Amikor tavasszal Putyin megtámadta Ukrajnát, mindenki Ukrajna gyors elfoglalására számított. Most, 2022 decemberében viszont egyre reménytelenebbnek látszik az oroszok győzelme. Ukrajna sorsa befolyásolni fogja a világ további sorsát, ezért a Hungária puzzle oldalán is foglalkozzunk az orosz – ukrán konfliktussal.
Hogyan kaphatta volna meg Putyin Ukrajnát? Sehogy! Vágják erre kapásból sokan, ám ne hamarkodik el a választ, hiszen a politika világában előfordult már, hogy a lehetetlen is megtörtént. Gondoljunk például arra, hogy a második világháború kezdetén, a Szovjetunió a fasiszta Németország szövetségese volt, a végén meg az oroszok az USA-val és nyugati szövetségeseivel együtt osztoztak meg a legyőzött náci német birodalom fölött. Pedig a történelemkönyvek szerint, a kommunizmus és az imperializmus esküdt ellenségei egymásnak.
Lehetséges, hogy a történelemprofesszorok rosszul tudnak valamit, viszont hasonlóra elméletileg ma is lenne lehetőség, hiszen a gazdag préda ott van az ígéret földjén, amin lehetne osztozni. Csak helyesen kell pozícionálni az ígéret földjének koordinátáit, hiszen manapság az ígéret földje nem nyugaton van, hanem sokkal inkább keleten. Egészen pontosan most Kína jelenti az ígéret földjét.
A hatalmas ázsiai birodalom nem váltott rendszert a Szovjetunió felbomlását követően, Kína marad kommunista ország, ahol az egypártrendszer az úr. A nyugati világ gazdaságai a kilencvenes évekre már eljutottak oda, hogy újabb jelentős piacok hiányában nem tudnak tovább növekedni, így valamilyen ujj megoldás után kellett nézni.
A lehetőséget a nyugat számára Kína jelentette, a hatalmas népességű ország végtelen piacot jelentett, és rengeteg olcsó, szorgalmas munkaerőt. Mindaddig Kína, nem kaphatott semmilyen korszerű nyugati technológiát, és a Kína a szocialista országokhoz hasonlóan, meglehetősen el volt maradva a világ élvonalától. Mindez azonban megváltozott, és a kommunista Kína hirtelen fejlődésnek indult, ahogy sorra megjelentek ott a nyugati gyárak
Az üzlet korrektnek mondható, a nyugat hatalmas piacot nyert, Kína pedig hozzájutott a fejlett nyugati technológiához. Elsőre ez egy olyan alkunak tűnik, ahol mindenki jól jár, ám mégsem ilyen egyszerű ez a képlet. Az ígéretes üzlet reményében, az üzletelő felek megfeledkeztek megkérdezni az egyik érintettet mindenről. A kínai – nyugat üzletből kihagyott érintett pedig nem volt más, mint a föld nevű bolygó, amelyen élünk.
Ugyanis a kínai mindent lemásoló gépezet mozgásba lendült, és szédületes tempóban kezdte lemásolni a nyugatot, és nem csupán annak technikáját, hanem a nyugati fogyasztói társadalmat is másolja. Miközben Kína elárasztja a világot kétes minőségű áruval, és ez mellett maga is egyre hatalmasabb fogyasztóvá válik. Kína annyit tesz, hogy a nyugati fogyasztói társadalom receptje alapján, hatalmas tempóban küldi a föld nyersanyagkészleteit a szemétbe.
Elég gyorsan kiderült, valakinek nem tetszik a Kína – nyugat alku, és lázadni kezdett. A kétezres évek után egyre világosabban látszott, hogy mindazt a környezeti terhelést, amelyet a nyugati világ és Kína együttesen mér a bolygónkra, a föld nem viseli el következmények nélkül. A megoldás kézenfekvő, valakinek abba kell hagyni a fogyasztói társadalom szemétgyártását.
Egy ilyen lépés természetéén súlyos csapást jelentene Kína vagy a nyugat számára. Teljes iparágak megszűnése, tömeges gyárbezárások, és az ezek következtében fellépő hatalmas munkanélküliség és társadalmi elégedetlenség. A helyzet tehát az, hogy egyik fél sem hajlandó visszavenni a tempóból. A föld nevű bolygó pedig beszállt a játszmába, és egye erőteljesebben fejezi ki nemtetszését az emberi tevékenység ellen. Az idő sürget, lépni kell minél előbb, a globális katasztrófa elkerülése, vagy legalábbis mérséklése végett. Igen ám, de ki lépjen és mit? Amerika úgy szeretné ezt a kérdést megoldani, hogy Kínának kell visszavenni a tempóból.
Az USA – Kína szembenállásnak ez a gyökere, nem pedig az, hogy Kína leelőzi a nyugat technikai színvonalát. Egyrészt aki másol valakit, az törvényszerűen mindig lemaradásban lesz, másrészt Kína a nyugati életformát is másolja, tehát ha Kína valamikor legyőzné valamilyen értelemben az USA-t, akkor az első dolga lenne, hogy kitűzze az amerikai zászlót a Washingtonban, mint a fogyasztói társadalom jelképét.
Az USA érdeke tehát egyre inkább az, hogy Kínát le kell állítani, mert a egyre fenyegetőbben közelít egy globális környezeti katasztrófa. Az tisztán látszik, hogy Kínát csupán a szavak, és holmi szankciók erejével nem lehet leállítani, ettől jóval drasztikusabb beavatkozásra lenne szükség. Erre a recept ősidők óta létezik, katonai erővel kell fellépni. Kínát nyilván le lehet győzni egy háborúban, ám az is biztos, hogy nem lehet csak a levegőből háborúzni ellene, mit például Szerbia ellen. Ezen a ponton lett volna Putyinnak nagy lehetősége.
Ha Putyin bevállalta volna Kína megállítását egy háborúban, akkor ehhez megkapta volna a szükséges katonai technikát nyugattól, ahogy most Ukrajna megkapja az oroszok ellen. A recept ugyanaz lett volna, mint a második világháború idején, az orosz adja az embert a háborúhoz, a nyugat pedig biztosítja a haditechnikai hátteret.
Hatalmas emberveszteség árán lehetne legyőzni Kínát, de az emberélet az oroszoknál soha nem volt tényező. Viszont az oroszok megszerezhették volna azokat a kínai technológiákat, amelyek messze az orosz technika előtt járnak, és Oroszország ismét felzárkózhatna a nyugati fejlettség mellé. Nem mellékesen az oroszok hozzájutottak volna sok millió képzett kínai munkaerőhöz, közöttük magasan képzett mérnökökhöz, akiket meg lehetett volna invitálni málenkíj robotra.
Sikeres kínai küldetés esetén az oroszok ráadás bónuszként még némi csecsebecsét is kérhetnének az USA-tól, például Ukrajnát. Az ilyen kényes határmódosítást a politika boszorkánykonyhájában mindig meg tudták diszkréten oldani. Azaz csak kérhettek volna ilyesmit az oroszok, mert úgy áll a helyzet, hogy Putyin eltévesztette az irányt végleg.
Putyint sürgeti az idő, fogy az egészsége, így nyilván nem akart hosszadalmas katonai konfliktusba fogni, és egy gyors megoldást választott, hirtelen elfoglalja Ukrajnát és punktum! Ámde mára az világosan látszik, az orosz haditechnika hatalmas lemaradásban van a nyugatihoz képest, és orosz géniusz sem akkora agytröszt, mint ahogy azt terjesztették róla. Most aztán nemhogy orosz felemelkedés nem lesz, de Oroszország visszafejlődik, és Ukrajna nyugati segítséggel előbb utóbb megerősödik a szomszédjában. Viszont Kína megmenekül egyelőre, de, hogy a bolygónkkal mi lesz, azt senki sem tudja.
