Összeírás! Fideszes összeírás Felcsút környékén! Mire való egy okosfüzet?

Kép
Mint ahogy az a diktatúrákban lenni szokott, a fideszes diktatúra is erősen érdeklődik az emberek magánélete iránt. Sokan attól félnek, hogy lehallgatják a telefonbeszélgetéseiket, megfigyelik a számítógépünket. Nos ezektől a fideszes időszakban nem félni kell, hanem észre kell venni, hogy ez most így van, és meg kell tanulni okosan együtt élni ezekkel a dolgokkal a fideszes érában. Azonban sokan nem is gondolnák, mégsem ezek jelentik a legnagyobb veszélyt a magánszférára. Már jó ideje annak, hogy napvilágra kerültek azok a hírek, hogy a Fidesz minden településen nyilvántartást vezet az emberek magánéletéről. Igen, szinte minden utcában ott vannak azok, akik feljegyzik hogy ki-kivel találkozik, ki-miről beszél és persze, hogy ki-mit tervez. Bizony a fideszes besúgók folyamatosan a háttérből sasolják az embereket. Nem most kezdték ők a szakmát, hiszen a javarészük már a múlt rendszerben is III/III-as besúgó volt, vagy ilyen családban nevelkedett. Tehát minden adatot összegyűjt

Adrenalin kerékpárosoknak – Justiciával

Gurul velem a kerékpár a májusi napsütésben. Dombról le, dombra fel, hát nem gyönyörű az élet? De nini! Mi ez itt előttem, miért kötöttek csomót az útra? Ah, persze! Ez már itt a felcsúti körforgalom! Pedálozás tovább, dombról le, dombra fel. Szép az élet erre, most egy kamera jobbról, aztán kamera szemből, aztán még egy kamera balról. Mi a kórság itt ez a veszett sok kamera?


Ah, persze, ez itt már Bicske, Felcsút elővárosa, ahol az egy főre eső kamerák száma egyenesen arányos a nemzet első számú gázszerelőjének tehetségével. Tekerek tovább, kamera balról, kamera bárhol. Aztán egyszer csak hirtelen:

 – Csaba!

Milyen érdekes! Pont olyan mintha a nevemet hallottam volna. Biztosan csak a fülem csengett, talán huzatot kapott a kerékpáron.

De aztán megint:

 
 – Csaba! Kérem álljon meg egy kicsit!

 
Körbenézek. Ni csak! Egy autó áll itt, biztosan abból szóltak. Jééé! Milyen furcsa egy autó! Biztosan valami cégautó lehet, mert tele van ragasztva matricával.  

Az autóból két aggódó arc néz rám. Érdekes emberek! Lehet, hogy ikrek, mert egyforma ruhába vannak öltözve. De mi lehet az autójuk tetején ez a piros-kék izé? Talán mozgóárusok lehetnek, és árulnak valamit erre felé.  

Elmélázok kissé, az ikrek ruhája olyan ismerős nekem! Hol láthattam ilyen ruhás embereket? Hát persze! A rendőrségen! Akkor ezek lehet, hogy nem is ikrek, hanem rendőrök, ez meg itt akkor biztosan egy rendőrautó!


 – Csaba, hall minket?


 – Mííí? Jah, hogy hallani... Persze, hogy hallok, hallok én mindent, teljesen tisztán látom, hogy ez itt egy rendőrautó. Vagyis hát, szép napot maguknak is.


Két rendőr gyanakodva néz az autóból.


 – Figyeljük magát már egy ideje Csaba! Gyanús a viselkedése, magával valami nincsen rendben! Ismerjük magát régóta. Maga mindig hatvanegy és hetvennyolc pedálfordulat/perc között szokta hajtani a kerékpárját. Mostanában a maga pedálozása meg soha nem ment ötvenhárom pedálfordulat/perc fölé. A kollégák rendszeresen mérik magát a kamerákon keresztül. Maga már saját magától is teljesen le van maradva, és már saját magát sem tudja utolérni!


 – Mi van magával Csaba?

 – Hogy velem?! Ááá, semmi! Tényleg, csak ugye ez a piszok nagy hőség...

 – Ne etessen bennünket szamárságokkal Csaba! Maga mínusz tíz fokban is ugyanúgy szokta tekerni a kerékpárját, mint a negyvenfokos tűző napon. Most, ebben kellemes májusi időben, milyen hőségről beszél itt nekünk?

Valami gond van magával! Mondja, mikor mérette az adrenalin szintjét utoljára?

 – Mííí? Jah, hogy adrenalin. Hát ugye, adrenalin az momentán nincs. Szokott lenni, de most nincs. Valahogy hiánycikk lett az utóbbi időben.

 – Na ez lesz a baj Csaba! Bezuhant az adrenalin szintje, és ez miatt nem tekeri rendesen a kerékpárt. Még szerencse, hogy a kollégák időben kiszűrték magát a kamerán keresztül. Tudjuk, hogy maga régóta adrenalin függő, magának sürgősen adrenalinhoz kell jutnia!

Nálunk most éppen nincs adrenalin, de bent a rendőrkapitányságon biztosan lesz! El tudna odáig jönni?

 – Mííí?! Jah, hogy magukhoz a rendőrségre? Hát, hát persze, magukhoz oda mindig szívesen megy az ember. Aztán esetleg, ha adrenalin is lenne...

 – Jól van Csaba, megoldjuk! Csak tekerjen erre tovább a rendőrség épületéig, nincsen messze. Ne aggódjon, mi itt megyünk szorosan maga mögött, ha gond lenne majd mi bevisszük.


Hát nem szép nap ez a mai? Ez biztosan valami szerencsenap lehet! Jó emberekbe botlok, akik figyelnek rám, gondoskodnak rólam. Vágyhat ettől többre az ember itt Felcsút környékén?

Lazán pedálozom a májusi napsütésben, a bicskei rendőrség felé. De mi a szösz van erre? Se jobbról, se balról, nincsen kamera erre sehol! Talán becsődölt a kínai tervgazdaság, hogy nem tudnak annyi kamerát gyártani, hogy Bicske közepére is jusson? Na ezt tudja meg a minden gázszerelő istene Felcsúton!

Bicske szívében, iskola, rendőrség, könyvtár, egy komplett lakótelep, rongyos piac, kamera meg pont ide nem jutott egy darab se! Itt a kutya sem lesi az embert, itt még fényes nappal is félhet az ember. Még szerencse, hogy most itt jön utánam a rendőrautó, abból legalább engem figyelnek.

Na, már itt is van a rendőrség. Jaj, neee! A kerékpártároló meg teljesen tele van a rendőrség előtt! Most hová tegyem a bringát?

 – Csaba!

 – Mííí?! Jah, hogy én? Itt vagyok, csak éppen parkírozóhelyet keresek.

 – Ne ide rakja a kerékpárját, hozza be a kapitányság udvarára.

 – Hogy mit csináljak? A rendőrség udvarára parkoljak be a bringával?! De ott a rendőrautók parkolnak, meg a rendőrkapitány, na ugye meg egy-két csókos. Oda vigyem be a bringát?

 – Jöjjön csak nyugodtan, nem lesz baj! Tegye ide a kerékpárt a rendőrautó mellé. Na azért zárja le azt a kerékpárt, mindenféle alak mászkál a környéken! Mondjuk rendőrautót még nem loptak erre, de olyan már előfordult a közelben, hogy Orbán Ráhel telefonját ellopták a saját lakodalmán... Úgyhogy csak zárja le jól azt a kerékpárt Csaba!

Micsoda megtiszteltetés! Megilletődve lépek be a rendőrség épületébe. Eddigi pályafutásom elismerése, hogy hatóságilag ellenőrzött parkolóba állíthatom a kerékpárom Felcsút környékén.

 – A mosdóba szeretne menni? Oda majd elkísérem. Már végzett? Na mit szól a fejlődéshez Csaba?

 – Alig találok szavakat! Ez egyszerűen fantasztikus! Hosszú évek óta járok már a ide, a fogda mellett ebbe a mosdóba, és mostanra már szappan is van a mosdóban, meg kéztörlő papír… Mi a titka, hogyan csinálták, elárulja?

 – Na látja Csaba! Nem mindig csak a rossz dolgokat kell nálunk észrevenni. A szappanra, meg a papírtörlőre úgy tettünk szert, hogy annak az árát majd levonják a következő, illetményemelésünk keretéből. Kicsit majd kevesebb kapunk havonta, de magát ez nem kell, hogy izgassa, a lényeg, hogy maga kezet tudjon mosni a pisilés után...

Na jöjjön! Most meg hová megy Csaba?! Azonnal jöjjön ki onnan! Mit akar maga a fogdán?

 – Csak láttam, hogy az ajtaja tárva-nyitva, és szépen ki is van takarítva...

 – Szó sem lehet róla, magát nem tesszük fogdára!

 – Nem? Aztán miért nem? Péntek van, dél lesz nemsokára, és azt ígérték, hogy lesz adrenalin.

 – Persze, hogy ígértük. De maga nem normális módon viselkedik a fogdán, ismerjük már magát. A fogdán az a normális, ha ott a delikvens idegesen föl-alá mászkál, mint egy dobozba zárt egér, amelyik szabadulni akar. Maga meg lefekszik a fogdán a padra, és alszik. De attól, hogy maga a fogdán alszik, attól a büdös életbe nem fog emelkedni az adrenalinszintje! Ez nem szálloda, ez rendőrkapitányság Csaba!

Jöjjön csak be ide a járőrök irodájába, üljön le erre a székre. A kollégám már elment, hogy magának adrenalint kerítsen, kis türelmet. Meséljen addig Csaba, mi újság a faluba?

 – Besúgófalván? Nincs ott újság semmi, minden úgy van ott ahogy régen...

 

Komor arccal megjön a járőrtárs, és tehetetlenül tárja szét a kezét.
 
 – Nincs adrenalin!

A rendőr bosszúsan ráncolja össze homlokát.

 – Hogy, hogy nincs?! A raktárban nézted?

 – A raktárban sincs, meg máshol sincs! Az egész kapitányságon nincs adrenalin!

A rendőr a tarkóját vakarja. Sokat megélt öreg zsaru, de most látszik rajta, hogy gondban van.

 – Most hogyan fogunk a Csabának adrenalint adni?

 
A járőrtárs nem szól semmit, a két rendőr tekintete tanácstalanul réved a semmibe. A rendőr mély levegőt vesz.

 – Tudja Csaba, az most itt a tényállás, hogy fölöttünk a góréságon mindenki a saját hasznával van elfoglalva. Törődnek is ott fönt azok azzal, hogy mi itt lent nem tudunk magának adrenalint adni!

 
Látszik ahogy küszködik gondolataival, néhány izzadságcsepp jelenik meg a homlokán.

 – Mondja Csaba, nincs magának valamilyen ügye most éppen?

 – Ügyem... Ügyem az mondjuk van. Nekem ne lenne ügyem? Adrenalin az ami nincs.

 
A rendőr leül egy székre.

 – Aztán milyen ügye van most Csaba?

 – Hát az a régi az ügy, csak át lett csomagolva az ügyészségen. Úgy ahogy a kereskedelemben az újracsomagolt, remarketed terméket szokás.

 – Hagyjuk az üzleti részét Csaba, mi rendőrök vagyunk, nem kereskedelmi célból foglalkozunk magával, az ügyéről beszéljen inkább.

 – Az ügyről beszéljek... Az ügy igazából akkor kezdődött, amikor 2013  –ban letartóztatott a bicskei rendőrség, a bicskei bírónő becsületének megsértése miatti ügyben, és előzetes letartóztatásba kerültem a balassagyarmati börtönben. Aztán amíg én a sitten ültem, azalatt a bíróság elrendelte az előállításomat a bíróság székesfehérvári tárgyalására. A Felcsút környéki rendőrség annak rendje-módja szerint el is ment a lakásomra, de ott nem talált meg, mert ugye én közben a börtönben voltam.

Így aztán a bicskei rendőrség jegyzőkönyvbe vette, hogy az előállításom sikertelen volt, mert ismeretlen helyen tartózkodom, és körözést adtak ki ellenem. Aztán amikor negyvenhat nap után kiengedtek az előzetes letartóztatásból, néhány nap múlva megjelent a lakásomon a rendőrség, és újra őrizetbe vettek, mivelhogy letartóztatási parancs van kiadva ellenem. Azok régen még szép idők voltak, akkor még volt nem volt hiánycikk az adrenalin!


A rendőrök megértően bólogatnak.

 – Aztán mivel ezt a rendőri akciót a jog nyelvén úgy hívják, hogy jogellenes fogva tartás, ami a BTK. szerint büntetendő, így a hatóságokhoz fordultam, ámde mindhiába  – nem történt semmi. A hatóságok nem tettek semmit, az illetékes rendőrségi vezetők is csak úgy küldözgették egymás között az ügyet, mintha csak karácsonyi üdvözlőlapot küldenének egymásnak.

Ezután évekig kerékpároztam Felcsút környékén zavartalanul, amikor egyszer csak megállított a bicskei rendőrség, és előállított mint körözött személyt, mert elfogatóparancs van ellenem. Ekkor kiderült, hogy az előzetes letartoztatás után, a lakásomon engem letartóztató rendőr-főtörzsőrmester jogait sértettem meg az interneten közzé tett írásaimban, és becsületsértés miatt folyik ellenem eljárás 2013 óta, és körözés alatt is állok azóta, mert ismeretlen helyen tartózkodom.  

Még kijelölt védőügyvédem is volt, csak nem tudtam róla, mert ugye ismeretlen helyen tartózkodtam a folyamatos Felcsút környéki kerékpározás közben, és így a védőügyvéd sem bukkant a nyomomra.

Az eljárást a dunaújvárosi rendőrség intézte, azonban elfogultságot jelentettem Fejér Megye összes rendőre ellen, és kértem az ügy intézéséből való kizárásukat. Az elfogultsági indítványt a Fejér Megyei Rendőr-főkapitány bírálta el, megállapította, hogy a az elfogultság miatt előterjesztett kizárási kérelem alapos, és a dunaújvárosi rendőrség helyett kijelölte az ügy intézésére a sárbogárdi rendőrséget...

Én meg úgy gondoltam, hogy a hülyék meg a másik oldalon vannak, nem ott ahol én, és az Országos Rendőr-főkapitánysághoz fordultam. Merthogy, a Fejér Megye összes rendőrébe a Fejér Megyei Rendőr-főkapitány is beletartozik, így az elfogultság miatti kizárási kérelmet fel kellett volna terjeszteni az Országos Rendőr-főkapitányságra elbírálásra. Mivel azonban ez nem történt meg, így a Fejér Megyei Rendőr-főkapitány, a saját személye ellen is szóló kizárási kérelmet saját maga bírálta el, ami eléggé necces dolog.  

Aztán ráadásnak még ott van az az elmebaj, hogy az összes Fejér Megyei rendőr elleni kizárási kérelmet megalapozottnak ítélik meg, aztán kijelölik az ügy lefolytatására a sárbogárdi rendőrséget, ami meg ugye köztudottan szintén Fejér Megyében van.

Aztán ahogyan addig is volt, irat iratot követett, de me­gint nem történt semmi érdemleges, legfeljebb annyi, hogy így vagy úgy, de általában körözés alatt álltam. Egy idő után már egészen megszokja az ember az ilyesmit. Akkoriban Papp Károly volt az Országos Rendőr-főkapitány.

Amikor meg kezdtem unni a sok hatósági baromságot, az ügyben előterjesztettem, hogy a móri Erste bankfiókban történt mészárlás ügyében, Papp Károlynak is véres lehet a keze, és lássanak csodát! Erre rá, nemsokára, Orbán Viktor miniszterelnök, mindenféle indokolás nélkül visszavonta Papp Károly Országos Rendőr-főkapitányi megbízatását, és az első médiahírek arról szóltak, hogy tanácsadó lett a belügyminisztériumban.

Aztán lehet, hogy kitaláltak neki egy pozíciót, de mindenesetre ezzel a húzással Papp Károly el lett rejtve, miközben megőrizhette a rendőrségre gyakorolt befolyását. A móri mészárlás ügye, egy nagyon szennyes történet, egy Bicskén szolgáló rendőr szerezte a móri gyilkosnak a fegyvert, abban az időben amikor Papp Károly éppen Fejér Megyében rendőri vezetősködött…  

Nyolc embert gyilkoltak meg Móron, a bank nyitott trezorjához meg hozzá sem nyúltak. A Fejér megyei rendőrök megállították a tetthelyről távozó gyilkosokat, de elengedték őket. Aztán helyettük életfogytiglanra elítélték Kaiser Edét, bizonyítékok nélkül, a móri ügyben ártatlanul. Valakiknek nagyon érdekékben áll, hogy a móri ügyben ne derüljön ki az igazság.


A rendőrök türelmesen figyelnek.

 – Folytassa csak Csaba, érdekel bennünket, amiket mond!

 – Közben a rendőr-főtörzs becsületsértési ügye ügyészségi vonalon is szépen fejlődött. Az ügyet eleinte a Bicskei Járási Ügyészség felügyelte. A bicskei ügyészség ellen elfogultság miatt kizárási kérelmet nyújtottam be, amit, mint alaptalant elutasítottak, és mivel megállapították, hogy a bicskei ügyészség nem elfogult, helyette az ügy felügyeletére kijelölték a Székesfehérvári Nyomozó Ügyészséget.

Ám ennek ellenére érdekes módon mégis a Fejér Megyei Főügyészség hozott intézkedéseket az ügyben, Székesfehérvári Nyomozó Ügyészség helyett. Aztán végül a Székesfehérvári Járási Ügyészség megszüntette a főtörzsőrmester becsületsértése miatt folytatott eljárást, mindenféle különösebb indok nélkül.

Hogyan került a Székesfehérvári Járási Ügyészség az ügybe, amikor elvileg a Székesfehérvári Nyomozó Ügyészséghez tartozott az ügy? Vélhetően úgy, hogy máshol már nem találtak a megyében olyan ügyészt, aki hajlandó lett volna a nevét adni ehhez a nonstop hatósági hazudozáshoz.

A rendőr-főtörzs becsületsértési ügye ezzel ugyan lezárult, de az ügyészség kiválogatta az ügy iratanyagából az általam benyújtott iratokat, és azok alapján egy újabb ügyet indítottak ellenem, mert a hatóságokhoz benyújtott irataimban, megsértettem több rendőri vezető becsületét. Mondjuk, az ilyen hatósági szemétkedés miatt, virágesőt nem szoktak szórni a boldogságtól, az érintett hatósági személyekre. Így most a bicskei rendőrkapitány, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitány, az Országos Rendőr-főkapitány helyettese, az Országos Rendőr-főkapitány, meg a Papp Károly becsületének megsértése miatt folyik ellenem eljárás.

Tehát az történt, hogy a hatóságok rendesen tele piszkították a rendőr-főtörzs féle ügyet, már bűzlött nagyon, ezért kilapátolták belőle a hatósági kakit. Ami maradt, abból kimazsolázták ami kedvükre való volt, beletették egy új dossziéba, és kapott egy új ügyszámot. A régi ügyet kukázták, de rögtön csináltak belőle egy másikat, ami már nem is bűzlik annyira a hatósági fekáliától, mert tisztába van téve. Ez már elég régóta bevált ügyintézési technika, ezt még Rákosi alatt fejlesztették ki, Péter Gáborék az ÁVH-n. Nem akarok itt maguknál csúnya szavakat mondani, de az ilyet szokták koncepciós ügynek nevezni...


A rendőr társához fordul:

 – Mit gondolsz?


A járőrtárs helyeslően bólint  – Szerintem jó az ügy!

A rendőr bekapcsolja az asztalon a számítógépet, az adatbázist böngészi.

 – Ez az ügy most a Pesti Központi Kerületi Bíróságon van. Na figyeljen Csaba! Ebben az ügyben felvisszük magát a Markóba, mint körözött személyt. Ott biztosan lesz majd magának adrenalin!  

 – Adrenalin, nekem a Markóban? Markóba még nem voltam sitten...

 
A rendőr a fejét vakarja.

 – Maga túlbecsüli a mi lehetőségeinket Csaba! A Markó utcába azért visszük magát, mert ott van a Pesti Központi Kerületi Bíróság. A Markó utcában nem csak börtön van, az utca tele van mindenféle hatósággal. Mi nem tudjuk magát a Markóba sittre tenni, mi csak közönséges, mezei rendőrjárőrök vagyunk. Jó is lenne, ha az egyszerű rendőrnek is lenne valami szava úgy, mint valaha!

Az öreg zsarunak felcsillant a szeme egy pillanatra.  

 – Legalábbis úgy emlékszem, hogy valaha az egyszerű rendőrnek is volt szava, nem úgy mint most. Mostanra már távvezérelt robotzsarut csináltak belőlünk, és még azt sem tudhatjuk, hogy éppen kinek a kezében van a távirányító, robotzsarunak lenni megalázó!

A rendőr a bakancsa orrát nézegeti.

 – Ámbár, lehet, hogy mégis rosszul emlékszem, mert időközben kiderült, hogy komoly bajok vannak a memóriámmal. Régebben esküdni mertem volna arra, hogy a rendőrnek jár a korkedvezményes szolgálati nyugdíj, a kemény szolgálatban töltött évekért cserébe. Aztán egyszer csak kiderült, hogy teljesen rosszul tudok mindent, a rendőrnek nem jár semmi ilyesmi, és egy pillanat alatt máris megbuktam a memóriavizsgán!

Korkedvezményes szolgálati nyugdíj nincs, megbecsülés nincs, önálló gondolatunk meg nem is lehet. Csak húzzuk az igát, mi vagyunk a rendőrség igáslovai... Na ez van Csaba!

 
A rendőr a monitorra néz, megmerevedik a tekintete, aztán bólint egyet.

 – Na ja! Szívás az van! Hol is hagytam abba? Ja persze, a Markó utca...

Szóval felvisszük magát a Markó utcába a bíróságra. Aztán ha maga a Markóban akar a sitten lenni, azt magának a bírósággal kell lekártyázni. Mindjárt megírjuk a papírt, aztán indulunk is. Mit szól hozzá?

 – Szóljak is hozzá?! Ez valami új rendelkezés lehet. Régebben nem kellett hozzászólnom az ilyesmihez, csak megfogtak és vittek.

 – Bízzon bennünk Csaba! Megmondtuk, hogy szerzünk adrenalint! Na nyújtsa a kezét, ráteszem magára a bilincset. Így ni! Most már egy kicsit jobban érzi magát ugye?

 – Hát, hogy is mondjam. Olyan lebilincselő érzés.

 – Na jöjjön, beülünk a rendőrautóba. Üljön ide a hátsó ülésre, én meg ide ülök maga mellé. Bekapcsolom magán is a biztonsági övet, nehogy kirepüljön az ablakon fékezéskor, mert akkor kereshetjük magát az árokparton.

Nem jól ül Csaba? Nagyon fészkelődik! Nyomja talán az ülés valahol?

 – Ááá dehogy! Csak esetleg be lehetne kapcsolni a kék lámpát szirénát. Haladósabb is lenne, meg ugye az adrenalin...

 – Felejtse el Csaba! Kék lámpa szirénával csak az egészen nagy halakat szoktuk szállítani! Az igaz, hogy maga már kinőtte az akváriumot, de azért még nem valami tengeri szörny maga, hogy kék lámpa sziréna kellene magához. Amúgy meg az igazán fontos egyéneket mindig diszkréten fuvarozzák, kerülve minden feltűnést. Maga fontos nekünk, a maga kedvéért mi most diszkréten, egyszerű rendőrjárőrnek álcázzuk magunkat.

Látja, már indulunk is, de azért közben beszélgethetünk, ha akarja. Van kedve beszélgetni Csaba?

 – Hát, dumálhatunk...

 – Van valami jó témája Csaba?

 – Jah, hogy témám? Hát témám az most nincs, velem együtt a témáim is le lettek bilincselve.

 – Na jó ne bánom, legyen ahogy maga akarja, beszélgessünk a bilincsekről. Ez ami most magán van, ez még a régi típusú bilincs. Ez még olyan, hogy ha túlságosan mozgatná kezét, ez végállás nélkül, folyton szorul össze a csuklóján. Az újabb fajta, az már olyan környezetbarát, EU-konform vagy mifene. Az nem szorul a csuklón csak egy bizonyos pontig. De én öreg zsaru vagyok, jobban szeretem ezeket a régi holmikat, mert ezek arra az időkre emlékeztettek, amikor a rendőr nem vénült meg a szolgálatban, úgy ahogy én most maga mellett!  

Aztán ez a bowden, ami rá van csatolva a bilincsére, aminek a másik végét itt fogom a kezemben, ez a vezetőszár. Ez nem póráz, ahogy maga hívja! Maga nem eb, hogy pórázon vezessük, ez vezetőszár. Magának állampolgári jogai vannak, ha jól emlékszem. De legyen csak egészen nyugodt, a maga állampolgári jogai is itt vannak, magával együtt lebilincselve.

Aztán nálunk is van már olyan műanyag csat, amit filmekben az amerikai a rendőröknél látni. Azt inkább olyankor használjuk, ha csoportos elfogásunk van. Mondjuk, ha maga ne adj isten csoportosan elszaporodna Felcsút környékén, akkor magára is olyat tennénk. De higgye el, egyáltalán nem kívánom, hogy maga csoportosan elszaporodjon, elég magából egy is a környéken...

Na! Már itt is vagyunk a Markó utcában! Ugye milyen jól elbeszélgettünk? És ráadásul maga meg hozzájutott egy csomó rendőrségi információhoz! Most kiszállunk, aztán bemegyünk a bíróságra.  

 

A bíróság régi épületében lépkedünk. A komor falak mögött, valahol itt rejtőzködik Justicia, az igazság istennőjének szelleme. Justicia a római mitológia világából jött ide. Az istennő egyik kezében mérleg, hogy az igazság minden aspektusát mérlegelni tudja, a másik kezében kard, hogy azzal le tudjon csapni a bűnre. Justicia szeme kendővel be van kötve, hogy semmi ne zavarhassa az igazságos ítélkezésben.

Sajnos a bekötött szem néha hátrányt is jelent, például akkor amikor le kell sújtani a bűnre. Megesett, hogy bekötött szemmel az istennő elvétette a csapást. Mit szépítsük, volt már úgy, hogy Justicia melléütött… 

foto forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Iustitia


Végül is, egy istennő sem lehet teljesen tökéletes. Azért talán mégis csak jobb lenne, ha Justicia levenné a kendőt a szeméről, és inkább nyitott szemmel ítélkezne a bűn fölött ebben az országban.

A rendőrök egyáltalán nem ragaszkodnak az istennő személyéhez, egy egyszerű ügyintézőnővel is beérnék. Az ügyintézőnő meglett, de hűvösen elutasítja a rendőrök közeledését. Gyorsan hárít, ő nem vesz át bűnöző egyéneket a rendőrségtől. Majd jön a bírónő, aki nagyon elítél minden bűnözőt, csak addig nehogy szabadon engedjenek itt egy kétes alakot!

Csendben várunk a folyosón. Hirtelen nyílik egy ajtó, elegáns fekete palástban egy nő közeledik, méltóságteljes léptekkel. A bírónő! Szorosan nyomában egy másik nő, a jegyzőkönyvvezető. Közömbös arccal futó pillantást vetnek ránk, mi pedig követjük őket, egy szűk, tárgyalóterembe lépünk.

A bíróság elfoglalja helyét, aztán utasítja a rendőröket, hogy vegyék le a vádlottról a bilincset. A rendőrök leveszik rólam a bilincset, és helyet foglalnak a hátsó sorban.


Megkezdődik a tárgyalás!


A bíróság először is le ellenőrzi a vádlott adatait.

 – Neve?

 – Hajnáczki Csaba

 – Lakcíme?

 – 8080 Bodmér...

 – Várjon! Maga nem lakik ott!

 – Hogy, hogy nem lakom ott? Tisztelt bíróság, én igenis ott lakom, ahol lakom...  

 
A bíróság az iratokat tanulmányozza.


 – Nekem ide az van írva, hogy maga nem lakik ott, ahol lakik! Mondjon egy másik lakcímet!

 – De nekem nincsen másik lakcímem! Ez az egy van, ami az okmányaimban is szerepel. Mindig is ott laktam, ott születtem Bodméron, soha nem laktam máshol, most is ott lakom.

 – Figyeljen ide! Hatóságilag meg lett állapítva, hogy maga nem lakik ott, ahol lakik... Mert maga folyton ismeretlen helyen tartózkodik!

 – Tisztelt bíróság! Ez a környék sajátos specifikumai miatt lehetséges! Ugyanis Felcsút környéke a hatósági térképeken  – ISMERETLEN HELY  – megnevezéssel van feltüntetve. Nemzetbiztonsági érdekből, Felcsút környékét álcázzák a hatóságok, azért, hogy Mészáros Lőrinc milliárdjait ne lehessen nyomon követni.

Csak próbáljon meg a bíróság Mészáros Lőrinc milliárdjainak utána nézni, rögtön látni fogja a bíróság, hogy azok ismeretlen helyen tartózkodnak. Azon a környéken, ahol én lakom, az ISMERETLEN HELY egy fedőnév, amivel Felcsút környékét jelölik a fideszes térképeken. Ezért lehetséges, hogy miközben én ott lakom, ahol lakom Besúgófalván, közben meg folyton ismeretlen helyen tartózkodom. Csak kérje el a bíróság, a belső elhárítás adatbázisát, a Felcsút környéki titkosszolgálatnál minden megvan mindenkiről, aki csak megfordult a környéken.


A bíróság elmélyed az iratok tanulmányozásában.


 – A jogszabályok szerint lehetőség van arra, hogy magának legközelebb nem is kellene idefáradnia a maga ellen folyó ügy tárgyalására. A bíróság egészen jól meg tudja tárgyalni a maga ügyét maga nélkül. Óhajt élni ezzel, a jogszabályok által biztosított, igen kedvező lehetőséggel?  

 – Ááá, köszönöm, de inkább nem kérem ezt a kedvezményt a bíróságtól! Felcsút környékén már régóta divat, hogy valakik nélkülem próbálnak eldönteni dolgokat az én ügyeimben, de bebizonyosodott, hogy ez a gyakorlat nem hozza a kívánt eredményt.

 – Óhajt valamit előadni a bíróság előtt?

 – Tisztelt Bíróság, beismerő vallomást szeretnék tenni...

 

A bíróság mozdulatlanul ül a helyén és vár. Justicia szelleme megköveteli, hogy az igazság minden oldalról alaposan vizsgáltassék. A vádlott önként tett, beismerő vallomása fontos eleme az igazságnak.


 – ...Több évvel ezelőtt kezdődött minden, amikor megváltozott a magatartásom. Magam sem tudom, hogy miért. Szóval, évekkel ezelőtt elkövettem azt, hogy egyszer csak semmilyen ügyben, semmilyen iratot nem küldtem be, semmilyen hatósághoz.

Nem tudok magyarázatot adni tettemre, nem emlékszem arra, hogy korábban ilyesmit tettem volna. Szóval, egyszer csak éltem felelőtlenül, rá se hederítve semmilyen ügyre, hetente többször elmentem kerékpárral Bicskére, ismerőseimhez, és semmilyen hatósági ügyel nem törődtem.

Sokáig nem is tudatosult bennem, hogy mennyire bűnös módon cselekszem. De néhány nappal ezelőtt, az esti órákban, nálam jártak Farkas Tibor bírósági végrehajtó emberei. Kuti Zoltán, és Brandl Zsolt, olyan úriember formák. Betörték az üveget, és addig rugdalták az ajtót, ameddig be nem szakították. Ők is fel voltak háborodva, győzködtek, hogy meg kellene változnom végre!


A bíróság a jegyzőkönyvvezető felé int. Nyilván nem kell minden felesleges részletet belegépelni a jegyzőkönyvbe, az elhangzott nevek sem fontosak. Justicia szeme be van kötve, bekötött szemmel az istennő a neveket úgysem tudná elolvasni, felesleges azokat legépelni.

 – Tudom, hogy nincs mentségem... Beismerem, hogy már évek óta egyetlen hatósági személy nevét sem tettem fel az internetre! Tisztelt Bíróság! Néhány nappal ezelőtt ráébredtem arra, hogy nem élhetek így tovább, meg szeretnék változni!

Miattam már olyan tespedt állapotban került némelyik hatóság, hogy az már nettó nemzetbiztonsági kockázati tényező Mészáros Lőrinc vagyonára nézve. Az éveken át folytatott, felelőtlen, bűnös magatartásom következtében, a Felcsút környéki hatóságok ébersége már teljesen le van lankadva. Nélkülem, némely hatósági vezetők már annyira unatkoznak, hogy unalmukban nem tudnak már mást kitalálni, naphosszat csak a pénzt számolják, ami innen-onnan a nyakukba ömlik.

Még belegondolni is borzasztó, ha az általam okozott hatósági tespedtség miatt, a felcsúti milliárdokat még érné valami… Beismerem, nem mehet ez így tovább, nyugodt lelkiismerettel szeretnék élni, szeretnék megváltozni!

 
Csend van a tárgyalóteremben, Justicia nem hallatja hangját. Persze ő nem dönt elhamarkodottan, őt nem hatják meg a pusztába kiáltott szavak. Ezer, és ezer vádlott fogadkozását hallotta már az idők folyamán, de az igazság istennője előbb gondosan mérlegre tesz mindent, mielőtt bármit és bárkit megítél. A könnyelmű ígérgetés előtte mit sem ér, Justicia az ígéretek helyett jobban szereti a mérlegre tehető bizonyítékokat.

A bíróság továbbra is méltóságteljesen ül a helyén, és ismét az iratokat tanulmányozza, nem maradt-e ki a politikai utasítás valamelyik pontja.

 – ...A mostani tárgyalás befejeződött, kis türelmet, a bíróság mindjárt kiállítja a szükséges papírokat.


A rendőrök felállnak a hátsó sorban.

 – Nekünk mennünk kell Csaba! Most üzentek rádión, hogy riadókészültségbe helyezték Felcsút környékén a rendőrséget!

 – Te jó ég! Már itt vannak az oroszok? Rakétatalálat érte a Bicskei Rendőrkapitányságot?

 – Nagy a baj Csaba! Felcsúton egy futballista annyira a kapu fölé rúgta a labdát, hogy kirepült a stadionból! Most mindenki a labdát keresi. Exkluzív darab, a labdát Mészáros Lőrinc a saját keresetéből ajándékozta a focicsapatnak. Rajta van Mészáros Lőrinc sk. aláírása. Ebből a labdából ez az egyetlen darab van a világon, az eszmei értéke felbecsülhetetlen!

Nemzetgazdasági érdek, hogy meglegyen a labda, mert az elveszés hírére máris esni kezdett a BUX index, és ha hamarosan nem lesz meg, félő, hogy a forint-euro árfolyam tartósan négyszáz fölé ugrik! A rendőrség most nagy erőkkel átkutatja a Felcsútot. Szóval mennünk kell. Mondja Csaba, tudja a hazafelé vezető utat?

 – Hazafelé? Hát persze! Az épület előtt jobbra fordulok, azután meg balra. Elmegyek a körútig, aztán villamossal megyek, utána meg felülök valamire, ami Besúgófalva felé visz.

 – Figyeljen Csaba! Magával senki nem törődik, de mi nem fogjuk magát cserben hagyni! Adunk magának egy titkos telefonszámot! Ha úgy érzi, hogy me­gint leesett az adrenalin szintje, csak hívja fel a százhetes számot. Amikor felveszik, be kell mondania a titkos jelszót, azt, hogy: ADRENALIN!

Meg tudta jegyezni? A 107-t hívja, aztán ADRENALIN! A többi már a mi dolgunk, megyünk magáért...

 – Köszönöm, hogy mennyi mindent tesznek értem!
 

Megható pillanatok ezek, a rendőrhatóság és a vádlott búcsúzása. A bíróság is átérzi a meghitt pillanatot, és csendben vár. Egy pillanatra úgy tűnik, hogy a bírónő már nem tudja tovább türtőztetni magát, a keze mintha mozdulna, hogy a palástja alól elővegye a zsebkendőjét...


De nem! A bíróság erőt vesz magán, és nem mutatja ki érzelmeit. Justicia szelleme szigorúan uralkodik az érzelmek felett, és a rendőrök halkan becsukják maguk mögött a tárgyalóterem ajtaját. Biztos, ami biztos a bíróság még egyszer átfutja a politikai utasítást.

 – Kérem lépjen közelebb, hogy a bíróság át tudja nyújtani az iratokat!

 
Közelebb lépek...

 – Adok magának egy vádiratot, szoktunk adni ilyet, legyen magának is. Érdemes olvasgatni, hátha emeli az adrenalint. Aztán itt van egy másik papír, ha hazafelé menet, esetleg ismét elfognák, mint körözés alatt lévő személyt, akkor ezt mutassa meg. Ezzel igazolja, hogy még úgy van körözve, hogy nem kell elfogni magát. Érti?

 – Értem! Minden úgy van ahogyan eddig. Úgy vagyok körözve, hogy közben nem is vagyok annyira körözve, és csak akkor kell elfogni, ha politikai utasítás érkezik. Egy idő után egészen jól megszokja az ember...

 – Aztán itt van ez a papír, ezt mutassa fel a portán, és akkor kiengedik magát az épületből...

 – Köszönöm! Kellemes hétvégét kívánok a bíróságnak, a viszont látásra!

 

A bíróság tiszteletteljesen bólint, távozom a tárgyalóteremből. A bíróság folyosója üres, sehol egy lélek, csend honol az épületben. Hallgatózom, hátha mégis meghallom, ahogy Justicia éppen a mérleggel bíbelődik. Esetleg meghallom a kardja hangját, ahogy suhogtatja próbaképpen. De hiába, semmi nesz, semmi hang nem hallatszik az öreg falak mögül sehol.

Péntek délután van már, ilyenkor biztos Justicia is mással van már elfoglalva. A mérlegelést későbbre halasztotta, a bűnre is ráér majd lesújtani a jövő héten. A hétvége még egy istennő számára is újabb kihívást tartogat, bevásárlás a családnak, miegymás. Ilyesmi alól még egy istennő sem kap felmentést manapság!  


Kilépek az épületből, jobbra fordulok, aztán balra. Már a körúton járok... Úristen, hát itt meg mi történik? Kerékpársáv itt, kerékpársáv amott! És ez a sok kerékpáros! Ez fantasztikus, és nekem meg pont most nincs itt a kerékpárom! Irigykedve állok a villamosmegállóban, nézem ahogy boldogan tekernek a városi bringások.

Legközelebb majd én is bringával jövök, ámbár, ha me­gint ennyire sürgős lesz a jelenlétem, akkor lehet, hogy me­gint autót küldenek értem sofőrrel. Na majd csak megoldom valahogy, de a bringát hozni kell, az biztos! Majd előadom, hogy a kerékpárom társtettes az ügyben, együtt követtünk el mindent. Akkor a bringám is le lesz tartóztatva és hozni kell velem együtt a tárgyalásra!

Miközben ezen gondolkodom már Bicskén járok, becsengetek a rendőrség kapuján. Viszontlátom a kerékpárom, és máris tekerek. Hazafelé tartok, kamera jobbról, kamera balról. Hohó! Vajon mennyi lehet most a pedálfordulatszámom? Túl lassan mégsem tekerhetek, mert akkor me­gint villogni fog a vörös jelzés, a rendőrségi kameraszimulátoron!

Hogy miért nincs ezen a bringán pedálfordulat mérő?! Ez még régi típusú kerékpár, olyan, mint a régi rendőrségi bilincs, annyira még ez sem EU-konform, de most akkor mennyi is a pedálfordulatom? Talán hatvanhét, de lehet megvan hetvenkettő is percenként. Na jó, inkább pedálozom gyorsabban a biztonság kedvéért, nehogy már a túl lassú tekerésem miatt me­gint riadóztatni kelljen a rendőrséget, a hétvége legyen náluk is hétvége.

Szaporán pedálozom, dombra fel, dombról le, a májusi napsugár mosolyog rám. Itt van a környéken a Farkas Tibor végrehajtó, meg az emberei, Kuti Zoltán, meg Brandl Zsolt. Papp Károly meg már titkosszolgálatot felügyelő államtitkár! Hogy mivé lesz egy szürke belügyminisztériumi tanácsadó manapság…


Lesz me­gint adrenalin, de persze nekem is igyekeztem kell, Justicia is hallotta fogadkozásom. Egy istennővel jobb vigyázni, mert állítólag némelyik valóságos istencsapás tud lenni, ha megmakrancosodik. Gurul velem a kerékpár a májusi napsütésben. Dombról le, dombra fel, hát nem gyönyörű az élet?





--

Pesti Központi Kerületi Bíróság - vádirat  

Pesti Központi Kerületi Bíróság - vádirat


További oldalak

Címkék >

További lehetőségek