Ki örökli a bárányok bőrét Felcsút környékén?

  Mintha megállt volna az idő, csend borul a tájra. Nincs zaj, nincs robaj, környék békés, nem hallatszik már sehol harci lárma. Harcias villámok nem cikáznak már, a temető némán őrzi az elmúlást. A hajdan csatától hangos vidéken, csendes a síron a virág, kőbe vésett betűk jelzik annak ki arra jár, itt nyugszik Váradi András .  A neve lassan a múlt homályába vész, elfeledik nevét. Nincs kardcsörtetés, amióta nincs az élők sorában. Amióta halott a göböli juhász , nem járják riporterek keresztül-kasul Felcsút környékét, nem kutatják felcsúti körök titkát. A bárányok sem bégetnek már rég Göböl-puszta körül, síri csend borul a tájra amióta nem hallani Váradi András hangját. Az istenadta nép pedig csendben elfelejti, hogy valaha itt élt, itt halt a  göböl-pusztai juhász. Az ügy lezárult, a sajtó elnémult, az akták becsukódtak, bennünk papírlapok várják a selejtezést az irattár mélyén, és velük némaság borult a felcsúti vidékre. Talán nem is történik már erre semmi, az id...