Egy rabszolga igaz története!
Nyílt a zárkaajtó a börtönőr közölte, hogy szabadon engednek. Este kilenc elmúlt már amikor a budapesti venyige utcai börtön folyosóján elindultam a szabadulás felé. Előzetes letartóztatásban voltam három hónapon át,
öt rendőri vezető – rendőrfőkapitány becsületsértése miatti ügyben.
A letartóztatás előtt Éva néninél laktam Bicskén. Éva néni meghalt, de a
lakásmaffia jóvoltából a lakás már nem Éva néni tulajdonában volt. Halála után hamarosan jött a lakásmaffia képviselője, a tulaj, hogy kirakjon a lakásból. Fenemód jól értesült volt, mert rögtön tudta, hogy körözött személy vagyok és hívta a rendőrséget. Azért úgy dukál, hogy
Felcsút környékén egy lakásmaffia be legyen csatornázva a helyi hatósághoz. Bicske kellős közepén, a rendőrségtől néhány száz méterre, egy bekamerázott társasház földszinti lakásában rejtőzködtem Éva néninél. Egyébként az emeleten lakott egy bicskei rendőr, akivel gyakran találkoztam a lépcsőházban, hiszen gyakran jöttem mentem Bicskén valahová.
A bicskei rendőrök tehát jöttek a tulajdonos bejelentése után és vigyorogva őrizetbe is vettek, mivel évek óta elfogatóparancs van kiadva ellenem, rajta vagyok a körözési listán, ahogy ez már gyakorlat volt 2013. év óta szinte egyfolytában. Tehát a kilakoltatásom alkalmából hamarjában le is tartóztattak. Vágyhat-e ennél többre az ember Felcsút környékén?
2025. július 02. napján helyezett szabadlábra a bíróság és a szabadulásommal egyidőben, automatikusan felvételt nyertem a hajléktalanok táborába, mivel már nem volt hol laknom. A letartóztatáskor hatezer forint volt nálam, ez volt az összes vagyonom. Amit az őrizetbe vételkor előírás szerint gondosan megszámoltak, még a bankjegyek sorszámát is felírták, aztán letétbe helyezték. A lefoglalt pénzt a szabaduláskor visszajár, azt a többi lefoglalt holmival együtt vissza adják.
Mindez az én esetemben nem pontosan így történt, kis módosítást eszközöltek megszokott ügymeneten a börtönből való szabadulásomkor. A lefoglalt dolgaimat – telefon, személyi okmányok, stb, – rendben visszaadta a szabadulásomat intéző smasszer, de pénzt, azt nem adott egy fillért sem.
– A pénzem hol van? Letétbe lett helyezve hatezer forintom!
– Pénz nincs!
– Hogyhogy nincs?
– Pénz nincs! – hangzott a kurta válasz.
– Fel kell venni egy jegyzőkönyvet arról, hogy eltűnt a pénzem!
– Na arra van a kijárat! Takarodjál innét kifelé!
Így szabadultam a börtönből valamikor este tíz előtt úgy, hogy egy kanyi vasam sem volt. Persze akinek a szabadulását árgus szemekkel figyelik Felcsút környékén, az sok jóra ne nagyon számítson. Elég izgalmas?
Ad egy: Kiszabadultam ugyan a börtönből, de rögtön hajléktalan lettem.
Ad kettő: Eléggé rendhagyó módon nem a fogvatartott bűnözők raboltak ki, hanem a bűnözővé lett börtönőrök lopták el az utolsó hatezer forintomat. Imádlak Magyarország!
Sok lehetőségem nem volt, ahonnét segítséget remélhettem volna. Évek óta szálka vagyok Felcsút környékén a hatóságok szemében, és ennek az a velejárója, hogy valakik nagy energiát fektetnek abba, hogy ne tudjak kapcsolatokat építeni, hogy gyorsan elforduljon tőlem az, akivel kapcsolatba kerülök.
Ismertem valakit Bicskén.
Pötördi Lajos, a bicskei Vas-műszaki bolt tulajdonosa, Éva néni régi ismerőse. Ő sokszor bízott meg kisebb munkákkal. Füvet nyírtam, pakoltam ezt azt az üzletben, takarítottam. Éva néni betegsége idején is számíthattam rá, amiben tudott segített Éva nénin. Volt, hogy hívott az üzletbe, adott némi pénzt mondván: legyen nálad pénz, hátha Éva nénihez kell menni, ha megint bekerül a kórházba. Mondta ugyan, hogy ő Fidesz párti, de mit számít, hogy ki milyen párti, ha az illető tisztességes ember? Pötördi Lajos olyan ember, akiért bármikor tűzbe merném tenni a karomat. Felőlem akármilyen párti is lehet. Felhívtam tehát őt a pesti éjszakában:
– Lajos, kellene egy kis segítség – mondom a szitut…
– Holnap reggel küldök valakivel neked pénzt – hangzott a válasz – aztán gyere le Bicskére, megbeszéljük a többit.
Így is történt, másnap délelőtt már Bicskén a Vas-műszakiban voltam. Lajos tisztában volt a helyzetemmel. Segít valamilyen szálláslehetőséget keríteni, addig is ne lakjak az utcán, majd alszom a Vas-műszakiban valahol. Így történt, hogy a börtöncella után beköltöztem a Vas-műszaki kazánházába. Elég szűkös a hely, van benne egy gázkazán, kétoldalt szekrények, de középen van úgy másfél- két négyzetméternyi szabad hely, ahol el lehet vackolni a linóleumon.
Ajtaja ugyan nincs, de nem is éreztem hiányát. A börtönben a zárkán volt ajtó, de gyári hibás lehetett, belül elfelejtetek rá kilincset tenni, ráadásul folyton rám is zárták, úgyhogy annyira nem zavart az ajtó hiánya. A kazánház az üzlet központi részén van, iroda, mosdó, étkező szomszédságában. Jól ismertem a helyet, sokszor voltam már itt, valamilyen kisebb munka miatt. Szerettem a Vas-műszakit. A dolgozók krémje Lajossal együtt régi gárda, még az ÁFÉSZ időkben kerültek ide, ez az első munkahelyük. Szorgalmas, tisztességes emberek!
Persze egy kazánházába lakni nem túl szívderítő dolog, de Felcsút milliárdos vidékén már hozzászoktam a megpróbáltatásokhoz. Nyugodt voltam, végül is jó emberek között vagyok. Nyilván nem tudják megoldani az életem problémáit, de számíthatok arra, hogy emberként viszonyulnak a problémás helyzetemhez.
Lajos rendelt nekem is ebédet a közeli kifőzdéből. Fürdő ugyan nincs az üzletben, de kaptam egy műanyaglavórt tisztálkodáshoz. A lavór ismerős volt, a börtönben is pont ilyet kapnak a fogvatartottak. Mondjuk meleg víz az nemigen van. A mosdó alatt van egy néhány literes kis bojler, de zárás után az üzletet le áramtalanítják, így az sem működik.
Az üzletvezető felajánlotta, hogy elvisz az autópálya melletti kamionparkolóba, ott lehet tusolni, de nem éltem a lehetőséggel. Az üzletvezető rohangászik mint pók a falon napközben, délután család, a háza sincs még teljesen készen azt is csinálja, nem lesz neki arra ideje, hogy engem hurcolásszon kilométerekre tusolni. Lavór van, majd megoldom valahogy!
Szállást, ebédet kaptam, munkáról nem esett szó, de teljesen természetes volt, hogy nem állok az üzletben mint Bálám szamara az út közepén. Dolgoztam már itt, ismertem a dörgést. Napközben elég nagy a nyüzsgés a Vas-műszakiban. Az áruszállító autók érkeznek az udvarra, az árut be kell hordani az üzletbe – raktárba. Hűtők, mosógépek, tűzhelyek, mindenféle műszaki áruk. A vásárlók is jönnek, mennek, időnként a raktárból számukra is be kell vinni valamit, nincs minden az üzletben kiállítva. Napközben összegyűlik egy halom papírdoboz, csomagoló anyag, ami útban van. Össze kell darabolni, hogy beleférjen a szemetes konténerbe. Akad tehát egy sor olyan feladat, amelyhez nem kell szakképzett kereskedőnek lenni. A létszám az üzletben amúgy is alulméretezett, egy kisegítő ember gyakran jól jön. Beálltam tehát a sorba, és tettem amit kellett, nem volt ebből semmi gond.
Hétvégén kaptam húszezer forintot, ami egy hónapra vetítve karcsú egy havi fizetésnek, de egy rossz szavam sem volt, hiszen nem álláshirdetésre jelentkeztem. Aztán eltelt egy két hét, egyre világosabban látszott, hogy Lajos nem tud szálláslehetőséget keríteni nekem. Az én személyes kapcsolataim romokban hevernek rég óta, annak esélye, hogy azokon keresztül valamilyen szállást, megoldást találjak, gyakorlatilag nulla.
VALAKIK már jó ideje gondoskodnak róla, hogy elvadítsanak tőlem mindenkit, akivel csak szóba állok. A hatalom emberei aljas, mocskos módszerekkel igyekeznek elszigetelni az emberektől. Most, hogy ismét kijöttem a börtönből, az eddigi ”jó ismerősök” fel sem veszik a telefont, a régi barátok csak annyit mondanak a telefonba, hogy „rossz számot hívott!”, aztán kinyomják a telefont. Az egyetlen kivétel Pötördi Lajos a bicskei Vas-műszaki bolt tulajdonosa.
Néhány éve történt, hogy egy tőkeerős székesfehérvári vállalkozó ”felfedezett” és elkezdett kisebb munkákkal megbízni. Az egyik munka kapcsán úgy volt, hogy nemsokára felhívnak, hogy mikor jönnek értem autóval. Hiába vártam nem hívtak. Felhívtam én őket, azaz csak hívtam volna, mert senki nem vette fel náluk a telefont, hiába próbálkoztam.
Hetek múlva tudtam meg, hogy a bicskei rendőrségről mindenkit felhívtak a cégnél, akivel kapcsolatba álltam. Közölték velük, hogy körözött személy vagyok, elfogatóparancs van kiadva ellenem, és kötelesek jelenteni a bicskei rendőrségnek ha találkoznak velem. Amennyiben ezt elmulasztják, a rendőrség eljárást fog ellenük indítani, és be lesznek idézve a bicskei rendőrségre. Ezek után sem felhívni sem a telefont felvenni nem merték. Döbbenetes, hogy egy milliárdos volumenű cégnél bevesznek egy ilyen kamu dumát. Olyan a világon nincs, hogy telefonon keresztül verbuvál besúgókat a hatóság.
Egyébként akkoriban hetente háromszor jártam kerékpárral Bodmérról – Bicskére, meg gyakran Székesfehérvárra is. Elbringáztam egy csomó kamera, meg a bicskei rendőrség előtt, gyakran találkoztam az úton rendőrautóval, de mégsem akartak elfogni. Az ellenem való elfogatóparancs leginkább azt a célt szolgálta, hogy arra hivatkozva elszigeteljenek az emberektől. Még szerencse, hogy Pötördi Lajost nem hívták fel a bicskei rendőrök, valahogy őt kifelejtették.
Tehát bicskei Vas-műszakiban laktam. Ebédet kaptam, szállásom is volt a kazánházban, és bónuszként kaptam húszezret Hétvégén. Ennyi jelenleg a világ számomra. Lajos nem tud szálláslehetőséget szerezni, de ha a heti húszezret élére rakom, abból lassanként össze lehet rakni annyit, hogy el lehet indulni valamerre, például külföldi munkára.
Igen ám de a heti húszezer csak egy két hétig volt, aztán szó nénikül hirtelen elapadt. Helyette viszont Pötördi Lajos hétfőnként adott öt – hatezer forintot csak úgy. Nem reklamáltam, hiszen Lajos nem munkaszerződést meg fizetést ígért, hanem segítséget a nehéz helyzetemben. Vele kapcsolatban a mostani helyzet nem szerződésekre épült, hanem normális emberi kapcsolatra, és bizalomra.
Ha Pötördi Lajos házánál füvet nyírtam, vagy az autóját takarítottam, akkor azért adott külön néhány ezer forintot, de havi bevételem már azzal együtt is nagyon karcsú volt ahhoz, hogy arra alapozva valamerre elindulhassak a Vas-műszakiból. Aztán hamarosan ez a dilemma is megoldódott, mert Lajos egy két hét múlva már egy forintot sem adott! Csak a fűnyírásért, autó takarításért kaptam néhány ezer forintot. Jut eszembe, az üzletvezető is patronált néha, talán megsajnált, és kisegített kisebb összeggel. Időnként megkért, hogy ugorjak el a közeli dohányboltba cigarettáért, és megengedte, hogy az ő pénzéből magamnak is vehetek valamit. Mivel nem szoktam élni a nagylelkű ajánlattal, így előfordult, hogy a visszajáró néhány ezrest nekem adta. Persze nem túl gyakran, legfeljebb havonta egyszer. A bicskei Vas-műszakiban azért tudnak számolni, ügyelnek arra, hogy mennyi pénz lehessen a zsebemben.
Közben változott körülöttem az üzletben más is. Az addigi igen barátságos, kollegiális légkör nem várt irányba fordult. Az egyik régi dolgozó, nevezetesen Tóth István egyre jobban kezdett rám szállni. Eleinte csak ártalmatlan munkahelyi ugratásnak tűnt, amit igyekeztem tréfával elütni, de egyre agresszívabban kezdett belém kötni. Szinte mindennel baja volt. Ha behoztam valami árut az udvarról – miért hoztam be, ha nem hoztam be valamit – miért nem hoztam be, egyértelmű volt, hogy keresi az alkalmat arra, hogy belém köthessen. A dolog érdekessége az volt, hogy Pötördi Lajos meg sem próbálta leállítani. Szó nélkül hagyta, hogy Tóth István rúgjon csak belém amikor csak eszébe jut. Értem én, hogy Tóth Pityu nem akárki, az egyik lánya a külügyminisztériumban Szíjártó Péter szeme-fénye, a másik lánya meg állítólag valami milliárdos cég vezető, de ettől még magára erőltethetne valamilyen emberhez méltó magatartást.
Ezzel párhuzamosan Pötördi Lajos is kezdett más hangnemben beszélni velem. Ő ugyan óvatos duhajként, de azért érezhetően ő is kezdett szurkálni. A dolgok odáig fajultak, hogy Tóth István az iroda előtt kezdett ordibálni velem, hogy neki azért kell dolgoznia, hogy az én ebédemet megtermelje…
Pötördi Lajos az irodában ült és szó nélkül hallgatta végig mindezt. Ez volt az a pont, ahol kezdett elfogyni a cérna. Kaptam másfél négyzetmétert a kazánházban ahol alhatom, plusz a legolcsóbb ebéd a kifőzdéből. Ezért dolgozom hétfőtől szombatig. Hát mit ne mondjak elég drágán mérik a lakhatást a Vas-műszaki áruházban! Persze ezt itt úgy mondják, hogy befogadtak, amit úgy kell érteni, hogy a befogadásért hálával tartozom nekik. Rendben, hálás is vagyok! De reggel ötkor már készenlétben kell állnom, mert az üzletvezető random módon őt és hét között valamikor berobog. Lehet, hogy a számítógépen dolgozik, de lehet, hogy a teherautót kell megpakolni, mert még nyitás előtt gyorsan árut kell szállítani valahová. Zárásig, hétköznap 17.ig – szombaton délig nyüzsgés van a boltban. Pakolás ide, áruhordás oda amit igyekezek elvégezni, amiért egyetlen forintot sem kapok. Mindez rendben! De azért azt már had ne kelljen elviselnem, hogy Tóth István féle idióták ordítozzanak velem, még akkor sem, ha mindez Pötördi Lajosnak valamiért nagyon imponál.
Tóth Pityu szintet lépett, ráadásul úgy gondolta, hogy ezentúl rendszert csinál a velem való ordítozásból. A cérna elfogyott, akcióba léptem. Hirtelen felindulásból végighúztam a Facebookon a bicskei fideszes ügyekből és jeleztem, hogy mindezt köszönhatő a vasműszakis Tóth Istvánnak. Mindez
megtekinthető itt,
meg itt, és
itt is. Ezután nyugodtabb lett a lékkör körülöttem, Tóth István csak a szemét forgatja ha meglát, de azóta nem szól hozzám egy szót sem. Na sebaj! A fizetésem nem tudják elvenni tőlem, mivelhogy nekem olyanom nincs. Pötördi Lajos is visszavett, egy szó mint száz, a basztatás pillanatnyilag megszűnt. Na jó nem teljesen, mert időnként, ha Tóth István fejében megindulnak a bogarak, akkor szól a Pötördi Lajosnak: „menjél szóljál már ennek a (…), hogy csináljon ezt vagy azt…”, és akkor Lajos végrehajtja a kapott parancsot és szól nekem, hogy csináljam ezt vagy azt. Amúgy Lajos a tulajdonos, Tóth István meg csak alkalmazott. Akkor hogyan is van ez? A farok csóválja a kutyát? Mindenesetre bizton állíthatom, hogy a börtönben ettől több tisztelettel vannak a cigányok a másik ember iránt! Hogy akkor aki tisztességet akar, az ne a Vas-műszakiba menjen, hanem a cigányokhoz… Az udvaron fel van húzva a magyar zászló, az ember azt gondolná ezen a helyen a magyar megbecsült ember. Egy bölcs mondás szerint lakva ismeri meg az ember a másikat. Nekem sikerült megismerni a Vas-műszaki valódi arcát.
A többiekkel a Vas-műszakiban korrekt a viszonyom, valamelyest ők megértően állnak a helyzetemhez. Hogy pontos legyek, akad még valaki, aki problémákat okoz néha. Ez a gócpont Panka, az üzletvezető kutyája. Ó dehogy! Ő nem szokott rám támadni! Panka egy kis termetű kotorék eb, nagyon bájos, vidám kutyus. Nem szeret egyedül a lakásban, így a gazdája reggel elhozza, és berakja a Vas-műszaki udvarán egy elkerített részbe. Ott ugat kétségbeesetten egész nap, ő emberhez szokott szobakutya, nehezen viseli ha ketrecbe zárják. Zárás után néha ő még marad, ha a gazdájának valahová mennie kell. Mivel ilyenkor már csak ketten vagyunk a Vas-műszakiban, Panka meg én, így kiszoktam engedni szegényt a ketrecből, amiért nagyon hálás. Lefekszik a folyosón a sarokba, és onnan figyel. A kutya ki, illetve beengedése közös megegyezéssel történik. Beleegyezik Panka, beleegyezik a gazdája, és beleegyezek én is. Sajnos a konszenzus nem teljes, mert Lajos nem tartozik a beleegyezők körébe. Néha amikor visszajön valamiért, mert itt felejtett valamit, és Panka kutyát a folyosón találja, patáliát rendez! „Mit keres itt bent a kutya?! Össze fog itt szarni mindent!”
Pedig Panka teljesen szobatiszta, lakásban tartott eb. Ugyan büdöset néha én is érzek a boltban Tóth Pityu pultja körül, de azt a bűzt nem Panka kutya csinálja… De nincs mit tenni, Pötördi Lajos utálja az állatokat. De már nem csak ő, az állatok iránt érzett utálat ragadós, átterjedt másra is. Már én is utálom az állatokat! Elsősorban a két lábú, embernek látszó nagyobb állatok iránt érzek erős ellenszenvet.
Tehát a dolgok összességében úgy állnak, hogy hajléktalan voltam, de Pötördi Lajos humánus módon befogadott, amiért hálás lehetek, aztán szép lassan rabszolgát csinált belőlem. Azt még nem tudom, hogy a rabszolga sorsért is hálásnak kellene lennem. Hogy milyen egy rabszolga? Egész nap dolgozik, fizetséget nem kap, nem becsülik sokra, és ahol tudnak ott belerúgnak mint egy kutyába. Enni kap, hogy éhen nem vesszen, meg kap valami szűkös vackot alvóhelynek. Elvileg elmehetne, de a lehetőségeit annyira lekorlátozzák, hogy röghöz kötötté válik. Na pont ez vagyok én a bicskei Vas-műszaki boltban.
Miközben egyre inkább kutyául éreztem magam, eszembe jutott, hogy korábban a bicskei rendőrségről hívogatták azokat akik velem kapcsolatban álltak, és valamilyen munkát adtak, közben Pötördi Lajost meg valahogy kifelejtették. Pedig nyilván a rendőrök is észrevették, hogy Bicske főutcájának közepén a Vas-műszaki kirakat üvegét tisztítom fél napon keresztül időnként. Mégsem szóltak Pötördi Lajosnak, hogy elfogató parancs van kiadva ellenem. Vajon miért tettek a bicskei rendőrök kivételt Pötördi Lajossal?
Volt még egy szokatlan dolog ami említést érdemel. Napközben előfordult, hogy egy üzletbe betérő vásárlóval beszélgettem. Nem volt ez jellemző, de néha előfordult. Nem politikai agitációt folytattam, csupán az ilyen szituációkra jellemző beszédtémák kerültek szóba, azok is csak röviden. Viszont, amikor Pötördi Lajos észrevette, hogy valakivel beszélgetek, azonnal közbelépett:
– „Csaba! Menjél ki az udvarra dobd ki az üres dobozokat!” – és hasonló halasztást nem tűrő sürgős munkákat kaptam. Ennek a tetejébe kaptam olyan visszajelzéseket, hogy Pötördi Lajos figyelmeztet embereket, hogy nem szabad beszélgetni velem.
Azért a hálán túlmenően vannak itt kérdőjelek. Akkor hogyan is van mindez? Most pusztán emberségből befogadtak a Vas-műszakiba, vagy inkább felügyelet alá helyeztek itt valakik? Nagyon úgy tűnik, hogy ez itt olyan, mint a kommunista világban volt a rendőri felügyelet. Szabályozzák, hogy kivel találkozhatott az ember, és mikor hová mehet. A Vas-műszakiban végzett munkám nem ér semmit. Tóth Pityu azt ordibálta a boltban, hogy csak kárt teszek, semmi hasznom nincs. Viszont ennek ellenére, ha csak tíz percre elmegyek a közeli boltba, már keresnek. Hol vagyok? Hová mentem?
Vajon mitől van az, hogy az a Pötördi Lajos, aki korábban csupa korrekt jóindulat volt, aki még akkor is adott pénzt amikor nem is végeztem munkát, az hirtelen a rabszolgatartóm lett, és minden lépésemet szemmel tartja és még azt is szabályozni akarja kihez szólhatok? Korábban érdekelt volna, hogy vajon kik, milyen eberek lehetnek azok, akik az ismerőseimet vegzálják miattam. Vajon anya szülte őket, vagy esetleg valamiféle gyíkember félék lehetnek? Nagyon úgy tűnik teljesült a kívánságom, megismerhettem egy ilyen embert. Pötördi Lajosnak hívják.
Érdemes néhány pillantást vetni Pötördi Lajos múltjára, amiben első látásra nincs semmi különös. Az 1970-es évek elején került a bicskei Áfész Vas-műszaki boltjába, ahol később boltvezetővé nevezték ki. A bicskei Vas-műszaki áruház nem csupán egy helyi üzlet volt, hanem a bicskei járás központi elosztó boltja, kisebb boltok tartoztak alá a környéken. A Kádár rendszerben a kommunista párt beleegyezése is kellett egy ilyen üzletvetetői pozíció elnyeréséhez. Párt tagság nem volt kötelező, de egy ilyen vezetőnek már együtt kellett működnie a rendszer belső elhárításával a hírhedt
III/III-as ügyosztállyal. Ám ő nem csak Áfész boltvezető volt, hanem a bicskei református egyházgondnoka is ő volt, egészen a közelmúltig. Az is meglehetősen köztudott, hogy a kommunista világban a rendszer a papokon is rajta tartotta a szemét, az egyházakban a belső elhárítás embereit delegálták a papok mellé, gondnoki és más beszításokban. Tehát valószínűsíthető, hogy valamilyen szinten Pötördi Lajos érintett lehet a III/III-as ügyekben. A kommunista világ ugyan megszűnt, a szocializmusba kialakult állami tulajdonok megszűntek, lassan magántulajdonná váltak. Viszont a hírhedt III/III-as emberek nem szűntek meg működni. Olyannyira nem, hogy még ma sem kerültek nyilvánosságra, hogy kik végezték az emberek megfigyelését, amit arra használtak fel, hogy beavatkozzanak az emberek életébe. A Fidesz életben tartotta és támogatta a III/III-as köröket.
A kérdés továbbra is kérdés: vajon miért változott meg gyökeresen Pötördi Lajos velem kapcsolatos magatartása? Az eléggé nyilvánvaló, hogy utasítást kapott valahonnét, és a kapott parancs szerint bánik velem. Vajon hol kell keresni Pötördi Lajos irányítóját? Van néhány reális opció erre a kérdésre.
1) A szocialisták nyolc éves kormányzása idején a hírhedt Farkas Tibor, Felcsút környékén (is) néprablást folytató bírósági végrehajtó elleni küzdelem kapcsán kezdtem ismerté válni. Farkas Tibor magas szoci körökhöz kötődően fosztogatta az embereket, és abban az időben Pötördi Lajos Bicskén, éppen a szocialisták szekértáborában tapsolt. Akkoriban Szántó János bicskei polgármester, országgyűlési képviselő azon dolgozott, hogy gátat szabjon Orbán felcsúti terjeszkedésének. Aztán ahogy azt a diktatúrákról szóló tankönyvi példák is sokszor leírták, azt történt ami ilyenkor gyakorta lenni szokott. Szántó János egy gyors lefolyású betegségben rövid idő alatt elhunyt, és a szocik meg tulajdonképpen eladták Felcsút környékét Orbánnak. A bicskei MSZP-nek hirtelen új elnöke lett, és az ő irányítása alatt a fideszes Tessely Zoltán nyerte az időközi polgármester választást Bicskén. Pedig Tessely simán verhető lett volna, de a szocik álnok módon két balos arc indításával megosztották a saját szavazótáborukat, ezzel helyet csináltak Tesselynek. Az akkori szoci pártelnök Pötördi Lajos barátja, és a Fidesz bicskei hatalomátvételét követően a doktor úr a sűrű lét vastagon kezdte merni. Mivel elég sok borsot törtem az MSZP-s górék orra alá Farkas Tibor kapcsán, talán a korábbi bicskei szoci pártelnök, a doktor úr adta ki a parancsot Pötördi Lajosnak, hogy korlátozzon le ahogy csak lehet, és csináljon belőlem rabszolgát?
2) Hogy hogysem, a miután a szocik eladták Bicskét, és Felcsút környékét Orbánnak, Pötördi Lajos egyszer csak megrögzött orbánista, fideszes szekértoló lett. Nekem meg az a sors jutott Felcsút környékén, hogy már a Fidesszel szemben is hadakozzam, amivel örök életre kiérdemeltem a környék fideszes talpnyalóinak ellenszenvét. Pötördi Lajos a bicskei fideszes körökkel pacsi bratyi viszonyban van. Bálint Istvánné Andrea bicskei fideszes polgármester, Gyuricza Zsuzsanna alpolgármester, Bárányos József bicskei képviselő és mások. Esetleg köztük kell keresni azt, aki parancsára röghöz kötött rabszolga lettem a Vas-műszakiban?
3) Amint azt már említettem, a Vas-műszakit érdekes módon kihagyták a bicskei rendőrök, miközben módszeresen telefonon eljárással fenyegették azokat akit nekem munkát adtak. Pötördi Lajosnak talán valamiféle különleges státusza lehet a bicskei rendőrkapitánynál?
Elég sokat foglalkoztam
Váradi András, a
Göböl-pusztai juhász halálának ügyével. Számos alkalommal, a hatóságoknak megküldött beadványokban is, feketén – fehéren leírtam: Váradi Andrást politika utasításra meggyilkolták, a tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halála nem baleset volt hanem gyilkosság.
Azt is számos alkalommal előadtam, megalapozott lehet annak a gyanúja, hogy a bicskei rendőröknek valamilyen közük lehetett a Göböl-pusztai juhász likvidálásához. Esetleg Balázs Sándor bicskei rendőrkapitánytól jött az ukázt, hogy Pötördi Lajos engem rabszolgaként kezeljen?
4) Van valaki Felcsút környékén akit alig ismernek erre felé, de mégis igen befolyásos személy. Kósa Györgynek hívják az illetőt, és a Felcsút melletti Bodmér településhez kötődik. Az édesapja volt bodméri születésű, aki az ötvenes években rendőr, aztán ötvenhat után a belső elhárítás tisztje lett. Bár Pesten élt, de ő kezében volt a környék III/III-as dossziéja. Nagyobbik fia rendőrtiszt lett, a kisebbik –
Kósa György már az első Orbán kormány idején magas beosztásban volt. Később a 2010-es fideszes korszakban Bakondi György, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának főigazgatójának helyettese volt. A neve nemigen szerepel sehol.
Ő kötődik Bodmérhoz és ő örökölte meg a környék III/III-as dolgok jelenkorra való adaptálását a környéken a Fidesz érában. Azt mondják a vér nem válik vízzé. Ez a bölcs megállapítás a III/III-ok leszármazottaira is gyakran ráillik.
Kósa György áll a hírhedté vált bodméri református egyházgondnok, Balogh István mögött, Balogh István piszkos ügyeiről hosszasan lehetne beszélni. Az egyik legelvetemültebb tette az volt, amikor Bodmér főutcáján egy karóval véresre verte a könyvelőnőjét. A bicskei rendőrök gyorsan jöttek lakossági bejelentés miatt, a véres nőhöz mentőt hívtak mert orvosi beavatkozásra szorult az állapota, Balogh Istvánnak meg mondták a rendőrök, hogy nyugodtan menjen csak haza… Így is lett, miután Balogh István véresre vert közterületen egy nőt, nyugodtan haza ment, nem kellett aggódnia, mert tudta jól, a környék III/III félistene – Kósa György majd úgyis mindent elintéz. Úgy is lett…
Aztán amikor Bodméron már egy fia református hívőt sem lehetett az egyház közelébe csalogatni, és vasárnaponként nem volt kinek istentiszteletet tartani, nem szűnt meg az református egyház Bodméron. Kósa György a III/III-as dosszié szerint megbízható emberekből újjászervezte a bodméri református gyülekezetet. Igaz, hogy az újdonsült egyháztagok bár rendes emberek, de hithű ateista, istentagadó volt az egész famíliájuk, többük nem is volt megkeresztelve. De mint tudjuk Pál apostol is megfordult a damaszkuszi úton, amikor ragyogó világosság vette körül. Kósa György ha ragyogó világosságot nem is, de mást azért tudott vinni Bodmérra. Hirtelen néhány zsák pénzt öntöttek a bodméri Patyomkin református egyházra, még egy papot is kerítettek, aki gondját viseli Kósa György érdekeinek. Így aztán Bodméron a csodákat látva, a korábban hithű ateisták is kezdtek hinni egy mindenható személy létezésében, akiben bízva el lehet intézni sok mindent.
Alaposabban átgondolva a dolgokat, nagyon valószínű, hogy nem a véletlen műve, hogy a bicskei Vas-műszakiban kötöttem ki. Miközben a hatalom már régóta megfigyelés alatt tartott, és módszeresen, tönkretették a kapcsolataimat, a Pötördi Lajos felé vezető utat közben nyitva hagyták. A börtönből kiengedve gyakorlatilag egy olyan helyre tereltek, ahol bár elvileg szabadlábon vagyok, de szigorúan ellenőrzött, röghöz kötött rabszolga vagyok. Netán-tán a környék III/III-as félistene, Kósa György lenne az, aki elrendezte, hogy Pötördi Lajosnál kötöttem ki rabszolgaként?
A felvázolt lehetőségek között természetesen átfedések is lehetnek, hiszen közelálló érdekcsoporthoz tartózó személyekről van szó. Amikor ezeket a sorokat írom, akkor már tizenegyedik hónapja vagyok a bicskei Vas-műszakiban. Ha valóban azért fogadtak be ide, hogy valamilyen módon segítséget adjanak, akkor ennyi idő alatt már megtehették volna, de nagyon úgy fest minden, hogy itt valami egészen másról van szó.
Végül be kell vallanom, ez a helyzet tulajdonképpen az én hibám, egyedül magamat okolhatom mindezért. Azért mertem idejönni mert itt segítséget ígértek, amit én komolyan el is hittem. Be kell látnom a saját naiv hiszékenységem áldozata lettem…
Ebben a helyzetben másoknál jól működő receptek, mint a jövedelem, vagy jó állás nem elérhetőek számomra. Aki Felcsút környékén szembeszegül a hatalommal, az ne számítson semmi másra, csak gyalázatra és mocsokra. Nem ér váratlanul mindez, a demokratikusnak csúfolt Magyarországon már régóta élek a hatalom által üldözött, kirekesztett emberként. Most, hogy ezeket közzéteszem, lehet, hogy rövid úton kitesznek a Vas-műszakiból. Aztán fel is út, le is út! Elvesztem a pazar kazánházi lakosztályom, meg az ebédem, aminek felét gyakran Pankával osztottam meg és teljes értékű hajléktalan leszek. Ha ez így lesz, akkor sem lakni, sem enni nem lesz, így minden feltétel adva lesz ahhoz, hogy a Vas-műszaki előtt az utcai padon, éhségsztrájkba kezdjek. Ha Bicskén jársz, és a Vas-műszaki előtt egy embert látsz táblával:
A VAS-MŰSZAKIBAN PÖTÖRDI LAJOS RABSZOLGÁJA VOLTAM!
Akkor az biztosan én leszek. De lehet, hogy nem is dobnak ki, és mégis eltűnök. Hogy hogyan? Hát úgy, hogy megint jön értem a rendőrség! Elvisznek, ahogy szoktak. Az indok régóta bevált gyakorlat: már megint nincs rajta sapka!
Amennyiben nyomtalanul felszívódnék, akkor légy nyugodt. Van tető a fejem felett, kapok enni is, valamelyik börtöncella mélyén. Jó reggelt Magyarország! Rabszolgák márpedig léteznek Felcsút környékén!
Kelt: Bicske 2026. Június 07.
Hajnáczki Csaba
_____________________________________#____________________________________________
Megjegyzés 2026 Julius 09.:
Egy jó szándékú ember olvasta ezt az esetet és kapcsolatot keresett velem, így felhívta a bicskei vas-müszakit. Meg is adtak neki rögtön egy kamu telefonszámot, amin biztos hogy nem fognak elérni, pedig a vas-müszakiban tudják a telefonszámom.
Az lenne a kérésem, ha valaki kapcsolatot keres velem, még véletlenül se a bicskei vas-müszakiban érdeklődjön utánam, mert ott hamis, félrevezető információkat fog csak kapni!
Felcsút környékén Orbán régóta működtet egyfajta árnyék-titkosszolgálatot a korábban UD Zrt. néven ismert fideszes magán titkosszolgálathoz hasonlóan. Ehhez az illegális szervezethez csatlakoznak rendőrök és más hivatalokban dolgozó személyek, továbbá a kádári III/III.-as ügynökök még aktív része. Ehhez a titkos alakulathoz szennyes ügyek köthetők, egyebek mellett Váradi András, a Göböl-pusztai juhász likvidálásához is közük volt.
Ezzel az árnyék-titkosszolgálattal működik együtt Pötördi Lajos, és ennek a szervezetnek az utasítása szerint bánt velem, ahogyan arra utasítást kapott:
– teljes kontroll alatt tartani
– megfigyelni
– a lehető legjobban elszigetelni
– anyagi, és minden egyéb lehetőségről megfosztani
A Fidesz kormány leváltásával ennek az illegális szervezetnek a működése nem szűnt meg, a fideszes árnyék-titkosszolgálat Orbán köreinek érdekeinek megfelelően zavaratlanul működik tovább.
Amennyiben valaki kapcsolatot keres, arra kérem a Facebook oldalaim valamelyikén, privát üzenetben próbálja meg, remélhetően azt nem lopják el ezek a mocskok.
Köszönöm!
