Címzett: Bicske Város Polgármesteri Hivatal
Bálint Istvánné polgármester
Küldö: Hajnáczki Csaba
Irat tárgya: Értesítés
Tisztelt polgármester asszony!
Gondolom nem szükséges bemutatkoznom az ön számára, így átugrom rögtön a témára. Szomorúan konstatálom a tényt, amely szerint meglehetősen mellőzik az ön személyét a nagy médiumok. Pedig egy ambiciózus polgármesternő méltán megérdemelné a köz megtisztelő figyelmét. Ha meg Felcsút elővárosában szolgálja a választók érdekeit akkor pláne kijárna, hogy az országos hírekben is szerepeljen. Hiába szeli át a város térképét a felcsúti kisvasút tervezett nyomvonala, hiába vannak Bicskén fontos hivatalok, amelyekhez Felcsút körzete is tartozik, az ilyen – olyan oldalon álló hírszerkesztők mégis olybá veszik önt, mintha nem is létezne. De hagyjuk a kesergést máskorra, hiszen dologidőben nincs helye a könnyhullatásnak. Dolog pedig nyilván akad számos, hiszen a bicskei választók érdekeit képviselni sok vesződséggel járó nehéz, ámde nemes kötelesség.
Ám a polgármester asszony sűrű elfoglaltságának teljes tudatában, most mégis egy kisebb volumenű dolog miatt merészelek önhöz fordulni. Hogy ne is szaporítsam a szót hiába, rögvest a tárgyra is térek. A tárgy jelen esetben pedig nem más, mint egy bicskei választópolgár É. néni, a Kisfaludy 28. szám földszintjén. É. néni szépen halad befele a korba, ezzel nem is volna semmi probléma. Erőben, egészségben már kilencvenhárom évnél tart Isten kegyelméből. A gondok abból adódnak, hogy É. néni feje fölött a panelház is öregszik, talán jobban a kelleténél, és már nem hozza a régi formáját, mint Kádár idejében. Bizony az emeletről érkező szennyvízcső leszolgálta már az idejét, csöpög, folyik a szennyvíz É. néni nyakába, immáron már néhány éve.
Persze nem kellene ennek a csúfságnak így lennie, hiszen a hozzátartozók jelentették az esetet az illetékeseknek. Azaz pontosabban mondva csak jelentették volna, ha lett volna illetékes, merthogy, hogy hogysem, a társasház közös képviselőjének személye teljesen titokban van tartva. Tetszik tudni, a társasház a bicskei rendőrségtől van egy köpésre, aztán a környéket felügyelő titkosszolgálatnál meg nem bíznak semmit a véletlenre. De mit is fecsegek önnek erről ennyit, amikor a polgármester asszony is tudja jól, hogyan vannak leosztva a lapok Felcsút környékén. Hát persze, hogy a titkosszolgálat emberei felügyelik a szóban forgó társasház életét!
Szóval, hogy a lényegnél maradjunk, a közös képviselő ugyan titkosítva van, de azért gondoskodtak helyette egy ál közös képviselőről a rendőrségi titkos főhadiszálláson. Egy Peck Edina nevű személy intézi a társasház ügyeit, akit ugyan nem választottak meg képviselőnek a lakók, de volt már nagyobb stikli is ezen a környéken. Ugyan Peck Edina fedőneve mellett a jogállása sem ismert, ami feljogosítaná a ház ügyeit intézni, de a lakcíme igen, éppen É. néni feje fölött lakik, a Kisfaludy 28. szám, 3. lépcsőház első emeletén. A hozzátartozók jobb híján nála jelentették a társasház szennyvízcsövének hibáját már másodízben is az évek során, de mindhiába. Peck Edina a füle botját sem mozdítja, pedig éppen az ő szennyvize csorog É. néni nyakába. Ez a némber meg lehet, hogy az ördöggel lépett szövetségre, mert nem hajlandó semmit tenni, csak azt szajkózza, hogy É. néninek kell kifizetni az emeleti szennyvízcső javítását.
Hát mit szól ehhez polgármester asszony? É. néni tisztességben leélte élete javát, most meg öreg napjaira szennyet kap a nyakába. Pedig nem volt könnyű sora szegénynek. Még fel sem cseperedett amikor háború dúlt az országban, és tízen voltak testvérek a családban. É. néni tizennégy éves volt, amikor a front egyre csak közeledett, és nem tartogattak akkoriban semmi jót az orosz katonák a fehérnép számára.
Az anyjuk nem is várta meg az oroszok ideértét, amikor a házuk tetejét felgyújtotta egy orosz repülő bombája, fogta mind a tíz gyermekét és elindult a nyugat felé vonuló magyar katonasággal. Gyalog meg szekérháton haladtak, a férje meg Bicskén marad vigyázni a terciára. A katonaságtól kaptak élelmet, szállást, néha az orosz repülők lőtték bombázták a katonai konvojt, a katonák sokan odavesztek, de ők mindannyian épségben megúszták. Már mélyen Ausztriában jártak, ott érte őket a háború vége, amikor úgy döntöttek, hazatérnek. Nem akartak migránsok lenni Ausztriába, hazahúzta a szívük Magyarországra. Visszafordultak, aztán is érkeztek épségben mindnyájan Bicskére, apjuk nagy örömére.
Aztán É. néni nagyon is ott volt a munka dandárján, a munkaversenyek hevében, a szénosztályozóban szenet lapátolt lánykorában, Tatabányán. Aztán férjhez ment, hat gyereke született, a gyerekek mellett napszámos volt, kapált, takarított, és közben vidáman mosolygott. Így élte az életét, dolgos szerénységben. Még azt is túlélte, hogy a lökött fia a lakásmaffiának elkótyavetyélte a lakást a feje fölül, így már csak a haszonélvezeti jog az övé. Most meg öreg napjaira kapja ráadásnak, hogy Peck Edina a nyakába ereszti a szennyvízét! De én azt mondom önnek polgármester asszony, ha már a korát nem becsülik szegénynek, legalább a politikai érdemeire tekintettel lehetnének. Ugyan É. nénitől meglehetősen távol áll a politika műfaja, még szavazni sem járt el soha. Annyit megtanult az élete során, hogy a politikában nem szabad megbíznia, de aztán eljött a Fidesz aranykora. A politika ugyan ezután sem érdekelte, viszont választások előtt mindig rátaláltak jóakarói a társasházban, akik segítették a helyes döntés meghozatalában:
– „Ugye É. néni is ott lesz a szavazáson?! Hallottam, hogy É. néni már csak haszonélvező a lakásban, aztán nehogy a végén még magát is kirakják a lakásból… Szóval csak vigyázzon, aztán csak jöjjön É. néni is velünk együtt szavazni, hogy jól alakuljanak a dolgok. Várjuk É. nénit is vasárnap!”
Így esett, hogy É. néni mégis félretette a politikával kapcsolatos ellenérzéseit, és megy szavazni szorgalmasan a Fideszre, már több mint tíz éve. Mert, hát nem akarja ugye, hogy a végén őt is… Tudja ő jól, hogy a szegény emberrel könnyen megtörténik a baj, ha már megért ennyi évet inkább a biztosra játszik. Elmegy vasárnap, bedobja az urnába, de aztán a szavazás után igyekszik gyorsan túltenni magát az egészen.
Nehogy már valaki meg azért molesztálja, hogy ő a Viktort protezsálja! Még azt is gyorsan kitörli az emlékezetéből, hogy szavazott volna, nem akar ő a politika dolgába beleavatkozni. De, hát szegény még így sem tehet semmit, Peck Edina mellett nagy erők állnak. Peck Edina felül, É. néni alul, a szennyvíz a gravitáció miatt meg direkt lefelé folyik, pont az ő nyakába. Így van ez, szegény embert még a gravitáció is lefelé húzza.
 |
| Hogyan bánnak egy fideszes szavazóval Felcsút környékén? |
Azt beszélik, a bicskei rendőrkapitány a nagy fenekű lotyókra bukik. Peck Edina csak megrázza a széles farát, aztán Dr. Balázs Sándor rendőrkapitány mindent megenged neki. É. néni hiába tartja jól magát a kilencvenhárom éve ellenére, de vékony alkat, labdába se rúghatna Peck Edina erős idomai mellett. Még hogy női esélyegyenlőség? Úgy tűnik É. nénire ez nem vonatkozik, más szempontok számítanak ezen a környéken!
De meg kell jegyezni, önnek jók sejtései, valóban bejelentettem én is a társasház szennyvízcső ügyét a hatóságoknál. Megküldtem az az ügyet Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyésznek, de hát ön is tudja mi az az ábra az ügyészségeken. Egy valamirevaló ügyész vaskos milliókat tol át nap mint nap az asztalán. Cégek, bankok, multik szennyes ügyei, aztán meg a politikai megrendelésre készült ügyek.
Azokban van a lé, azokban gyorsan ott marad az ügyész asztalán egy-két milla. Vagy azért, mert vádat emelnek valaki ellen, vagy épp azért mert kukázzák a vádat. Érdekli is a nagy zsebű ügyészeket, hogy egy kilencvenhárom éves öregasszony nyakába folyik a szennyvíz? Tesznek azok arra jó magasból, az ilyesmit gyorsan letolják az asztalukról!
Aztán megküldtem még É. néni ügyét Dr. Müller Cecília országos tisztifőorvos asszonynak is, de szigorúan csak lelkiismereti okokból. Hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem, hogy neki is szóltam. Persze akinek nincs már ott a tojáshéj a fenekén, az tudja jól, hogy egy tisztifőorvost nem izgatják az olyan dolgok, hogy folyik a szennyvíz egy társasházban. Egy rutinos tisztifőorvost más hoz izgalomba. Vendéglátóhelyek, szállodák, konyhák léte függ attól, hogy az ÁNTSZ ráüti-e a pecsétet az engedélyükre, avagy sem.
Aztán ott vannak a mindenféle tőkeerős üzemek, multicégek, amelyek szintén gyakran kilincselnek az ÁNTSZ jóindulata érdekében, és akkor még nem is említettük a lélegeztetőgép bizniszt, abban még holtában is vannak lehetőségek. Szóval maradjunk annyiban, az izgalmakat nem az jeleni egy tisztifőorvos számára, hogy a kilencvenhárom éves É. néninek szennyvíz csorog a nyakába. Valami papírtologatás legfeljebb mímelnek, de a valóságban semmi változás nem történik.
Na jól elkalandoztam, a végén még elfelejtem, hogy azt ígértem segítek a polgármester asszonynak szerepelni a hírekben! Hagyjuk is É. néni kilencvenhárom évét békén, felejtsük el a Peck Edina sztorit a titkosított társasházi közös képviselővel együtt. Ezek miatt nemigen fogják önt felemlegetni a médiában, de ezektől jobbat mondok.
Nemrég olvastam a hírekben, hogy megjelent a COVID újabb kiadásban Eris néven. Sokan már biztosan unták már a régit, hát itt van már egy újabb vírus variáns, és már megjelent nálunk is Magyarországon. Már el is lehet kapni, ha valaki nagyon az elsők között akar lenni! Ráadásul az okosok szerint a COVID előszeretettel tenyészik a szennyvízben, olyannyira, hogy a COVID fertőzést a városok szennyvízében mérik.
Na mármost! É. néninél csapódik le az emeletről jövő szennyvíz. É. néni fölött meg van négy emelet. A négy emeleten meg lakások, a lakásokban meg emberek, akik munkába járnak meg mindenhova. Statisztikailag nagy az esélye annak, hogy idővel a COVID vírus kicsapódik É. néninél a sérült szennyvízcsőből, mert ott az összes emeleti lakás szennyvize áthalad. É. néni meg nem egy szokványos nyugger csaj, aki egész nap a gyógyszeres dobozát meg a tévé távirányítóját tapizza felváltva. Mostanában Ausztriában ugyan nem járt, de É. néni nap nap után fogja a szatyrát, körbejárja a boltokat, csámborog jobbra, balra a városban. Kedvére való zöldség, gyümölcs után kutat, mert szerinte azokban van a vitamin, nem a műsorújságban. Aztán meglátogatja szeretteit, ismerőseinek segít a kiskertben, és közben meg szétteríti majd az Eris vírust a városban, ami kicsapódott az emeletről jövő szennyvízcsőből a lakásban.
Érti már polgármester asszony a lényeget? Nem É. nénit kell megmenteni! É. néninek az orosz repülők sem tudtak ártani, amikor Ausztria felé menekültek a háború alatt. Átélt ő már nagyobb drámákat, neki már a COVID sem tud ártani, de a várost esetleg ön meg tudná menteni az újabb COVID variánstól! Ön lehetne Bicske városának megmentője. Ha rendesen odatenné magát, még akár Felcsút is megmenekülhetne… A város megmentőjeként meg biztosan bekerülne az országos hírekbe! Még a politikai karrierje is felívelhetne. Lehetne országgyűlési képviselő, vagy akár még miniszter is, ha szeretne…
…Na jó, önnek van igaza tisztelt polgármester asszony. Az országos hírekbe nem ilyen egyszerű bekerülni Felcsút környékéről. Itt le van vajazva minden előre pártszinten, nem fogja senki borítani az asztalt, csak azért, mert valaki megmentette a várost… Tudja mit? Hagyjuk a fenébe ezt az országos média dolgot, talán majd máskor! Van nekem egy blogom, ami ugyan nem országos média, de határainkon túl is vannak olvasói. Azért olvassák itt is persze, például sokan azért böngészik mert arra kíváncsiak, szerepel-e benne a nevük – ugye milyen érdekesek felénk az olvasói szokások? Mindenesetre azért szorítok helyet önnek, ezt a levelet közzéteszem ott is, ez is több mint a semmi. Ki a kicsit nem becsüli…
Kérem legyen egészen nyugodt, valaki biztosan elolvassa majd ezt is. Ön azért csak tegye oda magát, biztos, ami biztos teljesítse polgármesteri kötelességeit. Esetleg tunikán billenthetné Peck Edinát, sőt mi több, akár a várost megmenthetné. Tudja, hogy van ez, média ide, pártalkuk oda, de a választók olykor még kellenek egy jó hírű politikai karrierhez…
Hajnáczki Csaba
