Turul elhozta a kardot, kéri valaki?

Turul - Tatabánya A viharfelhők rég elvonultak az ország fölött, csupán néhány bárányfelhő látszik, de ők is komótosan tovatűnnek a kék égen. Aztán hirtelen szürkülni kezd az ég, már a nap is alig látszik. Újabb vihar készül netán magyar hon felett? De nem! Egy árny az, ami feltűnik az égen, egy hatalmas madár, amely eltakarja az égbolt egy darabját. Alakja kecses, teste erőtől duzzadó, röpte méltóságteljesen suhanó. Feltűnt az égen a turulmadár! Karmai közt kardot markol, a magyarság védelmezője ő, aki ősidők óta kíséri a magyart. Turul ott volt az ősök földjén, ahonnét útjára kelt ez a nép. Végig kísérte magyart hosszú útján, mígnem hazára leltek a Kárpátok szívében. De utána sem hagyta el turul a népet, mert turul és magyar, egy vér, egy nemzet, és ez így marad örök időre.  A turul időnként szárnyra kél, hogy megnézze a magyart, hogy él, hogy küzd szülőföldjén. Magasan száll az égen, hová az emberi szem nem lát, a regék ősi világában szárnyal, onnan szemléli a világo...