúhoz. A kutya orvoslása nincsen ingyen, kutyákat nem gyógyítják SZTK alapon, perkálni kell az állatorvosért keményen.
Éva nénihez teljesen ingyen lelhetett volna orvost – mentőt hívni, ám érdekes módon ezt mégsem tették. Talán náluk a szeretet fogalmát nem univerzálisan értelmezik. A kutyát kell annyira szeretni annyira, hogy annak pénzért is jár az orvos, az édesanyának, aki évek óta minden nap ebédet hord a fiának meg még ingyen sem jár ki az orvosi segítség a bajban. Végül Éva nénit Barcza Péter felesége, Bátorfi Erzsébet – Böbi hozatta haza autóval, este 18 óra után anélkül, hogy orvosi segítséget kértek volna számára. Persze Böbi lelkiismeretes nő, a lelkemre kötötte, hogy feltétlen értesítsem, hogy mi van Éva nénivel, mert ő nagyon aggódik miatta – mindenképp küldjek neki sms-t.
Éva néni tehát hazaérkezett, lábra állni nem tudott, vérnyomása az egekben, és teljesen szétcsúszott a lelkiállapota. Az egyértelmű volt, hogy mentőt kell hívni, de ebben a feldúlt állapotban nem mertem megkockáztatni mert az további izgalmakat okozott volna számára, és attól tartottam, hogy nem fogja kibírni a kilencvennégy éves szíve az izgalmakat.
Éva néni nem járt orvoshoz, még attól is ideges lett, ha valaki azt mondta neki, hogy néha azért meg kellene mutatni magát az orvosnak, ezért úgy döntöttem, hogy Éva néninek le kell nyugodni valamelyest és az után teszem ki a magyar egészségügy beláthatatlan procedúrájának. Kapott számára felírt vérnyomáscsökkentő tablettát, a vérnyomása életveszélyesen magas volt, azt sürgősen csillapítani kell. Éva néni ágyba került, megnyugodott, a vérnyomása kezdett lefelé kúszni. Mivel elaludt, és viszonylag nyugalommal telt az éjszakája, emiatt döntöttem úgy, hogy reggel hívom a mentőt. Másnap megreggelizett, és nyolc óra körül már vitt minket a mentő a székesfehérvári kórházba. Ahol megállapították, hogy medence – szeméremcsont törése van, amit gipszelni, műtétileg kezelni nem lehet, viszont megfigyelésre a kórházban kell maradnia.
Éva nénit augusztus 01. napján hozta haza a betegszállító a kórházból. A két lánya, a szomszédos társasházban lakó Szanyi Gyuláné. Andrea, és a Csabdin lakó Borbély Zoltánné, Mariann vállalták, hogy gondoskodnak idős édesanyjukról, ételt hoznak, tisztálkodásban segítenek. Egy olyan famíliában ahol a SZERETET szót csupa nagybetűvel írják, az ilyesmi nem is lehet kérdés. Önállóan felkelni nem tudott, wc-re csak segítséggel, de a nagy probléma az volt, hogy egy idő után sem feküdni, sem ülni nem tudott, minden helyzetben nagy fájdalomról panaszkodott. Egészségügyi, betegápolási tapasztalatokat korábban nem szereztem, a fájdalmai okát a medencéjében lévő csonttörésre vezettem vissza. A fájdalmai viszont egyre nőttek, így felkerestem a háziorvost, ahol rákérdeztek, hogy esetleg nincsen-e felfekvése a néninek. Nem tudtam erre a kérdésre választ adni, a két lánya öltöztették anyukájukat, Éva néni engem mindig kiparancsolt a szobából.
Tehát megnéztem Éva nénit felfekvés után kutatva, és döbbenten láttam, hogy a fenekén kb 8 cm átmérőjű seb van, gyakorlatilag a nyers hús látszik ezen a területen. Nem a csonttörés okozta a fájdalmait, hanem a felfekvéses seb, az miatt nem tudott szegény sem ülni, sem feküdni. Egy ekkora seb nem alakul ki fél óra alatt, így a kérdés az, hogy miként lehetséges, hogy a leányai nem szereztek tudomást az édesanyjuk testén éktelenkedő nagy sebről, miközben állítólag rendszeresen öltöztették, mosdatták.
Ez csupán két módon lehetséges:
1) Éva nénit a leányai egyáltalán nem mosdatták, csupán a felsőruháikat cserélték időnként, ezért nem is látták a sebet.
2) A leányai látták az anyjuk testén lévő fájdalmas sebet, de ezt igyekeztek eltitkolni, sem orvosnak, sem másnak nem jelezték, hagyták had szenvedjen szeretett anyukájuk.
Akármelyik verziót nézzük, egyikre sem lehet ráhúzni a nagybetűs SZERETET eszményét. Úgy látszik a Barcza családban a SZERETET szabadságra ment, a nyilván a szeretetnek is kijár a pihenés.
Az élet ettől nem állhat meg Éva néni körül, a következők történtek:
– fotó Éva néni fenekéről
– irány a háziorvos
– az orvos a kép láttán beutalót ír is a székesfehérvári kórház szakrendelőjébe
– betegszállító bevisz bennünket a kórházba (Éva nénit és engem, a gyerekei nem járnak ilyen helyre, nyilván a saját szeretetükkel vannak elfoglalva)
– a kórházban a sebészorvos megvizsgálja, ellátja Éva néni sebét, speciális tapaszt, és felfekvés elleni matracot ír fel
– otthon a háziorvos azonnal elrendeli, hogy jöjjön ápolónő Éva nénihez és kezelje a sebét
– ápolónő jön, felragassza a speciális gyógyszeres tapaszt, felhívja figyelmet, hogy 72 órát legyen rajta, addig ne vegyük le. Ő majd jön és felrakja az újat, Rendben… (Éva néni lányai folyton leszedték, aztán megpróbálták visszaragasztani, csakhogy már nem ragadt rendesen, mindig beleesett a wc-be. Talán aggódtak, hogy túl gyorsan gyógyul a seb?)
– Éva néni sebe szépen gyógyul, tud ülni feküdni, nyugodtan aludni. Megy ez mint a karikacsapás! Csupán egy hónapig szenvedett a szerencsétlen, azt meg féllábon is kihúzza egy kilencvennégy éves magatehetetlen beteg. Bónuszként az Éva néni lakásában időnként váratlanul megjelenő ápolónő nem várt mellékhatással járt.
Az édesanyjuk ruhacseréjét, mosdatását a két lánya intézte úgy néha napi gyakorisággal. Bugyit minden reggel tisztát adtam rá, bármilyen tisztának is látszott, Éva néni tiszta alsóneműben kezdete a napot. Természetesen amennyiben valamilyen ”baleset” adódott a vécézés körül, az alsónemű egyből cserélve lett, néha még a pizsama is. Megesett, hogy több garnitúra is kellett egyetlen éjszaka alatt. Az ágyában a lepedő is minden reggel automatikusan cserélve lett. Az ágyneműt a lányai cserélték, éppúgy mint a felsőruhát. Ez utóbbit azért nem én, mert Éva néni nem akarta, hogy férfi létemre teljesen levetkőztessem. Előfordult, hogy elkerülhetetlen volta az éjszaka folyamán a teljes átöltözés, akkor nem volt pardon, de alapesetben ezt a lányai intézték.
Háááát… gyakran Éva nénin hozzávetőleg kettő hétig ugyanaz a trikó, blúz, felsőruha volt. Abban volt éjjel nappal. No de, miután rajtaütésszerűen megjelent a háziorvos által kirendelt ápolónő a lakásban, mindez valamiért igen inspirálólag hatott Szanyi Gyuláné Andrea, és Borbély Zoltánné Mariann lelkivilágára, és az addigi kéthetes mosdatás – ruhacserés ciklusuk hirtelen nagyjából tíz napos intervallumra csökkent. Valamilyen rejtélyes ok miatt az ápolónő megjelenése után, Éva néni szeretett kislányai hirtelen változó korba léptek. Talán a szeretethormonjaik túltengése okozhatta náluk a változást.
Éva néni sebének már csak a helye látszik, de javaslatra minden vécézés után befújom fertőtlenítő spray-vel és kenem felfekvés elleni krémmel. A fertőtlenítő spray kezd fogyni, megyek a patikába hozok belőle, ki ne fogyjon. Megtanultam a leckét, a felfekvéssel nem lehet játszani! A felfekvéses seb veszélyes, egyre mélyebb lesz egészen a csontig hatol, ha nem kezelik, fennáll a fertőzés veszélye. No de mit ad Isten, az egyik fertőtlenítős spray szőrén-szálán eltűnik Éva néni asztaláról! Éva nénit faggatom, de esküdözik ő nem ette meg… Rajtunk kívül meg csak a lányai gyakorolták a szeretetet az édesanyjuknál, amikor ebédet hozták. Hát ez így mégsem járja, üzenek nekik, a fertőtlenítő spray kerüljön vissza, mert különben itt Csikágó lesz…
Hát lett is! A szomszédból rögtön hívták Szanyi Gyulát, Andrea férjét. Aki aztán hamarjában a tárgyra tért, és közölte, hogy ez a lakás a lányoké, takarodjak el innét mert rám hívja a rendőrséget… Hirtelen megmerevedtem ablakpucolás közben. Merthogy éppen a lakás ablakait tisztítottam. Éva néni magatehetetlen beteg, itt vagy én takarítok vagy senki, ezt mutatja az ábra. De a rendőrség az jöhet nyugodtan!
Már elvittek vagy százszor, amúgy is rég jöttek értem, már szinte hiányoznak, de ugye a bőrfejűeket nem küldi rám a Szanyi család? Az ablakpucolást nem tudtam abbahagyni, így csak elmondani tudtam Szanyiék Gyulájának, hogy kábé merre induljon, hogy megtalálja a rendőrséget, de elkísérni sajnos nem tudtam. A lakás tulajdonjogát megvitatni sem volt időm. Jár gyakran az idős anyósához a szomszéd házból. Legutóbb úgy négy éve járhatott itt, ha legközelebb jön talán jobban ráérek…
Nos szó se róla, a magyar egészségügy nincs rózsás helyzetben, akárhol voltunk Éva nénivel, mindenhol sok a beteg, orvos, egészségügyi dolgozó kevés, várni sokat kell mindenhol, és kevés a betegre fordítható idő. És mindennek a tetejébe, még a szeretetet sem hangoztatják. Viszont a Éva néni háziorvosa a szeretet említése nélkül kirendelt egy gyógytornászt, aki segíti Éva néni rehabilitációját. A gyógytornászra persze várni kell. Sokat, hiszen várólista van. A gyógytornásznő végül megérkezett, nem emleget szeretetet, de kedves, türelmes, látszik hogy tud bánni az idős betegekkel. És ráadásul még hatékony is. Éva néni szívesen tornázik vele, tíz alkalom gyógytorna, ha csodát nem is tett, de sokat javított Éva néni állapotán.
Közeledik az év vége, már egészen jól tipeg a járókerettel, önállóan felkel, wc-re tud ülni. A kedves gyógytornásznő is okozott némi mellékhatást Éva néni változó korba érő kislányainál, merthogy az addigi tíz napos mosdatási – ruhacsere ciklusuk még tovább csökkent hét nap közelébe. Ezzel beállították a saját rekordjukat, édesanyjukat egy héten egyszer szivaccsal áttörölték. Na jó, úgy nagyjából, de az egy hét az stimmel! Hiába törtem az agyam, nem tudtam rájönni, hogy a gyógytornász hölgy mindezt hogyan csinálta. Látszólag kizárólag Éva néni tornásztatásával foglalatoskodott, nem láttam nála semmiféle varázspálcát, sem varázsgömböt. Utólag jöttem rá, hogy lopva belekellet volna lesnem a táskájába, lehet abban hordott magával egy fekete macskát… Most már késő, már nem jár, mindenesetre akárhogy csinálta de addig soha nem tapasztalt pozitív parajelenségeket tapasztaltam Éva néni körül, a gyógytornásznő megjelenése után.
Aztán közeledtek az ünnepek, sem ápolónő, sem gyógytornásznő nem járt már, és a változó korú kislányok mosdatási – ruhacsere ciklusa lassan de biztosan romlani kezdett. Aztán karácsony előtt az élet újabb próbatétel elé állította Éva nénit. Az arca elég durván sárga lett, ámbár a gyerekeit mindez nem zavarta. Ők nyugodtan ültek az asztalnál amíg Éva néni ebédelt, és szokásukhoz híven sztorizgattak, egymással jól elvoltak. A sárgaság nem zárja ki a szeretetet, ők nem fajgyűlölők, egyedül Barcza Péter szidja folyton a cigányokat. A szeretett mama momentán sárga, tehát cigány nem lehet, a sárgákat meg szerethetik Barczáék, azt nem tiltja a vallásuk.
A Barcza famíliától nem volt engedélyem rá, de azért biztos ami biztos, rögtön elmentem a háziorvoshoz és kiderült, hogy ő egészen másképpen vélekedik ebben a dologban, és nem szereti a sárgákat a betegei között. Olyannyira nem, hogy másnap reggel már a doktor úr asszisztensnője ébresztette Éva nénit, hogy vért vegyen tőle. A vérvizsgálatot sürgősséggel kérték, és másnap délután már mennem is kellett a rendelőbe az eredményért. Az eredmény az lett, hogy Éva néni időközben még sárgább lett, a doktor úr a laboreredmény láttán meg mindjárt telefon után nyúlt, és sürgősséggel mentőt küldött Éva néniért mert még mindig nem szíveli a betegjei között a sárgákat.
Otthon Éva néni gyerekei némiképp méltatlankodtak a mentő miatt, hiszen az incidens megzavarta a szokásos sztori mesélésüket, de ahhoz nem fűlött a foguk, hogy a háziorvoshoz forduljanak a problémáikkal, pedig melegen javasoltam nekik. Valami olyasmit hablatyoltak, hogy nekik jogaik vannak. Barcza Péter még kilátásba helyezte, hogy a magatartásom miatt majd ő intézkedni fog, de arra nem tért ki, hogy rendőrséget vagy a bőrfejűeket küldi rám.
Aztán megérkezett a mentő és újra nem akadt jelentkező Barczáéknál aki elment volna a mentővel, hogy az anyukája kezét fogja, miközben hosszú órákat kell várakozni a kórház nyomasztó folyosóján. Így újra én ültem a mentőautóba Éva néni mellé a kezét fogva, ahogyan az eddig is történt, amikor őt kórházba kellett vinni. A kórházi vizsgálat megállapította, hogy Éva néninek epevezeték elzáródása van, mindenképp a kórházba kell maradnia, de várni kell, mert a kórházban már megkezdődött az ünnepi csúcsforgalom, időbe telik, amíg kiderítik hol tudnak szabad ágyat találni számára. Sötét este volt, nyolc óra elmúlt már, mire feltolták az osztályra. Éva néni a székesfehérvári kórházba töltötte a karácsonyt, ott köszöntött rá az új esztendő, végül január 14-én hozta haza öt a beteg szállító.
Egy kisebb műtéti beavatkozáson esett át, endoszkópos módszerrel kitágították a beszűkült epevezetékét, infúziót kapott, emiatt folyamatosan ágyban feküdt, egyáltalán nem kelhetet fel a kórházban. Jó hangulatban, meglehetősen lesoványodva ért haza, de gyógyultan már itthon volt. A majdnem egy hónap folyamatos fekvés nyomot hagyott az állapotán, lábra állni sem igen tud, nemhogy úgy járni mint mielőtt kórházba került. A kilencvenöt éves izmok leépültek az egy hónapos fekvésben, idő kell míg újra megerősödnek.
Éva nénit kevés híján egy hónapot töltött egy jól fűtött, meleg kórteremben, ám otthon mostoha körülmények várták. Tudniillik a lakása nincsen fűtve szegénynek. A földszinti lakásban fatüzeléses fűtés van, Éva néni fával fűt amióta itta lakik, az 1970-es évek eleje óta. Van neki nyugdíja, futná belőle tüzelőre megélhetésre, ezzel nem is volna semmi probléma. Ám a gyerekei ősz óta hitegetik, hogy majd a Csabdin élő lánya hozza a fát, aztán később, hogy majd a Péter fia hozza a fát, de bizony a beígért fa csaknem érkezett meg, teljesen üres a fáskamrája. Az év vége felé, amikor már kezdett durván hideg lenni a lakásban, a gyerekei hoztak egy kisebb zsákban vékony aprófát, ami inkább begyújtásra való, és amikor hozták neki az ebéded délután, akkor abból begyújtottak a kisszobában ahol Éva néni egész nap van. A tűz cirka két órát szokott égni a szobájában, és így gyakorlatilag 22 órán keresztül fűtetlen volt a szobája. A lakás egésze a kisszoba körül, meg egyáltalán nincsen fűtve elegendő tüzelő híján. A társasház földszintjén ez az egyetlen lakás, nincsenek fűtött szomszédos lakások, a falakból dől a hideg. A kisszobában való csekély fűtés mint halottnak a csók, annyit ér a kétórás pislákoló tűz a kályhában, amint kialszik, gyorsan visszahűl a kisszoba. Mielőtt a sárgasága miatt kórházba került, Éva néni minden nap, két nadrágban, egy csomó felsőruhában, kabátban ült a nap nagy részében a tolókocsiban az asztalnál.
Hogy miért nem vesznek Éva néninek a gyerekei tüzelőt? Jó minőségű tűzifát helyben kapni, ide is hozzák csak be kell hordani a kamrába. Éva néninek pénze is lenne rá, mint ahogy eddig is volt, ez sem lehetne akadály. Amikor a postás hozza a nyugdíjat, a lányai jönnek, Szanyiné Andrea, Borbélyné Mariann. Én nem vagyok jelen, nem veszek részt Éva néni pénzügyeiben, nem tudom mi történik a pénzével. A magatehetetlen állapotban lévő, kilencvenötödik esztendejében járó anya, a gyerekeiben bízva várja, hogy majd veszik neki a tüzelőt, ami viszont nem történik meg. Úgy látszik a Barcza famíliában hidegben is tudják gyakorolni az általuk annyira preferált SZERETETET, az édesanyjukat egy fűtetlen lakásban is éppúgy tudják szeretni mintha volna rendes fűtés. Az ő szeretetük erősebb a hidegnél, legyőzi ezt az akadályt. Éva néni erős alkat, kezd felépülni a medencecsont törésből, sikeresen túljutott az epeelzáródáson is, vajon a tüdőgyulladást is legyőzi majd, ami már itt les rá a hideg falakból?
Talán mégsem ez lesz a vége! Barczáék sokat hangoztatott SZERETETE elképesztő dolgokra képes. Éva néni az elesését megelőzően egy alacsony, úgy harminc-egynéhány centi magas, kétrészes heverőn aludt. A medencecsont törése után ebből a meglehetősen alacsony pozícióból kellett felkeni az ágyból, ami még segítséggel is nagyon nehezet ment, hiszen sokat kellett a testnek emelkedni. A dolog egyszerűen meg lett oldva, a két különálló heverőrész egymásra lett helyezve, ezzel nagyjából olyan magasságú lett a fekhelye, mint a kórházi ágyak. Könnyedén rá lehetett ültetni, a felkelés is egyszerű volt, emelni keveset kellett, ha kiült az ágy szélére szinte leért a lába. Az ágy matraca viszonylag jó állapotú, kemény, nem süppedős, tehát meglehetősen ideális egy csonttöréses beteg számára, ahol kiemelten fontos szempont az, hogy a testhelyzet egyenes helyzetben legyen.
Mivel Éva néni akaratos típus, és akkor is egyedül akar felkelni az ágyból az éjszaka közepén amikor még járni sem tud, a heverő kapott némi kiegészítést. A lakásban lévő támlás székeket egymáshoz rögzítettem, oly módon, hogy azokat csak egyben lehet odébb tolni. A heverő oldalán ki lett alakítva két rögzítőpont, a székeket nekitoltam a heverőnek, és egy hevederrel szorosan az ágyon lévő rögzítőpontokhoz csatoltam.
A dolog a következőképpen nézett ki: Éva néni éjszaka fekszik az ágyban, mellette a székek vannak amit nem tud eltolni, mert az ágyhoz vannak kötve, így külső segítség nélkül nem tud felkelni, és elesni sem fog egyedül az éjszaka közepén. A kórházakban ezt a módszert bedeszkázásnak hívják. A pelenkázás elkerülése végett ki lett dolgozva egy éjszakai protokoll arra az esetre amikor Éva néninek wc-re kellett mennie.
Egyedül felkelni nem tud, a székek mellette rögzítve vannak, de mivel én ott alszom a szomszéd szobában, hangosan szólítgat amíg fel nem ébredek. Átmegyek hozzá, elveszem a székeket, rásegítem Éva nénit a biliztető székre, felöltöztetem, ágyhoz segítem, betakarom, kap két puszit, székeket visszahelyezésem, és megyek vissza aludni. Mindez teljesen jól működött, Éva néni hangjára simán ébredtem, két perc alatt volt a normaidőm, ami a szólítástól az Éva nénihez átéréshez kellett.
Semmi probléma nem volt ezzel, egészen addig, ameddig a szomszédos társasházban lakó Szanyiné Andreánál fölöslegessé nem vált egy ágy a lakásban. Biztos vettek ujjat, és a régit nem tudták hová tenni, így hát a rengeteg eszükkel kitalálták, hogy a fölösleges ágy jó lesz Éva néninek. Se szó se beszéd, Éva néni ágyát kihajították, berakták helyette az számukra fölöslegessé vált heverőt. Amivel csak az a probléma, hogy borzasztó alacsony, a testnek nagyot kell emelkedni felkeléskor, az ágyba ülés, fekvés problémás, nagyon alacsonyra kell a testnek lemenni, gyakorlatilag Éva néni belezuhan az ágyba. A matraca teljesen puha, nagymértékben süpped, egy medence – szeméremcsonttörésből még fel sem épült beteg számára igen kockázatos ilyenen feküdni. És mindennek a tetejébe, nincsenek rajta rögzítőpontok, emiatt nem lehet mellékötni a székeket.
Nem is tudom… Lehet, hogy ez az ágycsere mégsem a legrosszabb, akár történhetett volna vele ettől még sokkal rosszabb is. Mondjuk, ha ne adj’ isten Szanyi Gyuláéknál egy nyúlketrec válik feleslegessé, amit nem tudnak hová tenni a lakásban, akkor lehet, hogy Éva néni most egy nyúlketrecben várja ad idő múlását.
Éva néni megjött a kórházból január 14-én este ötkor, másnap reggel már a háziorvos rendelőjében ültem. A kórházi zárójelentést nem tudtam magammal vinni, mert azt a kislányai hirtelen eltüntették a lakásból, de a háziorvost muszáj megkérdezni, hogy van-e valamilyen orvosi javaslat, utasítás, Éva nénivel kapcsolatban. Az orvos szerint bár mindent ehet, mégis jobb lenne kerülni a nehéz ételeket, és tanácsos lenne epekímélő étrend számára, az SZTK épületében van diabétesz tanácsadás, ott készségesen segítenek az étrend összeállításában. Még felírja az új gyógyszert Éva néni számára és meg is vagyunk, és mehetek a gyógyszertárba.
E sorok írásakor Éva néni gyerekei még mindig nem konzultáltak a háziorvossal. A változó korban lévő kislányai csak addig merészkednek, hogy engem rendőrrel vitessenek el a lakásból. Az orvosi rendelőig elfáradni már megerőltető lenne számukra. Szanyiné Andrea nyugdíjas, Borbélyné Mariann háztartásbeli. Barcza Péter csak a kutyája végett hajlandó orvoshoz menni, az anyja miatt nem. Közben meg folyton a cigányokat szidja. Azért, ha egyszer nagyon ráérne, elmehetne a cigányokhoz körülnézni, hogy megtudja a roma emberek hogyan viszonyulnak anyákhoz a cigány családokban. Esetleg még tanulhatna is tőlük, merthogy a romák számára az anyaság megbecsülése nem merül kis elcsépelt szavakban. A cigányok tesznek, küzdenek az anyákért ha arra van szükség.
Részvéttel fordulok Barcza Péter kutyája iránt, remélem javult az állapota szegény ebnek. Bár őszintén bevallom nem vagyok állatvédő. Kutyákat szeretem, a macskákat is, bár a feketékkel kapcsolatban vannak fenntartásaim, de őket sem diszkriminálom. A törpehörcsögökkel is szimpatizálnom, de elismerem, hogy a nagyobb állatokkal szemben van bennem némi ellenérzett.
Valamiért nem érzem jól magam, ha nagyobb állatok vannak a közelemben. Mondjuk az elefánt még elmegy, de a nagyobb marhafélékkel szemben kimondott ellenérzéseim vannak! Ezért nem csatlakoztam az állatvédőkhöz. Sokra tartom a munkájukat, jórészt önkéntesek, önzetlenül tesznek az állatokért, jó példát mutatnak. Viszont, ha én is csatlakoznék az állatvédőkhöz, akkor joggal várhatnák el tőlem némelyek, hogy szeressem a marhaféléket is, hiszen Magyarországon a marhaféle állatoknak is vannak jogai. Én meg ki nem állhatom a marhákat!
Január 15. napja valamikor hajnali négy óra. Zajt hallok a kisszobából, robogok át. Éva néni a padlón fekszik az ágy mellett! Fel akart kelni, szólni nem szólt, eltolta a székeket mert azokat nem lehet hozzárögzíteni Szanyiék kiszuperált ágyához. Kiült az ágy szélére, de felállni már nem tudott, mert a lábizmai egy hónap kórházi fekvés után nem bírják el a testének súlyát. Mielőtt kórházba került volna, már önállóan fel tudott kelni, ráülni a biliztető székre, és vissza tudott feküdni az ágyba. Ez most nem megy. Lecsúszott az ágyszéléről a padlóra, ahonnét felkelni már nem tudott.
Felsegítem szegényt a padlóról. Mosolyog, beszél, nem fáj semmije. Visszafektetem az ágyba, de szól, hogy wc-re akar menni. Vissza az egész, ágyból ki, rásegítem a wc-re. A dolog kissé elkésett Éva nénit tisztába kell tenni, mert bár a klasszikus hasmenése nincs, de hígabb a széklete, amikor a kórházból megjött még teljesen rendben volt. Bugyi le mert totálkár, pizsamanadrág le mert totálkár, zokni le mert totálkár. Lavór, langyos víz, szivacs, felállítom, hogy kapaszkodni tudjon. Rogyadozó lábakkal áll szegény, fél kézzel Éva nénit tartom, hogy el ne essen, a másik kézzel a szivaccsal tisztítom az alfelét. Nagy nehezen sikerül a művelet. Tiszta bugyi fel, tiszta pizsama alsó fel, tiszta zokni fel, és máris készen vagyunk, Éva néni mehet vissza az ágyba. Még nem értem vele az ágyig, amikor szólt, hogy megint wc-re kell menni… Megint nem sikerült időben a biliztető székre ülni. Bugyi le mert totálkár, pizsamanadrág le mert totálkár. Lavór, langyos víz, szivacs, és a többi. Hajnali ötig háromszor ismételtük meg ezt a mutatványt… Aztán ha mindennek vége, már csak ágyba kell fektetni, a szobát feltakarítani mert mire az mosdatás, átöltözés lezajlott, a szoba higiéniája kissé mattot kapott.
Mindezek után csupán annyi a teendő az éjszaka közepén, hogy Éva néni lelkiállapotát helyrehozni valahogy, mert az is padlóra került időközben, és a sírógörcs határán van éppen. Neki csak a csontjai sérültek, az elméje teljesen rendben van. Nagymértékben károsult a hallása, alig hall még hallókészülékkel is, de az esze teljesen rendben van. Tulajdonképpen kilencvenötödik esztendejében járva, a jelek szerint neki van a legtöbb esze az egész Barcza családban.
Már a kisszobát takarítom valamikor hajnali öt után, amikor megakad a szemem Éva néni asztalán. Az előző napi vacsora maradékait látom az asztalon, a szeret túltengésben szenvedő gyerekei hozták neki a vacsorát, aztán ágyba tették. Felbontott édességek az asztalán: tejkaramellás cukor, vaníliás puszedli, Negró cukor… Már mindent értek, este édességgel tömték, ezért lett hirtelen problémás a széklete.
Január 18. napja. Éva néni nyilván beszámolt a gyerekeinek, hogy éjszaka az ágy mellé, a padlóra navigálta magát. A gyerekei pedig összedugták a fejüket, és megtalálták a megoldást! Nem, természetesen az nem jutott az eszükbe, hogy hónapozik tökéletesen működő, biztonságos – bedeszkázásnak hívott – módszert állítsák vissza, nevezetesen a széksort valahogyan odarögzítsék az ágyhoz. Na ők az agybeteg Barcza Lajos édestestvérei, és nem ezt választották. Azt találták ki, hogy szétnyitják az amúgy is alacsony, túlzottan süppedős heverőt, így a fekhely vagy úgy húsz-harminc centiméter magas lesz, és az olyan alacsony, hogy onnan szinte le sem lehet esni…
Leesni ugyan nem lehet, de felállni sem! Éva néni a gyógytornásznő lelkiismeretes munkája után, már önállóan fel tudott arról az ágyról, ami hasonló magasságú volt mint a kórházi ágyak. Kórházi ágyat szinte mindenki látott már. Azok azért olyan magasak, mert az a magasság optimális egy átlagos testméretű embernek. Arra a magasságra tud a legkevesebb izommunkával leülni, felállni, és a betegápolás szempontjából is az a kényelmes magasság, ahonnét az ápolók kezelni tudják a beteget. Nem véletlenül nincsenek harminccenti magas ágyak a kórházakban. Olyan alacsony fekhelyre kényszeríteni egy beteget, az már gyakorlatilag a kínzás kategóriájába tartozik.
Éva néninek medence – szeméremcsont törése van, a vizsgálatok szerint ráadásul a törött csontok el vannak csúszva az eredeti helyzetükből. Az előre borítékolható, hogy Éva néni a kilencvenötödik évében járva, olyan erőlétben már soha nem lesz, hogy ebből magasságból önállóan fel tudjon kelni. Ám a nagy probléma az, hogy őt erről az extra alacsony fekhely pozícióból kell felszedni valahogy éjszakánként többször, és reggel is. Az ágy annyira süppedős, hogy ha kiül a szélére, a fenékrésznél a látható magasság felére csökken, úgy tizenöt centi környékére. Abból az alacsony pozícióból kell őt gyakorlatilag felhúzni valahogy. A testtartása teljesen ingatag, nagyon erősen kell fogni emelés közben, szükség esetén gyorsan fogást is kell váltani nehogy visszaessen. Ez a ráncigálás előbb utóbb megerőlteti az ízületeit, ficamot, rándulást, ízületi sérülést fog okozni. Ráadásnak ott van a medence – szeméremcsont törés az elmozdult csontokkal. Az ágyra való leülés – lefekvéskor mindezt a mutatványt ellenkező irányba kell megismételni. Az alsó harmadba érve már nem lehet megtartani a testet, kábé húsz centi magasból gyakorlatilag úgy esik le az ágyba. Azt gondolom, hogy egy normális ember számára nem kell különösképpen magyarázni, hogy ez a fekhely magasság nagyon nagy kockázati tényezőt hordoz magában, ez gyakorlatilag naponta többször életveszélyes helyzet közelébe hozza az idős beteget.
Lehet érzelmi alapon sajnálkozni Éva néni helyzetén, tisztességben leélte életét, becsülettel felnevelte gyermekeit, mindig mindenkiben a jót látta, és most annyira sem futja neki, hogy tüzelője legyen a saját pénzéből.
Lehet politikai alapon nézni a dolgokat. Barcza Lajos és édes testvérei, egy szín magyar família, prominens tagjai. És most Éva néni helyzetét látva nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a Barcza família a magyarság szégyene. A romák a kutyájukkal jobban bánnak mint Barczáék a saját édesanyjukkal. De inkább hagyjuk ezt, nem elég, hogy állatvédő nem vagyok, a végén még magyargyűlölőként leszek elkönyvelve.
Viszont, jut eszembe! Éva néni változó korban lévő kislányai úgyis rendőr után áhítoznak, hát akkor nézzük jogi alapon ezt a kérdést. Nyilvánvaló, hogy az állatok mellett a beteg embereknek is vannak jogaik. Viszont Éva néni helyzete nem a szokásos betegjogi helyzet. Itt az orvosok, egészségügyi dolgozók, mindazok akik hivatalból foglalkoznak Éva nénivel, nagyon is lelkiismeretes munkát végeznek, nekik köszönhető az, hogy Éva néni állapota a gyógyulás irányába fordult.
Ám az ő erőfeszítéseik nem sokat érnek, ha a családtagok folyton Éva néni körülményei romlásán ügyködnek. Tekintsük át milyen helyzetek azok, amelyek veszélyes, akár életveszélyes helyzeteket eredményeztek Barcza Istvánné Éva néni esetében:
1) Éva néni elesik Barcza Péter lakásán, nagy fájdalmai vannak, lábra állni nem tud, ennek ellenére nem hívnak hozzá orvosi segítséget. Egész délután ott van, este hozzák haza úgy, hogy még kísérletet sem tettek arra, hogy a kilencvennégy éves asszony egészségügyi ellátásban részesüljön. Bár a csonttörés önmagában nem jelent életveszélyt, viszont egész délutánon keresztül nagy fájdalmakkal küszködött, igen zaklatott lelkiállapotban volt, a vérnyomása életveszélyesen magas volt, a vérnyomását sem próbálták meg csillapítani, hiszen még csak nem is ellenőrizték. Ilyen körülmények között a kilencvennégy éves beteg órákon át közvetlen életveszélynek volt kitéve, ilyen állapotban bármikor felléphetett volna hirtelen szív, vagy egyéb szervi rendellenesség, amely a beteg halálát okozhatta volna.
2) Éva néni testén felfekvéses seb alakult ki, amely miatt semmit nem tettek a lányai, holott a betegnek nagy fájdalmai voltak. A felfekvés önmagában nem halálos, de elhanyagolva elfertőződhet, súlyos szövődmények alakulhatnak ki, amelyek akár életveszélybe is sodorhatják a beteget, amibe bele is halhat.
3) Egy kilencvenen fölött lévő magatehetetlen esetében teljességgel elégtelen még a heti egy alkalommal történő mosdatás és ruhacsere is, és Éva néni esetében hónapokon át még a heti egy alkalom sem teljesült. Az elégtelen higiénia önmagában nem halálos, de viszont egyéb rendellenességekkel együtt, mint például az ellátatlan felfekvéses seb, olyan rizikófaktort jelent, amely életveszélyes állapotba sodorhatja a beteget, amely végül a halálhoz vezet.
4) Az elégtelen fűtésü lakás következtében bármikor tüdőgyulladás, megfázás, léphet fel, amely kapcsán olyan szövődmények léphetnek fel, amelyek miatt a beteg életveszélyes állapotba kerül, amelybe végül bele is hallhat.
5) A nehezen mozgó, még segítség mellett is bizonytalanul mozgó beteg esetében fokozottan kell arra ügyelni, hogy semmilyen berendezési tárgy ne jelenthessen veszélyt a beteg számára, fekhely, ülőhely ideális méretű, magasságú legyen. Gondoskodni kell arról, hogy a magatehetetlen beteg önmagát ne sodorhassa veszélyes helyzetbe, erre szolgál egyebek mellett a beteg ágyának úgynevezett bedeszkázása. Ennek a biztonsági eszköznek szándékos eltávolítása olyan helyzetet idéz elő, amelyben a beteg bármikor saját magát olyan életveszélybe tudja hozni, amely következményei halálosak lehetnek számára.
Mindezek megvalósultak Éva néni esetében, méghozzá nem véletlenül, hanem Barcza Péter, Szanyi Gyuláné Andrea, Borbély Zoltánné Mariann és társaik tudatosan megvalósított tetteik következtében. Az, hogy ételt hoztak számára, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a beteg normális ellátásban részesült, a korának, állapotának megfelelően. Pedig gyakorlatilag minden körülmény, anyagi lehetőség adott ahhoz, hogy Éva néni a megszokott otthonában, a korának, és az állapotának kijáró normális és biztonságos körülmények között éljen.
Bűntények esetében általában tisztázandó körülmény, hogy az elkövetőt mi motiválta a tett elkövetésére, milyen indíték vezetett a bűntény megvalósulásához. Erről is van fellehető információ. Tudni kell, hogy Éva néni férje súlyos alkoholista volt, de Éva néni soha nem akart elválni az alkoholizáló férjétől, aki sok szenvedést okozott a családnak. Időnként hallani hangokat a családban arról, hogy Barcza Lajos fentebb nevezett édes testvére megsínylették az alkoholista apa által okozott gyermekkori traumákat, amelyeket felnőttként sem dolgoztak fel. Ebből kifolyólag a lelkük mélyén neheztelnek az anyjukra, hogy az nem védte meg őket az alkoholista apjuktól. Ez lehet a tetteik indítékának alapja, nyilván kettősség van bennük az anyjukkal kapcsolatban. A mások előtt hangoztatott szeretet mellett, burkoltan igyekeznek olyan körülményeket előidézni a magatehetetlen anyjuk körül, amelyek a temető irányába terelik Éva nénit.
A feljelentett személyek édes testvére – Barcza Lajos – bizonyosan valamilyen fokú elmezavarban szenved. A feljelentett személyek esetében is fennállhat mentális probléma, egy súlyos alkoholizmusban szenvedő apa leszármazottaik ők – mindezt azonban az erre szakosodott igazságügyi elmeorvos-szakértőnek kell vizsgálnia.
Mindezek miatt megalapozottan fennáll a Btk. 160. § (3) -a ütköző – emberölésre irányuló előkészületlenének,
– továbbá más jogszabályokba ütközve, a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja.
Mindezek miatt eljárást kezdeményezek az alábbi személyek ellen:
– továbbá ismeretlen társaik ellen.
Nyilván lehetnek olyanok, akik szeptikusak a fentiek kapcsán. Persze vannak jogok, meg paragrafusok, de majd pont egy idős ember ügye miatt fognak vizsgálódni a hatóságok.
Hát kérem! Emlékeznek még a göböl-pusztai juhászra? Nos az ő idős apja ellen eljárást folytattak a bűnüldöző hatóságok, mert az öreg kosárnyi füvet kaszált a néhány nyulának. Az volt a bűne, hogy a kasszája belevágott Mészáros Lőrinc mezsgyéjébe. Még az öreg kaszáját is lefoglalták bűnjelként, pedig ott abban az esetben legfeljebb az idősebb Váradi András nyulai élete kerülhetek volna veszélybe, ha mégsem kapják meg a napi fűadagjukat. Éva néni élete csak érhet annyit mint néhány szem nyúl sorsa. Vagy talán van aki nem így gondolja?
A jelen iratban név szerint nevezett további személyek elérhetőségei:
Figyelemmel arra, hogy a fentebb ismertetett, jogszabályokba ütköző cselekmények a szakszolgálatok által felügyelt lakóingatlanban történtek, amely ingatlan kapcsolatban állhat az Orbán Viktor miniszterelnök érdekeit képviselő, Dr. Balázs Sándor r, alezredes bicskei rendőrkapitány személyével is, emiatt az eljárást a Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyésznél kezdeményezem, mert a legfőbb ügyész hatáskörében áll a szakszolgálatokkal való kapcsolat kezdeményezése.
Kérem az eljárás megindítását, az intézkedésről szóló értesítés megküldését.
Kelt.: Bicske, 2025. január 20. Hajnáczki Csaba
