Előszó az olvasóhoz: Ez jóval hosszabb tartalom attól, amit az interneten megszoktál. Mentsd el az oldalt könyvjelzőként, hogy később folytatni tudd az olvasást. Terjedelmét nézve ez kisregény, de valójában inkább szamizdatnak számít, ezért ne feledd: A nyomtató hasznos eszköz, a papír okos dolog, amivel nem kompatibilis a netes követő progi!
Valójában te döntesz. Ez lehet regény, lehet ötlettár, vagy cselekvési vázlat. Ez egy akkumulátor, amit te töltesz fel energiával. Ha rendőr vagy, akkor az energia benned van. Ha rendőr vagy, akkor te magad vagy a törvény energiája. Legyél te magad a rendőrség, mert te vagy a valóság!
November elsején *
Gondolatai a főkapitány körül jártak, de egy hirtelen csattanás visszatérítette a valóságba. Már hozzászokott a lövések zajához, a fegyverropogáshoz, az elmúlt napok pokoli zajához, hiszen nemrég még tankok dübörögtek az utcákon. Érdekes lény az ember, milyen hamar hozzá tud szokni a gyilkolás hangjához. Most nem történt semmi csak egy ablakot vágott be a huzat, békés a város. A ruhájára nézett, egyenruhája megváltozott az elmúlt napok forgatagában. Éppen úgy, mint bajtársai, ő is követte az utasítást és leszakította sapkájáról a vörös csillagot, és felkerült a karjára a nemzetiszín szalag. Egyáltalán nem bánta, hogy nincs rajta a politikai hatalmat jelképező jelvény. Rendőr volt és nem akart viselni semmilyen politika jelvényt. Mikor az utcán elszabadult a pokol, a pártemberek között voltak, akik annyira megrémültek, hogy még a pártkönyvüket is elégették, hogy tagadni tudják, a kommunisták közé tartoztak. Néhány nap alatt nagyot változott a világ! A korábbi nyilasok, akik a háború után Rákosi kommunistáivá vedlettek, most megint új gazdát keresnek. Szánalmas csőcselék! Viszont ő nem akar más lenni, csak az, aki eddig is volt, rendőr, aki nem a politikai hatalmat szolgálja. Rendőr akar lenni, nyilaskereszt, vörös csillag és mindenféle más politikai jelvény nélkül. A törvény rendőre, és nem politikusok kapcarongya.
Már átadta társának a szolgálatot, fáradt volt, pihennie kellene, de nem tud aludni, ébren tartják a gondolatok. Kimerülten áll az ablaknál, nézi a kapitányság épülete előtt épült a barikádot, és hallgatja a beszűrődő hangokat. Az utca békés, néhány embert látni az utcán. Még mindig nem fogta fel, ami történt, Budapest egyik napról a másikra véres csatatérré vált. A mindenhatónak vélt kommunista hatalom pillanatok alatt hullott szét, totális zűrzavart hagyva maga után. Mi történik itt? Forradalom, vagy ez polgárháború? Miután az ÁVH a tetőkről géppuskatüzet zúdított a békés tüntetőkre, elszabadult a pokol az utcákon. Az ÁVÓ-sok még a kiérkező rendőrökre is tüzeltek a tetőkről. Az addig békésen tüntető tömeg megvadult. Sztálin szobrát ledöntötték, darabokra törték, a feldühödött tömeg lincselt az utcán. Tömeghisztéria lett úrrá a városon, a tömeg mindenhol az ÁVÓ-sokat kereste. Zűrzavar mindenütt, a politikai vezetés pillanatok alatt szétesett. Rákosi rendszerének vége, ez az egy, ami biztosnak látszik, de mi lesz ezután? Senki sem tudta a pontos választ erre a kérdésre, még felettese, a rendőrfőkapitány sem. Ahogy nézte az utcát, próbálta felfogni, ami történt, megérteni azt, amit nem lehet megérteni, a felfoghatatlan valóságot. Ma 1956 november elsején van az első nap, amikor nyugodtan lehetett sétálni az utcán. Az egyhetes harc nem múlt el nyomtalanul. Feldöntött villamosok, autók roncsai és kiégett tankok hevertek szerte az úttesten. Most úgy tűnik, a harc véget ért, a felkelők legyőzték Rákosi rendszerét.
A telefonok egyfolytában szólnak a rendőrségen. Folyamatosan érkeznek a városból a rendőri jelentések, és információért is mindenhonnan a rendőrséget hívják. A rendőrségre sokan személyesen jönnek be valamiért, teljes a készültség, pihenésre most nincs idő. A főkapitány vezetése alatt rendőrség egységes maradt, mialatt teljes káosz uralta a várost. Nézte az utcát, ahol nemrég még véres harcok dúltak, ahol nemrég még holttestek hevertek. A háborúra gondolt, amit gyerekként élt át, és sokáig úgy hitte, a háború nem térhet vissza többé. A háború borzalmas évei után azért lett rendőr, mert hitt abban, hogy kommunizmus igazságos korszakot hoz az országba, és a biztos jövő épül, ahol az ember a legnagyobb érték. Hitt a kommunista rendszerben, és abban, hogy a törvények szerint a társadalom érdekeit védi rendőrként. Hitte, hogy jó oldalon jó ügyet szolgál, ezért öltötte magára a rendőregyenruhát. Aztán hamar megismerte a kommunista hatalom valódi arcát. Látta, hogy Rákosi rendszere nem a tisztesség jelszavát tűzte a zászlajára, az országban nem számít az ember, és a terror az úr. Koncepciós ügyek, internálótáborok, kínzások, halálra vert emberek, mintha csak a sötét középkor tért volna vissza. Gyorsan hírhedté vált a rettegett ÁVH neve, ahol még nyilasokat is alkalmaztak verőlegényként. Ahogy nézte a várost az ablakon át, a rendőrkapitányra gondolt. A kapitány volt az, aki átsegítette a mélyponton, amikor korábban majdnem szögre akasztotta a rendőregyenruhát. Amikor úgy érezte nem tudja folytatni tovább, mert csalódott a kommunista rendszerben. Mert hiába hordott rendőregyenruhát, rendőrként addig alig végzett rendőri munkát. Előállított olyan embereket, akik elloptak egy két és félforintos poharat a talponállóból, aztán börtönbe kísérte őket, hogy leüljék büntetésüket, és úgy gondolta rendőrként inkább rablókat kellene üldöznie. Akkor meggyűlölte a politikát, meggyűlölte a rendszert, és nem akart rendőrként álnok politikusok szolgálja lenni.
Mert mennyivel különbek Rákosiék azoknál, akik Horthy idején a háborúba hajtották az országot? Azok a határon túlra, frontra meg megsemmisítő táborokba küldték az embereket, ezek meg országon belül internálótáborokban, meg az ÁVH fogdáiban teszik ugyanezt. A jelképek változtak, a nyilaskeresztet felváltotta a vörös csillag, de egyesek számára ez csak annyi változást jelentett, hogy egyszerűen gazdát cseréltek. A korábbi nyilasok most ÁVÓ-sok meg kommunisták lettek. A kommunizmus nevében az ÁVÓ-sok a korábbi fasisztákkal együtt kínvallatás a munkásosztály ellenségeit, és most a pesti utcán látható az eredmény! A gyilkos rendszer a népben látta az ellenséget, és úgy tűnik mostanra meg is találta azt, amit annyira keresett. A nép nyíltan felvállalta, hogy a politikai rendszer ellensége legyen a pesti utcán. Rákosi rendszerében már rég nem tudott hinni, de mégis mélyen megrendítette a mostani valóság. Nem így képzelte a rendszer bukását. Ami történt, az borzasztóbb volt annál, amit el tudott fogadni. De ez van, ez történt, ez a valóság! Ő is vágyott arra, hogy vége legyen Rákosi embertelen rendszerének, a lelke mélyén azt remélte, hogy egyszer jobb lesz, egyszer jóra fordul minden ebben az országban. Most mégis döbbenten nézte a feldúlt várost, ahol emberek vére folyt az utcán, éppúgy, mint a háború alatt. Újra a rendőrkapitányra gondolt, ismerte jól parancsnokát, tudta a főkapitány rendőrként nem eszmét, nem rendszert, és nem politikust szolgál, és most sem volt hajlandó végrehajtani a politikai utasítást. Nem volt hajlandó a civilek ellen tűzparancsot kiadni a rendőröknek.
A főkapitány nemrég ment el, Budapest Rendőr-főkapitányát egyeztetésre hívták. A rendet civilek bevonásával fogják fenntartani, már megalakult a Nemzetőrség, ami a honvédség, a rendőrség, és a civil ellenállók csoportjait fogja össze, egységes parancsnokság alatt. A rendőrség elismerését jelzi, hogy a Nemzetőrség főparancsnok-helyettesének Kopácsi Sándor rendőr ezredest, Budapest Rendőr-főkapitányát választották. Igen, ez nagy szó, úgy választották, és nem kinevezték, hiszen Nagy Imre miniszterelnök jóváhagyásával, a felkelő csoportok képviselőinek bevonásával, szavazással választották meg a Nemzetőrség vezetőit. Így Kopácsi Sándor a magyar történelemben az első olyan egyenruhát viselő emberek között lehet, akik nem hatalmi kinevezéssel, hanem szabad választás útján nyerték el a vezetői beosztást. A főkapitány nem tagadta meg önmagát. Baloldali és igazi rendőr maradt ezekben a nehéz napokban is, amikor egy rossz döntés tragikus következményekkel járhat. A tűzparancs helyett Kopácsi Sándor arra adott utasítást, hogy a rendőröknek kerülniük kell a fegyveres konfrontációt kivéve, ha fegyveres támadás éri a kapitányságokat. A rendőrök nem fognak lőni a Rákosi rendszer ellen fellázadt tömegre a pesti utcán! A főkapitány döntésének köszönhető, hogy nem támadtak a rendőrökre az elmúlt napok poklában, kivéve persze a rendőrökre géppuskázó ÁVÓ-sokat. Az ÁVÓ-sokat leszámítva, a felelőtlen, anarchista elemek száma elenyésző volt a városban. A felkelő fegyveres csoportok adtak a főkapitány szavára, ha túlkapások történtek soraik között, ezek legnagyobb részét maguk a felkelők állították le, és lefegyverezték azok elkövetőit. Az emberek megbíztak Kopácsi Sándor által vezetett rendőrségben.
A főkapitány ismerte az egyszerű emberek gondolkodását, hiszen maga is közülük való, mint esztergályos szakmunkás kezdte. A háború alatt már egész fiatalon részese volt az akciónak, amikor megakadályozták, hogy a Diósgyőri Vasgyár gépeit leszereljék és Németországba szállítsák. Mentett a haláltól zsidó embert éppúgy, mint sebesült vöröskatonát, ilyen múlttal került a rendőrség kötelékébe 1945-ben, mint fiatal kommunista munkáskáder. Elvégezte a rendőrtiszti iskolát, majd a pártfőiskolát, és 1952-ben Kopácsi Sándort kinevezték Budapest Rendőr-főkapitányának. Amikor átvette a rendőr-főkapitányság vezetését, a fogdában több rendőrtiszt volt, mint betörő. Kopácsi Sándor hite megrendült a csalhatatlannak vélt politikai vezetőkben. Egy nyílt rendőrségi pártértekezleten fellépett Rákosi ellen, és az addigi politikai szempontok szerint működő budapesti rendőrséget olyan rendőrséggé formálta, amelyik nem csak a nevében, de a tetteivel is az emberek védelmét szolgálta. Megtiltotta a rendőri túlkapásokat, betartatta az őrizetbe vettek jogait. A rendőrséget igyekezett távol tartani a politikai irányítástól, és az irányítása alatt a rendőrség elkezdett a törvények mentén, tisztességes módon működni. A vezetése alatt a Rákosi féle hatalom a rendőrökkel már nem is állítatott elő politikai gyanúsítottakat Budapesten, mert a politika nem bízott meg az emberek jogait tiszteletben tartó rendőrségben.
Az ÁVÓ-sok jutottak az eszébe, akik levetették az ÁVH egyenruháját, és rendőregyenruhába bújtak, rendőrnek álcázva próbáltak menekülni a népharag elöl. Úgy vélték a rendőruniformis megmenti őket a lincseléstől, mert a rendőrök nem vesztették el a becsületüket, úgy mint ők. Persze tudta jól, az ÁVÓ-soknak van okuk rá bőven, hogy féljenek a feldühödött tömegtől, hiszen az elmúlt napokban még mentőautókból is lőttek ÁVÓ-sok az emberekre. Az ÁVH a párt ökle, ahogy nevezték magukat, kegyetlen módon bánt az emberekkel, de a nép emlékezete nem felejtett el semmit, ami történt. Most a rendőrség fogdája tele van olyan ÁVÓ-sokkal, akik önként jöttek a rendőrségre azért, hogy a rendőrség tartóztassa le őket, hogy így mentsék az életüket. Döbbenetes dolgokat tud produkálni az élet! A párt öklét azért tartóztassa le a rendőrség, mert az retteg a néptől. A főkapitány megoldotta a kérdést, őrizetbe vétel nincs, de kinyittatta a menedéket kereső ÁVÓ-sok előtt a rendőrségen a fogdát, önként maradhatnak ott, amíg jónak látják. Ilyen ember a Kopácsi ezredes bajtárs! Amióta Kopácsi Sándor Budapest Rendőr-főkapitánya, azóta hisz a tisztességes rendőrségben, és nem a politikai hatalomban bízik. Megtapasztalta, hogy mégis lehet tisztességes a rendőrség, olyan, ami nem a politikát szolgálja. Budapest rendőr-főkapitánya visszaadta számára a rendőri önbizalmát. Büszke volt parancsnokára, mert tudta, hogy Kopácsi Sándor volt az, aki megvédte a rendőrség becsületét a fővárosban.
Az órájára nézett, várta az időt mikor újra szolgálatba léphet. A mai naptól a Nemzetőrség járőrözik az utcán. A járőrcsoportok egy katonából, egy felkelőből és egy rendőrből állnak. Mindegyikük karján nemzetiszín szalag, és fegyvert viselnek mindannyian. Önként kérte, hogy osszák be járőrszolgálatra, hogy vörös csillag nélkül, a dolgozó népet, a tisztességes jövőt szolgálhassa rendőrként. Úgy érezte, hogy rendőrként az emberek között az utcán van a helye ezekben a napokban. Aztán felesége jutott eszébe apró kisfiával, aki pár hónapos csecsemő még. Talán hamarosan rendeződik minden, és újra látja őket, napok óta nem volt otthon csak telefonon hallotta a felesége hangját. Új kormány alakult Nagy Imre miniszterelnök vezetésével, és úgy tűnik az ország Nagy Imre mellé áll. Vidéken élelmiszert gyűjtenek a városnak, Budapesten elfogyott minden, de vidékről már megérkeztek az első teherautók, amikről parasztok osztják a lakosságnak zsákszámra a burgonyát, élő baromfit, méghozzá ingyen. A vidék a harcoló főváros mellé állt. A szörnyű napok után, bizakodás kezdi elönteni a várost, hamarosan rendbe jön minden. Már alakulnak a munkástanácsok, az ország népe kezébe veszi a saját sorsát, a gyárakban hamarosan újra indul a termelés. Igen, így kell lennie, helyre áll a rend és Rákosi rendszere nem térhet vissza soha többé! Kopácsi Sándor ezredes bajtárs lesz majd az országos rendőr-főkapitány - mert ugyan ki is lehetne más, aki az egész ország rendőrségét irányíthatná? A rendőrség olyan lesz az egész országban, mint Budapesten. Rendőrnek lenni más lesz ezután, a rendőregyenruha, rangot-tisztességet jelent, hiszen a rendőrség megőrizte a becsületét emberek szemében. Könnycsepp szökött a szemébe, pólyás fia jutott eszébe. Lehet, hogy az ő fia is rendőr lesz, majd amikor felnő. Igen! Biztosan rendőr lesz ő, is mint az apja - tűnődött a jövőn. A rendőrség ablakából, ahol Kopácsi Sándor volt a főkapitány, könnyes szemmel már egy olyan országot látott, ahol a legnagyobb érték az ember, ahol nyugodt az élet, és biztos a jövő. Ahol a rendőrség maga a tisztesség, ahol a rendőrség parancsolója nem a politikus akarata, hanem a törvény szava. Fáradtan nézett végig viseletes egyenruháján. Egyenruhája, ami mindig gondosan vasalt, pedánsan tiszta volt, most gyűrött, izzadságszagú, ebben alszik napok óta a rendőrségen. Az egyenruháján már nem volt ott a vörös csillag, és arra gondolt soha nem akarja levetni a rendőregyenruhát többé.
Hatvanhárom évvel később
Fásultan szállt ki a rendőrautóból, alig várta már, hogy végre levehesse az egyenruhát. Leadja a szolgálatot és azonnal átöltözik. A szoliról a jelentést leadta a pékának de a mindig dumagép kollégát nem tudta elkerülni:
- Na, mi van, szürkemókus látom ez sem a te napod! Maradj még öt percet, aztán holnap nem kell bejönnöd!
Nem volt kedve a rizsához, hamar leszerelte a tagot és csárli, húzott a körletbe átöltözni. Gyorsan belökte az egyenruhát az öltözőszekrénybe aztán tipli. A leadott szoli után nem kívánt egy percet sem tovább maradni a rendőrségen. Jó ideje már, hogy civil ruhában jár haza, az utcán ne lássák rajta, hogy rendőr, így el tudja kerülni a kellemetlenségeket. Utálja, amikor a háta mögött nyomják a dumát:
- Nézd, má! Ott megy egy fánkzabáló, olyan, mint az elefánt, ritka, de nagy állat!
Ennyit tud sok vakegér, ha meglátja az utcán a rendőregyenruhát! Egyre inkább nem volt kedve ehhez az egészhez. Egyre többen hagyják ott a rendőrséget, és más foglalkozás után néznek, azt mondják, hülye, aki marad. Neki is inkább át kellene állítani a váltót, le kellene szerelni a jardtól és csavarni máshová. Itt kell hagyni a fenébe az egészet! Kedvetlenül lépett ki a rendőrség épületéből, ez tényleg nem az ő napja, mint ahogy mostanában egyik sem az. Ez a rendőrség már csak egy fájdalmas redva, nem is tudja megmondani, hogy miért is csinálja egyáltalán. Egyre többet gyötrődik ezen. Amikor 2010-ben újra jött az Orbán kormány, sokan azt várták, hogy jobb lesz minden a rendőrségen, de azóta rájöttek, Orbán bevitte őket az erdőbe. Azóta már eltelt kilenc hosszú év, és azóta csak egyre rosszabb rendőrnek lenni, azóta csak nagyobb lett a bizonytalanság a rendőrségen. Miért rendőr még egyáltalán?
Otthon ruhástól dőlt végig az ágyon. Kimerült volt a szoli után, aludnia kellene, de az agyában újra nyomult a fájdalmas kérdés - miért rendőr még egyáltalán? Tétován bámult a semmibe, nem tudott választ adni magának a kérdésre. Pénz? Persze élni kell, és az élethez kell a guba, de a pénz miatt egyetlen napot sem érdemes rendőrnek lenni. Másutt több a zsé, és másutt elviselhetőbb az egész, ami a melóval jár. Az állomány egyre fogy a jardon, szoli persze az van, a túlórákat meg majd valamikor kifizetik. Majd kifizetik! Lehet, hogy a kitüntetett rendőröknél, akik Felcsúton Mészáros Lőrinc szennyesét védik, korrekt a borítékolás, de másutt, ahol nem a kiváltságos rendőrök szolgálnak, ott mi van? Másutt miért nem kapja meg a rendőr tisztességesen, ami jár? A világon mindenütt, ha valaki munkát végez, jár a fizetség. Moszkvától Washingtonig mindenütt így van ez a civilizált világban, leszámítva néhány kibucot Izraelben, ahol közösségi meggyőződésből droid valaki. Mészáros Lőrinc vagyona már a Dárius kincsével vetekszik, közben meg folyton azt nyomják le az ember torkán, hogy nincs elég della arra, hogy a rendőrt tisztességesen kifizessék! A francba ezzel a rendőrséggel! Dühösen vágta párnáját a sarokba, felhúzta magát teljesen, megint berágott a jardtól. Rendőrcsaládban született, rendőr volt az apja, sőt már a nagyapja is rendőr volt. Amikor fiatalként pályát kellett választani, ő nem is akart mást, csak rendőr lenni. Semmi mást nem kívánt, csak büszkén viselni a rendőregyenruhát úgy, mint az apja, ahogyan a nagyapja tette. Azért lett rendőr, hogy a tisztességes embereket megvédje a bűnözőktől. Amikor még kicsi rigó volt a kollégái azzal ugratták, hogy a róla fogják megmintázni a rendőri kötelességtudat szobrát, és mostanra már oda jutott, hogy rühelli a rendőregyenruhát. A rendőrség korábban az élete volt és most azt érzi, abba kellene hagyni, itt a vége, hogy nincs tovább értelme hernyózni a jardnál. Már gyűlöli az egészet. A rohadt életbe! Legszívesebben szétverte volna a szobában a berendezést. Törni, zúzni, az idegei mindjárt felrobbannak a feszültségtől.
Miért maradjon rendőr? A rendőr megbecsülése már a nullával egyenlő, az emberek a politika bábjának tartják a szervet és a baj az, hogy rohadtul igazuk van! A rendőrök nem mások, mint madzagon rángatott bohócok, a harácsoló politikusok bábszínházában. A paraván mögé bújva, pénzéhes rablóbanda bábként mozgatja a zsarukat, a demokrácia és a törvény nevében. Törvény? Ugyan már, miféle törvény? Valaha, amikor kopár rendőrként kezdte megismerni a szentírást, még hitt a törvény erejében. Ma már tudja, a törvény gyakorlatilag nem is létezik. A törvények már csak üres betűk csupán könyvek lapjain, amik csak arra jók, hogy főbírók, főügyészek könyvespolcain a törvényesség látszatát keltsék díszes kötetek formájában. Aztán mi van a törvénnyel az igazságszolgáltatásban valójában? A törvényeket, amiket horribilis pénzből hoz létre az állam, az igazságszolgálásban egyetlen mozdulattal lesöpörik az asztalról, ha a politikusok érdeke úgy kívánja. És az egyre inkább úgy kívánja. Az emberek azt hiszik, hogy van törvény, pedig a törvény valójában már nem is létezik. A törvény attól törvény, mert azt nem lehet megkerülni, a törvényen nem lehet átgázolni, mint egy zavaros pocsolyán, a törvény egy páncél amit, ha valaki át akar törni az, megnézheti magát. Van ilyen ebben az országban? Rendőrként tulajdonképpen ő képviselné a törvényt az utcán, és mindenkinek tisztelnie kellene. És ez helyett micsoda tulajdonképpen? Egy lenézett jagelló, akit lefikáznak az utcán! Cinkes politikusok bérence, azt mondják ez most a dolga, ezért hordja a rendőregyenruhát. Amikor rendőr lett még azt hitte a jó oldalon áll, és a bűn ellen fog harcolni, és mekkorát tévedett!
Pattanásig feszült benne minden, képtelen már feldolgozni, ami a rendőrségen folyik. Egyre nagyobb a szivattyú, alig múlik el hét, hogy ne szereljen le egy ismerős rendőrtárs valahol, de az is előfordult, hogy egy régi rendőr inkább az öngyilkosságot választotta. Kezdte már felőrölni az idegeit az egész dzsuva ami eluralta a rendőrséget. Mindennapos dolognak számít, hogy jön a kisparancsnok a fentről kapott ukázzal. Persze megint valami politikai pereputty csókosát kell kimenteni eská egy rendőrségi eljárásból. Van kolléga, aki már külön listát vezet a környék csókosairól, nehogy olyant durrantsanak fel közlekedési kihágásért, akit nem kéne. Észnél kell lenni, mert hiába akar a rendőr a törvény szerint eljárni a jogsértő személy ellen, ha csókos az illető. A végén még a rendőrön verik el a port, mehet raportra az oroszlánbarlangba, ott meg nincs pampogás mert rögtön megkapja a kérdést:
- Volt pofázni?
Aztán legfeljebb az ENSZ-hez mehet panaszra, ha nem tetszik. A közúti ellenőrzés stresszes dolog, ha a gékájé félredob egy autót, mert a zsaruösztöne jelzi, hogy bugás a tag, mielőtt elgaszálja jobb telefonon felhívni az ütit, hogy nem-e valami csókos az illető. Mert hiába bűzlik a piától a sofőr, ha valami csókos, akkor nincs ropiztatás, nincs szuri, mehet tovább a gyökér. A múltkor egy kopár zsaru még nem tudta, hogy mi a dörgés, játszotta a rendőrt és lekarmolta a rendszámot egy homártól, mert gáz volt a verdával. Aztán mehetett is a góréságra, a szőnyeg szélére, mert kiderült, hogy valami rokona Felcsúton seftel annak a törpepöcsnek. A csipasz zsarunak mákja volt, hogy megúszta egy bokafogással, mert ha a jőr kifogja, és ilyennel comboskodik, hamar megsuhintják az embert egy ilyen gyökér miatt. Ez az egész egyre nagyobb gáz, mert a politikai pereputty, amelyik már gomba módra szaporodik mindenütt, az echte bűnöző bagázs az egész. A rendőrt a saját ösztönei ejtik csapdába, mert akiben zsaruvér folyik, az rögtön megérzi bűnözőt valakiben. Így ha a rendőr a szakmai megérzésére hallgat, akkor nagy eséllyel az ilyen csókosokat az elsők között fogja lemeszelni az út szélén. Aztán amiért a rutinos rendőr egy bűnöző hajlamú gyökért kap ki a sorból, mehet lebaszásért a szőnyeg szélére. Na így legyen Sztahanov az ember a rendőrségen! A büntetőügyek a legszörnyűbbek! Amikor felsőbb parancsra olyat kell eljárás alá vonni, aki nem is sértette meg a szentírást. A rendőrség már odáig süllyedt, hogy politikai utasításra már ártatlanokat is bűnözőknek tart. Undorító ez az egész! Ez nem rendőrség, ez már csak szennyőrség. A politikusok szennyesére vigyázó őrség, rendőregyenruhában. Ez a rendőrség egy lezüllött taposómalom, ahol egyre több a cumi a droidoknak, és senki nem meri már kimondani a frankót a szervnél. Sok kolléga elbizonytalanodott, egyre rosszabb a légkör, és amikor minden lefelé húz, egyre többet hibázik a rendőr.
Elég volt ebből az egészből! Nem az első eset, hogy szolgálat után kiborul. Amióta az eszét tudja, a rendőrség ott van a vérében, és most a rendőr léte harcol a lelkét gyilkoló valósággal. Azt érezte, hogy rendőrként a rendőrségtől kell magát megvédenie, és ez a paradoxon sokkolja egész lényét. Kezeit a tarkója alá téve feküdt az ágyon, mereven a plafont nézte. Vége, le fog szerelni a rendőrségtől, leteszi a rendőregyenruhát. Végleg! El sem tudta elképzelni, hogyan tovább, soha nem akart mást csinálni, csak rendőrként szolgálni. Elmegy biztonsági őrnek vagy pizza futárnak valahová? Vagy külföldre megy gyárba melózni, és háromszor ennyi pénzért fog gályázni? Az jobb lesz? Ha itt hagy mindent, amihez eddig kötődött, ami fontos volt számára, akkor megoldódik minden probléma, ami most a lelkét kínozza? Tehetetlenül bámult a semmibe, rohadtul érezte magát. A rendőrségen nyílván hamar elfelejtik a nevét. A neve nem jelent semmit, nem egy sztárzsaru megy el, csak egy szürke droiddal lesz kevesebb, kit fog érdekelni mindez? Leadja a gyári belépőt, kihúzzák a nevét a vezénylésből. Talán majd néhány bajtárs sajnálja, hogy elmegy, az ismerősök bukott zsekának gúnyolják majd. Ennyi az egész.
Azokra a rendőrökre gondolt, akik a saját fegyverükkel végeztek magukkal, minthogy leszereljenek. Megzakkantak mert nem tudták feldolgozni azt sok undorító korrupt gennyet, ami a rendőrségre ömlik. Gondolatai tétován cikáztak ide-oda. Lehet, hogy ők voltak az igazi rendőrök? Ha nem lehet frankó a rendőrség, akkor inkább a halál? Lehet, hogy ez a megoldás? Kezét a fejéhez tette, mintha pisztoly lenne a kezében, becsukta szemét, szinte érezte a fegyver csövét a halántékán, aztán hideg borzongás futott végig a testén. Elég bátor ahhoz, hogy végezzen magával? Tényleg ez a megoldás a gondjaira? Mély sóhaj szakadt fel testéből. A zsarudilemma nem orosz rulett. Rendőrnek lenni nem egyenlő a meggondolatlan vakmerőséggel. Az öngyilkosság nem egyszerűen bátorság kérdése. Léteznek íratlan törvények, és egy igazi rendőr ezeket sohasem sértheti meg. Az igazi rendőr számára létezik a törvény, nem csak úgy, mint a bírók ügyészek hivatalaiban, ahol már csak a polcokon dísznek van a törvény. A rendőr csak indokolt esetben fordíthatja ember ellen a fegyvert, a rendőr nem használhatja azt személyes indítékból, úgy, mint valami fegyveres pribék. Aki rendőr az nem ölhet meg senkit személyes okból, a rendőr még saját magát sem gyilkolhatja meg. Aki ezt megteszi az a lelke mélyén nem is igazi rendőr. A rendőrnek kötelessége megakadályozni, ha valaki öngyilkos akar lenni, a rendőr önmagát nem pusztíthatja el. Ez nem a bátorság kérdése, ez a rendőrlét törvénye. A fegyver a rendőr számára arra való, hogy saját, és mások életét védje szükség esetén, az önpusztítás nem létező alternatíva, aki a lelke mélyén valóban rendőr.
Felkelt, kivett egy sört a hűtőből, kell valami, ami oldja a feszültséget. A pia nem megoldás, csak enyhíti a kínokat. Rémálom, ami van a szervnél! Már nem volt energiája a dühöngéshez, fáradság legyőzte indulatait, hosszú szoli állt mögötte. Meghúzta a sört, bámult ki az ablakon. Legszívesebben maradna, de már nem tudja elviselni, amit rendőrként várnak el tőle. Rendőri meggyőződésből fog leszerelni. Igen, ezt fogja indokolásként a leszerelési kérelmébe írni! Az agyában elkezdtek futni a sorok:
...Tisztelt parancsnok úr! A törvényesen működő rendőrség iránt érzett mély rendőri meggyőződés miatt kérem a szolgálati viszonyom megszüntetését... mert a jelenlegi viszonyok között nem lehetséges, hogy a rendőri hivatásomat a rendőri eskümhöz hűen, a legjobb tudásom szerint, a lelkiismeretem számára megnyugtató módon ellássam a rendőrségnél...
- ezt fogja beleírni! Kit érdekel, hogy ki mit fog pampogni a főnökségen! Rágjanak kavicsot, ha nem tetszik! Kötelezni nem lehet senkit arra, hogy rendőr legyen, ha nem akar, és azt sem lehet előírni, hogy milyen indokkal akarjon valaki leszerelni a jardtól. Azt az elvárást, hogy olyan rendőr legyen, aki nem a törvény szerint rendőr, nem akarja már teljesíteni. Úgy érzi, hogy ezt már nem tudja tovább csinálni, rendőrnek szegődött annak idején, nem a politika pribékjének. Kezében a sörre nézett, alaposan meghúzta. Ha leszerel, valószínűleg akkor is rendőr marad a lelke mélyén. Az apja, a nagyapja is rendőrök maradtak még akkor is, amikor már nyugdíjban voltak. Aki egyszer igazán rendőrré válik a lelke mélyén, az rendőr marad mindörökké. Ez is a rendőrök íratlan törvénye. Megint húzott a sörből, és azon merengett, hogy aki rendőri meggyőződésből hagyja ott a jardot, az éjszaka álmodik még arról, hogy még mindig hordja a rendőregyenruhát? Aki így szerel le, az is rendőr marad a lelke mélyén mindörökké? Sohasem beszélt senkivel ilyesmiről.
A sört az ágy mellé tette, kimerülten végigdőlt az ágyon. Nagyapjára gondolt, aki az ötvenes években kezdte Rákosi idején. Az öreg elmesélt mindent, hogy volt akkoriban a szervnél. Ő is le akart szerelni a jardtól, mert meggyűlölte a rendszert. Aztán jött egy új péká a béerefkára, aztán mégis rendőr maradt, nagyapja sokszor emlegette Kopácsi Sándor nevét. Gondolatai között feltűnt nagyapja, mintha azt kérdezné:
- na, mi van kicsi rigó, milyen zsaru lett belőled?
A nagyapja már rég a temetőben, de sokszor érezte, valahol belül a lelke mélyén, a nagyapja most is tovább él. Szívesen gondolt nagyapjára, lelkiismeretes, patent rendőr volt az öreg. Elmosolyodott, feltörtek benne az emlékek. Amikor óvódás volt a nagyapja megtanította a sakklépésekre, biciklizni tanította, és a nagyapja sokat mesélt a rendőrségről. Igaz történeteket mondott, a frankót mesélte el az öreg, úgy ahogy történt. Amikor szűk baráti körben előhozták a témát beszélt 56-ról, de ő ritkán szokta felhozni ezt a témát. Ha belekezdett, sokszor elragadta a hév, érezni lehetett, hogy 56 olyan, ami kitörölhetetlenül emlékezetében él, és elmondta, ami történt. Mindent, őszintén. Emlékeit kutatva feküdt az ágyon, nagyapja jelent meg szemei előtt. A nagyapja oltotta bele a zsaruvért, az ő hatására lett rendőr. Az apja is rendőr volt, de az ő gyerekszemében a nagyapja volt a legjobb rendőr a világon, aki 56-ban is a jók oldalán állt rendőrként.
Az nagyon tanár lehetett a Rákosi idején, amikor a rendőrség hátat fordított a politikai irányításnak, és önállóan kezdte képviselni a törvényt! Nagyapja büszke volt arra, hogy 56-ban Budapesten, a forradalom alatt, Kopácsi Sándor rendőrfőkapitány volt a parancsnoka. Az ÁVÓ géppuskával gyilkolta a népet, de a rendőrség megtagadta a tűzparancsot és nem lőttek az emberek közé. A nagyapja is levette a vörös csillagot a rendőrsapkáról, és nemzetiszínű karszalaggal talpalt az utcán, de aztán jöttek az orosz tankok szétlőtték a várost és leverték a forradalmat. Egy csomó embert kivégeztek, de Kopácsi Sándor végül elkerülte a kötelet, életfogytiglant kapott. A nagyapja rendőr maradt, rendőrként ment nyugdíjba, és sokszor mesélt arról, hogy milyen volt a Kopácsi idején a rendőrség. Hogy mennyi vita volt ebből a családban! Az apja, aki már a Kádár rendszerben lett rendőr, sok mindent másképp látott, és nem szerette az örege anekdotázását.
- Fater hagyd már ezeket a régi ügyeket, és ne tömd a rendőrséggel folyton a gyerek fejét! Ami akkor volt már elmúlt tudod jól, hogy ezekről már nem beszélünk! Most már másképp van minden a mai világban, te is látod, a gyerek meg úgy sem lesz rendőr, majd továbbtanul aztán választ majd valami rendes foglalkozást, hogy könnyebben boldoguljon az életben, mint én.
Hogy az unokájából nem lesz rendőr, mert az nem rendes foglalkozás - na, ezzel a szöveggel az apja ki tudta akasztani az öregét, és ilyenkor azt már nem lehetett leállítani:
- Fiam! Ha Kopácsi nem csinált volna tisztességes rendőrséget belőlünk, akkor most én nem lennék itt, mert 56-ban agyonvertek volna bennünket az emberek az utcán! Ugyan nem hangoztatják, de Kádár János 56-ban a Nagy Imre kormány belügyminisztere volt, és az oroszok ellen ágált, egészen addig, amíg az oroszok más belátásra nem bírták és átállt a ruszkik oldalára. Akkoriban nem babra ment a játék, élet halál kérdése volt a tét, akár rendőr volt valaki, akár miniszter. Kádár akkor úgy döntött, a lelke rajta. Ha most nem is beszélnek róla, de az igazság az, hogy ezt a fajta szocialista rendszert, amit Kádár valósított meg, ezt még Nagy Imre álmodta meg 1953-ban. Csak Nagy Imrét az oroszok felköttették, pedig ÁVH robbantotta ki az egész 56-os balhét. Nagy Imrét úgy ítélték halálra, hogy még csak le sem váltották, tulajdonképpen a miniszterelnököt küldték a bitóra. Kopácsit meg előléptetés helyett életfogytiglanra ítélték, ez volt a köszönet, amiért még az ÁVÓ-sokat is megvédte, akiknek tele lett a gatyájuk és a rendőrségen az egeresbe menekültek. Ennyit ért az oroszok szemében az a sok megmentett élet, akikért Kopácsi rendőrfőkapitányként a bőrét vitte a vásárra! Utána meg Kádár valósította meg Nagy Imre programját, az emberarcú szocializmust, amiben te most nyugiban rendőrősdit játszol, és azt akarod elhitetni a fiaddal, hogy ne legyen rendőr, mert az nem rendes foglalkozás!
Az efféle nézeteltérések ellenére a nagyapja büszke volt, hogy a fia is rendőr, és jó rendőrnek tartotta a fiát. Végeredményben az öreg sem ellenezte a Kádár rendszert, ami nyugalmasabb életet hozott az emberek életébe, csak nem szerette, ha a politika tetszése szerint állítják be az 56-os dolgokat és nem úgy, mint ahogy azok valójában történtek. Történt, ahogy történt, az öreg nem engedett 56-ból! Gyerekként végig izgulta az apja és nagyapja között az ilyen szócsatákat, amikből rendszerint a nagyapja került ki győztesen. Általában az apja volt az, aki végül feladta, a nagyapjának tekintélye volt a családban. Az apja sok mindent másképp látott, mint a nagyapja, de azt ő is érezte, hogy Kádár alatt sem fenékig tejfel minden, belátta, hogy az örege jól látja a dolgokat. Tudta ő is, hogy a Kádár rendszer retteg 56 emlékétől. Október huszonharmadikán mindig teljes készenlét volt náluk elrendelve, rendőrök, önkéntes rendőrök, munkásőrök, mindenki berendelve. Civil autókkal, géppityuval, teli tárral járták az utcát, minden évben 56 évfordulóján. A nagyapja sokszor emlegette:
- Ha nincs 56, nincs a mostani jólét sem, mert a Kádár rendszer 56-ban született, miután a nép szétverte a Rákosi rendszert. Az elvtársak akkor egy életre megtanulták, hogy hol a határ, amit nem léphetnek át, és most próbálnak adni a népnek, hogy nehogy újabb balhé legyen. Piszkos munka folyt Rákosi idején, nem véletlen, hogy 56-ban sok elvtárs jobbnak látta, ha lelép, és gyorsan elment nyugatra lángosért.
Már benne jártak az 1980-as években jócskán, és az apjának egyre több minden csípte a szemét. Egyre többször fordult elő, hogy valami kádergyerek balhés ügyét kellett elsüllyeszteni a rendőrségen, mert fentről szóltak, hogy valami jegyzett káder van a családjában. Az apja sokszor dühöngött otthon vacsora után. Milyen erkölcsi morál uralkodhat némelyik elvtárs családjában, ha a csemetéjük a rendőrségen köt ki? A szocialista jó erkölcsre nevelés egy pártkáder családjában nem evidencia talán? Ahogy újabban tálalták a szocialista elveket, az egyre inkább megfeküdte az apja gyomrát. Rendőr volt, és pontosan érzékelte a folyamatokat, hogy merre haladnak a dolgok az országban. Látta, hogy miközben egyre több nyugati hitelt vesz fel az ország, a szocializmus elveinél egyre fontosabb lett pártkörökben a harácsolás. Ahogy jött a pénz nyugatról, a pártértekezleten lelkesen tapsolók között egyre több akadt, aki a pénzt sokkal többre becsülte a szocialista elveknél. Egyre nyíltabban beszéltek pártkörökben arról, hogy kialakult a felsőbb tízezer az országban, egy olyan réteg jött létre, ami szocialista erkölcsök farvizén gazdagodott meg. Valamikor a kommunizmust az osztálykülönbségek felszámolása végett találták ki, most meg a szocializmusban gyökeret vert az újgazdag szocialista burzsoázia. Az apja sokszor hangoztatta a véleményét, addig jó, míg Kádár él, utána eluralja majd pártot az elvtelen harácsolás, és szétlopják a népgazdaságot. A nyolcvanas években elkezdődött a gebines világ, jöttek a GMK-k és hasonló kiskapuk, amiken keresztül egyes elvtársak kezdték sajátjukká tenni a közösség vagyonát. Üzemrészeket, vendéglátóhelyeket, teherautókat vehettek bérbe, akik a mézes bödön közelében ültek. Mivé lettek a kommunista elvek, hová tűnt a szocialista öntudat? Az apja, aki a Kádár rendszerben nőtt fel, és hitt a rendszerben, csalódottan élte meg a változást. Előfordult, hogy egy nehéz nap után kifakadt, ha ez így megy, tovább inkább otthagyja a rendőrséget, mert ezt a rendszert már nem szolgálja:
- Én arra tettem esküt, hogy a dolgozó népet szolgálom, és nem ezt a harácsoló bandát!
Az örege sokszor dorgálta emiatt:
- Fiam! Soha ne a politikai rendszert szolgáld! A jó rendőr nem a politikusoktól kapja az elismerést, az igazi rendőrt azok soha nem fogják elismerni! Az elismerést az emberek szemében keresd az utcán! A háború után sok nyilas ÁVÓ-snak állt, Horthy rendszer hívei csendben elvtársak lettek, most csak Kádár halálát várják, aztán majd ezek az elvtársak mennek tovább. Rákosi még az utolsó koszos suszterműhelyt is elvette az emberektől, de ha ezek megszedik magukat, megint bevezetik a maszekvilágot és ezek az elvtelen elvtársak lesznek majd a burzsuj kiskirályok. Ezek úgy cserélik az elveiket, mint egyszerű ember a zokniját. Ha ezekben bízol rendőrként, akkor a végén felkötheted magad!
Az apja és a nagyapja két külön világ volt, két különböző rendőr generáció. Mindegyik jó rendőr volt a maga korában, és mindkettő rendőregyenruhában élte át a csalódást. Végül az apja is kiszolgálta az idejét, és rendőrként ment nyugdíjba rendszerváltozáskor. Elmerengett a dolgokon. A rendszerváltozás pont úgy volt, ahogy ősei megjósolták. A kádár rendszer korábbi kegyencei szétprivatizálták az országot, a nép vagyonát. Az üzemek többségét elnyelte az enyészet. A bányákat bezárták, mert a szocializmusban tanult közgazdászok kiszámolták, hogy azokat nem gazdaságos működtetni. Helyettük jött a munkanélküliség, annak következményeit már elfelejtették kiszámolni a közgazdászok, a rendőr arra való, hogy fékezze meg a bűnözést, mert az a dolga. Katasztrófa, ami már Nógrádban meg Borsodban van, az ottani kollégákból dől a panasz. Ott már a sokadik generáció nő úgy fel, hogy munkahelyet még életében nem látott, és el sem tudja képzelni, hogy a munkából is meg lehet élni. Valójában alapjaiban nem a rendőrökön múlik a közbiztonság, a pénzügyminiszter dönti el, hogy a borsodi cigány mivé válhat, ha felnő. Alkalmas munkalehetőségek híján egyenes az útja a börtönbe, nem is nagyon lehet más választása a romának. De ezek az elmerákos politikusok inkább börtönöket építenek munkahelyek helyett, mert a börtön szerintük jobb megoldás mintha megélhetést kínálnának az embereknek.
Úgy megy minden, ahogy a nagyapja elmondta! Az urakból elvtársak lettek, és az elvtelen elvtársakból került ki az uralkodó réteg, amelyik most is csak a saját zsebével törődik. A mostani rendszerben is herdálnak, ahogy Kádár alatt elkezdték, csak már teljesen vérszemet kaptak. Beülnek a parlamentbe, és az legelső törvény az ennek a bandának, hogy megszavazzák a saját gubájukat. Aztán a képviselői fizetés mellé még annyit nyúlnak le amennyit nem szégyellnek, a mentelmi jog miatt sérthetetlenek. Minek jár egy parlamenti képviselőnek mentelmi jog? Talán csak nem törvénybe ütköző módon akarja összelopni vagyonát a tisztelt honatya? Ők hozzák a törvényeket, aztán a végén ők nyúlják le a legtöbbet! Ilyenek hozzák meg a törvényt a rendőrségről! Mit tudnak ezek a rendőrségről? Tesznek ezek nagy ívben mindenre, ezek csak azt tudják, hogy a rendőröket pórázon kell tartani, mert ha a törvények szerint szabadjára engedik a bűnüldözést, akkor pont ő köreik lesznek az elsők, akik a kaptárba kötnek ki. Most stadionokat építenek munkahelyek helyett, aztán a nógrádi cigányok majd a bűnözés helyett a futballból fognak megélni? Biztos úgy lesz!
Érdekli ezeket, hogy Borsodban a droid rendőr hogyan szerez érvényt a törvénynek a rezervátumban? Olyan ez a politikus banda, mint a lépcsőház, sötét és korlátolt! Majd megint bevezetnek valami új támogatást, amiből néhány cigánygóré újra megszedheti magát, azok cserébe megint elhajtják a gizda cigányokat szavazni egy zsák krumpliért, amikor a harácsoló politikusra kell szavazni. Így megy ez, ami most van ez a tolvaj politikusok demokráciája. Aztán ha elég cigányt tudtak a szavazófülkékbe deportálni, csak telefonálni kell a főromának, ha gond van, és a politika strómanjai máris intézkednek, hogy szűnjön meg a rendőrségi eljárás a balhés dakota rokon ellen. Te meg pajtás ennyi suskáért legyél lelkiismeretes rendőr Nógrádban meg Borsodban! Rohadjon meg az egész politikus banda! A kormányok jönnek, mennek, és mindegyik csak rontani tudott a rendőrségen. Melyik párt akarta, hogy a rendőrök csak a törvényeknek engedelmeskedjenek? Egyik sem! Az egyik politikus a csak cigányokat akarja vegzálni, a másik a zsidókat utálja, van véresszájú, aki a komancsokat akarja elszámoltatni, újabban Soros György, meg Brüsszel ellen harcolnak, beszélnek ezek össze vissza, de olyat még egyetlen párt politikusa sem hangoztatott, hogy olyan rendőrségre van szükség, amelyiknek egyedül csak a törvény parancsol! Persze miért is akarnának ilyet a pártok, a politika sohasem a tisztességről szólt!
Hirtelen úgy érezte, hogy elfogyott a levegő a tüdejéből, és a benne lévő feszültség lebénítja mindenét. A szoba megmozdult körülötte, görcsös félelem fogta el, az érezte, hogy az ágy vele együtt tehetetlenül zuhan a semmibe. Riadtan nézett körül, mintha meg akarna kapaszkodni valamiben, és a szeme megakadt a szekrény üvege mögött a rendőrsapkán. Azt viselte, amikor letette a rendőri esküt. Nézte a rendőrsapkát, és mintha abba kapaszkodna, nem tudta levenni róla a szemét. Nézte, és átfutott rajta az érzés, amikor büszkén mondta társaival együtt az eskü szövegét:
- „... a Magyar Köztársaság rendőrségének tagja esküszöm, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányához, törvényeihez, és más jogszabályaihoz híven, becsületesen teljesítem kötelességemet...“
Mintha enyhült volna benne a feszültség, már nem érezte a zuhanást, tüdeje zihálva szívta a levegőt. A régi rendőrsapka előhozta benne az érzést, amikor még boldogan volt rendőr. Akkor még hitte, a jó oldalon fog küzdeni, és most már azt látja, hogy mintha a rossz oldalon állna. Pedig ő nem változott, nem állt át máshová, körülötte lett más minden. Már a köztársaság sincsen, amire rendőrként esküt tett. Orbán a köztársaságot is meghekkelte és már csak Magyarország van helyette, köztársaság nélkül. Alkotmány helyett alaptörvény van, az új rendőrök már ezekre tesznek esküt. Egy kusza gondolat villant át az agyán. Vajon akkor most mi van, hiszen ő még a Magyar Köztársaságra és az alkotmányra esküdött fel, lehet, hogy most törvénytelenül rendőr valójában? Lehet, hogy alapjaiban nincs rendben jogállása, mint rendőr, hiszen most már egy Magyarország nevű államban rendőr és nem erre, és nem az alaptörvényre tett esküt. Meggyötört most ahhoz, hogy ezt a dolgot megrágja. Persze egy olyan országban ahol az a politika célja, hogy a rendőrség ne is feleljen meg a törvényeknek, ott pont ez kell. Ezeknek most az kell, hogy a rendőr azt érezze, hogy nem a törvényeknek megfelelően rendőr. Azt akarják, hogy a rendőr érezze, a politikai érdeknek kell megfelelni, és ne azt nézze, hogy mit mond a törvény. Ez van most, pontosan ettől szenved, hogy zsaruként nem érzi a talajt a lába alatt. Végül is neki már tökmindegy, úgyis le fog szerelni a rendőrségtől.
Érezte, már az a kevés erő sincs benne, ami eddig benne volt, a kimerültség teljesen elvette minden erejét. Hiába pihenős, a rendőrségen uralkodó légkör, mint valami energiavámpír, most is itt dolgozik benne, és most is szívja ki belőle az energiát. A jardon a dumagép kolléga előre megmondta, hogy ez sem az ő napja! Hát nem is az. Felkelt, bizonytalan léptekkel a fürdőbe ment és megmosta az arcát. A tükörben nézte, ahogy csöpög a víz az arcáról. Egy nyúzott alak zavaros tekintettel nézett vissza a tükörből. Hová lett az energiától duzzadó rendőr, aki büszkén hordta azt a rendőrsapkát? Nem akarta látni magát, elege van mindenből, még saját magából is. Az arcát meg sem törölte úgy ment vissza a szobába. Lerogyott az ágy szélére, arcát a kezébe temette. Miért ment rendőrnek egyáltalán? Az apja nem akarta, hogy zsaru legyen, és igaza volt. Most mennyivel jobb lenne, ha cukrász lett volna belőle. Ha nem tetszik a dörgés az egyik cukrászdában, másnap már dolgozhat egy másikban. Cukrászda minden sarkon van, de rendőrség az nem cukrászda. Rendőrség ugyan van sok az országban, de a politika mindenütt ugyanúgy markában tartja a rendőrséget. Mehet akárhová, hiába zsír valahol a kapitány, a rendőrség tré hely lett, a tetves politika elvette a rendőrség lelkét.
Kezeit széttárva nézett felfelé - miért kell ennek így lennie? Vajon hány rendőr tarthat ott, mint most ő, hogy az öngyilkosság felé tartva azon agyal, hogy leszerel a jardtól? Vajon mennyi rendőr lehet most, aki ugyanúgy szenved, mint ő? Miért van ez így, miért?! Miért hagyja mindenki a szervnél, hogy a politika lezüllessze a rendőrséget? Miért hagyják a rendőrök, hogy a politika elvegye tőlük azt, ami az övék, hogy elvegyék teljesen a rendőrség becsületét? Mert ennek a szervnek valamikor volt becsülete! Talán nem látják a zsaruk, hogy mi folyik az országban? Nincsenek kivezényelve a kilakoltatásokhoz, amikor gyerekeket, öregeket löknek ki az utcára? Talán nincsenek, ott a rendőrök a bírósági tárgyalásokon nem látják, hogy mi folyik ott? Nem látják, hogy a bírók meg ügyészek már nagy tétekben zsebre dolgoznak, és ott már nem az számít, hogy ki a bűnös és mit mond a törvény? Talán a zsaruk nem tudják, a bíróság már rendőrt is vágott sittre, mert a zsaru bűnözőt fogott! Már vannak rendőrök, akik önként mennek a halálba, mert nem tudják feldolgozni, amit a rendőrökkel, csinálnak! Miért tűri ezt mindenki a jardnál? Miért ilyen láma minden zsaru ebben az országban? Miért?
Mint egy élettelen rongybábu, ült magába roskadva az ágy szélén. K.O. Legszívesebben kikapcsolta volna magát, hogy ne gondolkozzon, ne érezzen, ne létezzen. Görcsösen megrázta fejét. Nem, az nem lehet, hogy megölje magát. Az lehetetlen. Rendőr lett, még most is rendőr, és a lelke mélyén talán rendőr marad mindörökké. És egy rendőrnek még saját magát is meg kell védenie mindentől, még az öngyilkosságtól is. Ez törvény! Hogyan tovább? Leszerelés... Van más lehetőség? Nézte a sört az ágy mellett, felvette, még volt benne, de inkább letette, nem ivott belőle. Felhúzta lábát az ágyra, két karjával átfogta térdét, és összekuporodva ült az ágyon. Keserűen marcangolta magát, miért válik ilyen nyomorulttá, aki jó rendőr akar lenni? Sírás fojtogatta. Csend volt körülötte, nem hallott hangokat, pedig az utcáról szűrődtek be hangok, de ő nem hallotta. Teljesen lemerült, az elméje lekapcsolta minden érzékszervét, tartalék üzemmódba állította át szervezetét. A gondolatai, mint egy csiga lassan vonszolták tovább magukat, aztán megálltak. Csak ült az ágyon, fejét a térdéhez nyomta, nem érzékelte az idő múlását. Miért van ez így? Az agy elakadt ennél a kérdésnél, és nem jutott tovább. Nem tudta mióta ül az ágyon, kiesett az idő dimenziójából. Nem érzékelt semmit, sem az idő múlását, sem a saját testét, csak ült tehetetlenül.
Aztán egyszer érezte, fázik. Lassan felemelte fejét, fásult tekintettel nézte maga körül a szobát. Szeme lassan mozgott, és ismét meglátta a rendőrsapkát. A kérdés jutott az eszébe, amire nem adott választ magának. Miért van így? Kicsit jobban volt, mintha már nem folyt volna szét a semmibe ereje. Az agya lassan kezdte tovább vonszolni gondolatait, aztán megint megakadt a miértnél. Miért van így? Nem tudta félretenni a kérdést. Arra gondolt, hogy mennyire elege van a már a miértből. Valami más kellene helyette. Miért ne lehetne valami más, az örökös miért helyett? Próbálta gyötörni az agyát. Miért ne? Tényleg, ez a - miért ne - ez egész jó a miért helyett. Tényleg! Miért ne lehetne máshogy, mint ahogyan most van? Hogy most mi van? Most az van, hogy padlót fogott attól, ami a jardnál van. Itt megint elakadt az agya. Most akkor hogyan lehetne másképp, hogy ne legyen padló... Vagyis hogyan lehetne másképp a jardnál... Míííí? Hogy a rendőrségnél másképp legyen, mint ahogy most van?! De hát ez... Még mindig a rendőrsapkát nézte, és úgy érezte valami láthatatlan energia árad belőle. Nézte és érezte, valami kellemes melegség járja át a testét, és a gondolatai újra gördültek tovább. Hogy másképp legyen a rendőrségnél, mint ahogy most van? Na, ja. De végül is, miért ne? Miért ne lehetne a rendőrségen úgy, hogy minden úgy történik, ahogy a szentírás előírja? Miért ne működhetne a törvényeknek megfelelően a rendőrség? Persze azért nem, mert a hatalom, meg a politikus mást akar, mint a törvény. A politikus lopni akar, a törvény meg tiltja a lopást. A politikus ezért nem akarja, hogy a törvények szerint működjön a rendőrség! Na és? Mi van akkor, ha a rendőrséget nem érdekli, hogy mit akarnak a politika pribékjei? Mi van akkor, ha a rendőrség nem a politika parancsai szerint intézi az ügyeket? A BTK világosan leírja mindenféle bűncselekmény fogalmát. A rendőr a politika nélkül is pontosan tudja, hogy mit ír elő számára a törvény! A is KRESZ előírja a közlekedés szabályait. A rendőr a politikusok nélkül is tudja, hogy kinek van elsőbbsége az útkereszteződésnél! A törvény meg attól törvény, hogy az mindenkire vonatkozik. A rendőrség tud működni politikai utasítások nélkül! Sőt! A rendőrség csak politikai utasítások nélkül tud jól működni! Ha a rendőrség a törvények szerint jól működik, akkor a lelkiismeretes rendőr nem fogja otthagyni a jardot. Ha a rendőrséget nem szennyezi be a politika, akkor a tisztességes zsaru nem fog megzakkani, és nem fogja főbe lőni magát ezért. Ha a rendőrség nem követi a politika utasításait, akkor a rendőrségnek megint lesz becsülete! Miért is ne lehetne a jardnak újra becsülete?
Gondolataiba mélyedve ült az ágyon, és a testét átjárta valami új érzés. Nem volt kellemetlen, inkább nagyon is jóleső volt, és kezdte feltölteni energiával testét. Mintha valamikor már érezte volna ezt az érzést. Nézte a rendőrsapkát, aztán felkelt, és kivette a szekrényből. Fogta a kezében és érezte, hogy egyre erősebben árad szét testében az erő, és hirtelen mindent megértett. Ebben tette le rendőri esküjét, a tisztességes rendőrségre tett esküt ebben a sapkában annak idején. Most a rendőrsapkából árad ki a régi erő, ami benne is ott volt még, amikor letette rendőri esküjét. A tisztességes rendőrség ereje tölti fel most testét. Elmélyülten nézte a rendőrsapkát, aztán feltette a fejére. Tényleg, miért is ne működhetne tisztességesen a rendőrség? Civil oldalról sokszor hallani olyan hangokat, hogy a rendőröknek át kellene állni a civil oldalra. De milyen civil oldalra álljanak át a rendőrök? Keressenek valami civil vakegeret az utcán és bújjanak el mögé? Nincs egységes civil szándék, és a rendőrségnek nem is kell átállni sehová! A rendőrségnek a politikától kell elhatárolódnia, és a rendőrségnek meg kell állnia a saját lábán! Ha a civileknek nem ízlik a diktatúra és demokráciát akarnak maguknak, azt a civileknek kell megoldania, de a rendőrség az külön tészta. A civilek vívják meg a maguk harcát, ha civil demokráciát akarnak. A civilek többsége valamelyik politikai ideológia által létrehozott mátrixban él, és el sem tudja képzelni, hogy azon kívül, lehet más. A rendőrök viszont pontosan tudják, hogy mi a rendőrség dolga, a rendőrségnek egyedül a törvények oldalán kell állni, sehova máshova. A BTK a KRESZ nem politikai ideológia kérdése, a rendőrségnek a törvény mátrixában kell léteznie és nem a valamilyen politikai katyvaszban.
A szekrény üvegében nézte magát, a nagyapja jelent meg gondolatai közt újra. A nagyapja Kopácsi alatt volt rendőr. Igen! Kopácsi Sándor már megcsinálta, az ő idejében már létezett a politikai irányítás nélkül működő rendőrség! De hogy csinálta? Nem csinált puccsot, a rendőrség nem vette át az ország irányítását, egész egyszerűen annyi történt, hogy Kopácsi Sándor rendőrsége józan ésszel a törvényekre figyelt, és nem volt hajlandó azokon kívül más parancsot végrehajtani. Csak a törvény, a józan ész, és a rendőrség, és semmi más. Ennyi! Elvégre, ha Rákosi totális diktatúrája alatt a rendőrök meg tudták tenni, hogy nem teljesítettek politikai utasítást, és tulajdonképpen politikailag függetlenné tették a rendőrséget, akkor vajon ma miért ne válhatna le a politikától a rendőrség? Ma minden megvan hozzá, ami anno a Rákosi rendszerben megvolt! Törvény van, rendőr van, józan ész is akad még a rendőrségnél. Ha esetleg politikai diktatúra meg személyi kultusz is kell, hát az is van most az országban újra! Akkor? Akkor ezek szerint csak elhatározás kérdése, hogy a rendőrség ne politikai utasítások szerint működjön? Igen, tulajdonképpen a rendőrök elhatározásán múlik csupán az egész!
Körbenézett, de nem változott semmi a szobában. Ugyanúgy volt az ágy, ugyanúgy volt a sör is az ágy mellett, az a felismerés, hogy a rendőrségnek meg kell szabadulnia a politikától, nem változtatott meg semmit körülötte. Ahogy töprengett rájött, azért mégsem teljesen olyan minden, mint nemrég. A tisztességesen működő rendőrség gondolata befészkelte magát idegsejtjei közé, táplálta erejét, erőt adott. Igen, ez lesz a főcsapásirány, a politikától független rendőrség! Nem vette le a sapkát a fejéről, az ablakhoz lépett. A távolba nézett és arra gondolt, hogy Kopácsi Sándor földi maradványai visszatértek Kanadából, és a 301-es parcellában újra eltemették. Dr. Kopácsi Sándor posztumusz rendőr altábornagy már magyar földben nyugszik. Kopácsi Sándor 1956 hős rendőrfőparancsnoka hazatért. Nézett az ablakon át a távolba, és már tudta, nem fogja elhagyni a rendőrséget! A rendőrség az ő családja. Azért szereljen le, mert a sok genya politikus lopni akar? Azért lője főbe magát, mert a hatalom a saját szennyesét akarja védetni a rendőrséggel? Egy rendőrnek még saját magát is meg kell védenie az öngyilkosságtól. Ez törvény! A rendőrségnek még a politikától is meg kell tudni védenie magát. Ez a tisztességes rendőrség törvénye!
Vajon a mostani rendőrök képesek erre? A kollégáira gondolt, akik vele együtt egyre nehezebben viselik el azt, ami folyik a jardnál. Mennyi tartás van bennük a lelkük mélyén? Tudta, hogy elfogult a rendőrök iránt, hiszen saját maga is rendőr, és mindig is úgy gondolta, hogy a rendőrök különbek, mint a bírók, az ügyészek. A rendőrök egyenruhát, fegyvert hordanak, a jard alapból nagyfokú fegyelmet követel. A rendőrök az utcán szabályokat tartatnak be, ami nem szokott egyszerű feladat lenni. Ez nagyon nem olyan, mint bírónak lenni, aki párnázott bírói pulpituson gyorsan felolvassa az ítéletet a tárgyalóteremben, mert már siet ebédelni. Zsaruként törvényeket számon kérni embereken, az utcán, ezt csinálni nap-nap után meglehetősen megterhelő, aki ezt választotta hivatásul, abban kell, hogy legyen egy jókora adag fanatizmus a törvény iránt. A rendőrökben van tartás, a rendőrökben van fanatizmus, különben nem bírnák ezt a strapát. Mindez viszont nem mondható el, a hivatalok mélyén ügyködő bírókról, ügyészekről. Ők már akkora pénzekkel játszanak, hogy őket a pénz iráni fanatizmus jellemzi inkább, és nem a törvény után sóvárognak. Csak az hatalmas zseton, amit a bírósági végrehajtók az emberektől törvénytelenül elsíbolnak, és nap, mint nap a bíróságokra hordanak és akkor még nincs szó egyéb ügyekről, amikből az ügyészek, és bírók kimarkolják a részüket. Ha egy rendőr hibázik az utcán, azt mindenki látja, de azt, amit a bíróságokon, meg az ügyészségeken művelnek, azt kevesen tudják. A bíróságok, ügyészségek hivatalaiba avatatlan szem nem láthat be. Ott a politika ural mindent a törvények helyett rég. Az egypártrendszer után az MSZMP-nek azért kellett kivonulnia onnét, hogy legyen helye a többi pártnak az ügyészségen, bíróságon. Ott már a politika strómanjai döntenek, nem a törvény szava számít. A rendőrök az ügyészekhez, bírókhoz képest nagyon is tisztességesek, a zsaruk többsége nyugodt lelkiismerettel nézhet bele a tükörbe.
Persze, a rendőrségnél is van korrupció. Nyílt titok, van olyan zsaru aki eladta a lelkét az ördögnek, mert a zsebe fontosabb mint a rendőrség becsülete. Ha a rendőr látja, hogy a bíróságon, ügyészségen mennyit lenyúlnak, könnyen elcsábul. A rendőrségnél is akad egy-két toronyhibás, aki egy csillagért cserébe hajlandó a tarkójára tetováltatni Mészáros Lőrinc nevét. Ezek legfeljebb a politikusok klotyójába valók felmosórongynak, nem rendőrnek. Egy ilyen nagy létszámú állománynál, a nagy számok törvénye alapján elvétve akad egy-egy nem zsarunak való. A rendőrök többsége viszont nem ilyen és a többség pontosan tudja, hogy egy rendőrt mi tesz rendőrré. A rendőrök tudják, attól rendőr valaki, hogy a törvény szerint cselekszik, a törvénynek szerez érvényt. Akik vállalták, hogy magukra húzzák a rendőregyenruhát, azokban van elszántság, azokban van tartás. Bámult az ablakon át és érezte, a rendőrök képesek rá, hogy megvédjék magukat a politikától. De egyedül hogy fogjon hozzá? Jó volna, ha lenne olyan péká mint amilyen Kopácsi Sándor volt annak idején, aki nem esne hanyatt a hatalom előtt! Mosoly futott végig az arcán. Talán a Facebookon adjon fel hirdetést? - Egy cool péká kerestetik a rendőrség becsületének megvédésére! - Ez lesz a megoldás?
Tanácstalanul nézett körbe a szobában. Megállt a tekintete egy pillanatra az ágy mellett a sörön, aztán a szekrényre nézett. A ruhásszekrény! Van egy vadiúj egyenruhája, még sohasem hordta! Kinyitotta a szekrényt, leakasztotta, és megbabonázva nézte. Az ő egyenruhája, egy új egyenruha, és ezentúl ebben fog bejárni a rendőrségre, és haza! Az utcán tuti fikázni fogják... Ééés??? Amiért egy rendőr komolyan veszi a hivatását, nincs miért szégyenkeznie normális emberek előtt! Megigazította fején a rendőrsapkát. - Ha beszól valamelyik egysejtű az utcán, felrúgom, mint tehén a vödröt!
A jardon a kollégákkal nagyobb gáz lesz. Vannak, akik már teljesen bele vannak kockulva abba, ami a rendőrségen van, és mindenbe beletörődve csak sodródnak egyre lejjebb. Ha kell, megvívja a jardon a maga harcát, végül is bármi történhet, mert végül is minden jobb, mint az öngyilkosságon őrlődni. Így van ez, küzdelem nélkül nincs élet! Ha küzdesz, veszíthetsz - ha nem küzdesz már veszítettél! Így szól a bölcsesség. Ha törik, ha szakad, ezen túl rendőregyenruhába fog bejárni! Nyilván persze kap majd egy-két beszólást a kollégáktól:
- Na, mi van, szürkemókus látom teljesen bedzsondzsultál, pont olyan vagy már, mint a Rambo3!
Nem számítanak a süket dumák! Ha egy rendőr komolyan veszi a hivatását, az ne szégyellje a rendőregyenruhát! Persze az kevés lesz az üdvösséghez, hogy mindig egyenruhát hord, tényleg kellene a góréságon is valaki, aki szintén komolyan gondolja a rendőri hivatást. Vajon Kopácsi mellett mennyien lehettek Rákosi idején, amikor a budapesti rendőrség hátat fordított a politikai irányításnak? Sokan nem lehettek. Kopácsi Sándor, meg max néhány rendőr. És mégis megcsinálták! Nyilván a törvényre hivatkozva utasították el a törvénybeütköző utasításokat, a hatalom kígyójával a saját farkába haraptattak. Egy biztos, ő elkezd rendőrként a törvények szerint cselekedni, és csakis a törvények szerint fog cselekedni! Ha valaki törvénybe ütközőt akar vele végrehajttatni, nem fogja megtenni. Nyaljon sót a kispéká ha nem tetszik, de akkor sem hajlandó végrehajtani törvénybeütköző utasítást! Raportra rendelik? Kirúgják?
Ez nem valószínű, a rendőrségen, felsőbb szinten nagyobb a para mint lent és egyre jobban félnek, hogy valaki kiborítja a bilit, amiben ülnek. A mai világban csupán néhány gombnyomás az ilyesmi. Csak dobják a colort fent, mintha ott minden okés lenne. A fenét van minden rendben a főnökségen! Kell egy olyan péká aki már torkig van ezzel a politikai ganédombbal, és vissza lehet szerezni a rendőrség becsületét! Tuti van ilyen, csak kell megtalálni! Ha valamit akarunk a szabály mindig az, hogy valahol el kell kezdeni, aztán lehet korrigálni ha, kell. Ha semmit nem csinálunk azon nincs mit korrigálni. Az biztos, hogy innentől kezdve úgy lesz rendőr, ahogy a szentírás előírja. Hogy ez nem egyszerű? Miért? A törvénybe ütköző utasításokat egyszerű végrehajtani, annak, aki komolyan veszi a rendőri hivatást? Már alig volt ereje, minden tagját ólomként húzta le a fáradság. A szék karjára tette az új egyenruhát, végigdőlt az ágyon, és maga mellé tette a rendőrsapkát. Lesz, ami lesz, de innentől kezdve nyugodt lesz a rendőri lelkiismerete! A rendőri esküjéhez hűen lesz rendőr, emelt fővel fogja viselni a rendőregyenruhát és bármi lesz is, a lelkében rendőr marad mindörökké.
Egy hétköznap reggelén
Körbenézett az útkereszteződésnél, aztán félreállt a rendőrautóval - ez a hely lesz a jó, itt jól látszik a csíkos - magyarázza a mellette ülő kopár kollégának, aki ma a járőrtárs. Rádión bejelentkezett az objektumba, és leállította a motort.
- Ezzel meglennénk, itt letáborozunk!
- Meddig dekkolunk itt? - érdeklődik az ifjú kolléga
- Talán végig aludtad az eligazítást? Ma éjfélig, de ma csak azért addig, mert éjfél után már holnap lesz! Addig maradunk, ameddig más utasítást nem kapunk az obdzsektumból! Vágod már wazze? Na, kiszállás!
Kiszállnak a rendőrautóból, egy mozdulattal megigazítják magukon a szerelést. Fegyver, gumibot, karperec, szájspré, rendben a helyén, odaállnak a rendőrautó mellé. Az autók nyugodtan haladtak az utcán. A szokásos hétköznap reggeli forgalom, az emberek ilyenkor leginkább valamelyik irodába, munkába igyekeznek. Az útkereszteződésnél a lámpa pirosra vált, az autósor megáll. A gyalogosok sietős léptekkel kelnek át a zebrán, várja őket az iroda. Szótlanul figyelik a forgalmat a rendőrautó mellől. Néha megszólal a szolgálati rádió, kollégák forgalmaznak valahol a városban. A lámpa zöldre vált, az autósor lassan elindul. Az autókból kíváncsi szemek fürkészik a rendőrautót, kérdő tekintettel néznek a két rendőrre:
- vajon mit csinál itt a rendőrség?
Sok éves szolgálat van a háta mögött, megszokta már, hogy kíváncsian bámulnak rá. A matricás, kék lámpás rendőrautó, a rendőregyenruha, mind a figyelemfelkeltés eszköze, látszódjon azonnal - ez a rendőrség. Így van rendjén, az emberek vegyék észre, rendőr áll az út szélén. Ez most az utasítás, forgalmas helyen, jól láthatóan biztosítani a rendőri jelenlétet. Ennyi! Nem túl izgalmas feladat, de a rendőrség nem egészen olyan, mint a filmekben. A napokban megint több terrorcselekmény történt nyugat európai városokban. Terroristák autókkal emberek közé hajtottak, és többen meghaltak, ezért van a fokozott rendőri jelenlét. Magyarországon nincs közvetlen terrorveszély, de elővigyázatosságból most sok helyen látni az út szélén dekkoló rendőrt. Azért állnak itt, hogy lássák az emberek, a rendőrség az utcán ébren figyel. A rendőr látványa a tisztességes emberekben a biztonság érzetét erősíti, a tisztességtelen szándékokat meg elbizonytalanítja. Megvan a rendőri jelenlétnek a sajátos pszichológiája. Egyáltalán nem baj, hogy csipázzák őket az emberek. A rendőrség amúgy is beszédtéma mostanában, hiszen nagy változások voltak a jardnál, a rendőrökkel van tele a sajtó. Ez a rendőrség már nem az, ami korábban volt, ez már egy teljesen más rendőrség. Az emberek most ezért is skubizzák őket, keresik rajtuk a változást. Pedig a külsejük alig változott, ugyanaz a rendőrautó, ugyanaz az egyenruha, csak a jelvényük lett más. A jelvény már a politikailag független magyar rendőrségé. Viszont belül minden átalakult, alapjaiban újult meg a rendőrség. A rendőrök kivívták maguknak a változást.
Úgy kezdődött, hogy egy péká vezetésével néhány zsaru bejelentette, hogy nem hajlandók ezután végrehajtani politikai köröktől származó utasítást az ügyintézések során, csak a törvény betűjét hajlandók figyelembe venni, semmi mást! Aztán gyorsan feltakart melléjük a teljes rendőrség, leszámítva néhány korrupt rendőrt, aki már eladta a lelkét a sátánnak. A politikai hatalom mattot kapott, amikor rendőrség bejelentette, hogy elhatárolódik a politikától, és az addigi rendőrség bázisán, megalakult a politikailag független rendőrség. A rendőrök felismerték, hogy ők egy nagycsalád, és ha egyszerre mozdulnak a rendőrség érdekében, akkor nincs ellenfél! A politikusok agyában beállt a káosz, amikor rájöttek, hogy a rendőrség felett nincs már hatalmuk, és a zsaruk gyorsan meglátták a pályán a helyzetet és nem hagyták ki a ziccert!
A politikailag független rendőrség bejelentette, nem hajlandó elismerni az országgyűlési képviselők mentelmi jogát, a rendőrség hatáskörébe tartozó jogszabályok megszegése esetén. Amennyiben az országgyűlési képviselő ellen megalapozott a BTK valamelyik paragrafusának megsértésének alapos gyanúja, akkor a rendőrség éppen úgy, mint más közönséges állampolgár esetében, lefolytatja az eljárást, és ha a jogszabály szerint megállapítható, hogy bűncselekmény történt, a rendőrség vádemelési javaslattal az ügyészséghez továbbítja az ügyet. Miért kellene a rendőrségnek kivételt tenni egy olyannal, aki a magyar embereinek képviseletét vállalta országgyűlési képviselőként, és megsértette a BTK vagy például a KRESZ szabályait? Aki országgyűlési képviselő arra nem vonatkozik a jobb kéz szabályt a kereszteződésben? Aki országgyűlési képviselő arra nem vonatkozik a büntetőtörvénykönyv? A politikailag független rendőrség kizárólag a miniszterelnök és a kormány tagjai, a miniszterekig bezárólag hajlandó mentelmi jogot figyelembe venni, illetve a közjogi méltóságok esetében, a hivatali mandátumuk idejére. Amennyiben a miniszterek, közjogi méltóságok hivatali ideje lejárt, onnantól kezdve a rendőrség szemében ugyanolyanok, mint bármely más állampolgár az országban. Ha a BTK vagy a KRESZ megsértéséről van szó, a politikailag független rendőrség szemében nincs ügyész nincs bíró, nincs országgyűlési képviselő, csak egy ember van, aki megsértette a jogszabályt! A törvény attól törvény, hogy azt nem lehet büntetlenül áthágni!
Amióta politikailag független a rendőrség, azóta egész más rendőrnek lenni, mint előtte. A szoli ugyanúgy hosszú tud lenni, amikor sűrű a nap, mint régen, a rendőrök most sem milliárdosok, de ennek a rendőrségnek van becsülete, és a zsaruknak van tekintélye! Több ez, mint a pénz, a rendőrség becsületét nem lehet pénzben kifejezni, a rendőr tekintélye nem írható le semmilyen matematikai számszerűséggel. Ezt érezni lehet, mint például most is, amikor az emberek látják őket az út mellett dekkolni, és az, ahogy az emberek rájuk néznek, abban ott van minden. A megbecsülés, az elismerés érzései ezek, amelyeket az emberek most feléjük küldenek, amelyek a rendőröknek azért járnak, mert nem tesznek különbséget senkivel. A törvény az mindenkinek törvény! Állt a rendőrautó mellett, nézte a forgalmat, és a mellette álló kollégára gondolt, aki kezdő rendőrnek számít. Elméletben tud mindent, de még hiányzik a valódi tapasztalat, de így elsőre nem tűnik rossznak a csíra. Fegyelmezett, nem akarja megjátszani a rendőrt. Van még néha egy-egy felesleges kérdés, de majd kinövi magát a fiú. Idővel jó rendőr lehet belőle!
Fejével biccentett, mert egy idős úr tiszteletteljesen feléjük bólintott a volán mögül. Többen ismeretlenül is rájuk köszönnek, sokszor előfordul, hogy a csajok az autóból integetnek a rendőrnek. Határozattan népszerű lett a rendőrség az emberek szemében! Persze azért nem mindenki boldog a politikai irányítás nélkül működő rendőrségtől, de a rendőrségnek nem is a boldogságosztás a kötelessége. A hatalom urai elég zabosak a háttérben, és mindenáron le akarják járatni a tisztességen működő rendőrséget. A média is fújja a tülköt rendesen, törvénytelen rendőrállamról fecsegnek, rendőrpuccsot emlegetnek, hogy a rendőrök eltiporják a demokráciát. Az ügyészeknek habzik a szájuk, hogy a rendőrség elvette az ügyészség jogkörét. De ez csupán hangulatkeltés a független rendőrség ellen, a rendőrség bűncselekmény alapos gyanúja esetén minden esetben ugyanúgy az ügyészséghez továbbítja a nyomozati anyagot, mint eddig, a változás annyi, a rendőrség ezen túl nem tesz kivételt, és ha ügyész, bíró, vagy országgyűlési képviselő ellen áll fent az alapos gyanú, a rendőrség az ő esetükben is lefolytatja a nyomozást, amit a végén szintén az ügyészségre küld. Nincs kivétel! A törvény az törvény! Azok a hadovák sem igazak, hogy a politikailag független rendőrséget nem felügyeli senki, hiszen a rendőrség ugyanúgy, mint korábban, az ügyészség irányítása alá tartozik. De az ügyészség csak felügyeli a rendőrséget és nem irányítja! A kettő nem ugyanaz! Ugyan az ügyészség utasíthatja a rendőrséget bizonyos esetekben az ügyek során, például nyomozati cselekményekre, és az ügyészség gyakorolja a felügyeletet, hogy a rendőrség eljárása során nem történt-e jogszabály sértés a rendőrök részéről, de azt a politikailag független rendőrség egyértelműen kijelentette: az felejtős, hogy az ügyészség politikai utasításra koncepciós alapon taccsra teszi azt a rendőrt, amelyik belepiszkít a politikusok zavaros üzelmeibe. Eddig így volt, de ennek vége! Ha egy rendőr ellen koncepciós alapon eljárást indítanak, akkor azt a rendőrök sem nem hagyják annyiban. Egyébként, az a hatóság, amit nem felügyel senki, az nem a politikailag független rendőrség, hanem pont az ügyészség, ami annyira önálló szerv, hogy az ügyészséget senkinek nincs joga ellenőrizni. Úgyhogy az ügyészek jobban teszik, ha hallgatnak!
A bírók is verik a tamtamot, mert a politikailag független rendőrség kezdeményezésére módosították a jogszabályt, és azokban az ügyekben, amelyek a rendőrség nyomozása következtében kerültek a bíróságra, a bírósági ítélet után a nyomozást végző rendőröknek joguk van különleges felülvizsgálatot kérni, ha vitatják a bíróság ítéletét. Ugyanis a rendőröknek már elegük van abból, hogy ők éjt nappallá téve azon dolgoznak, hogy elkapják a bűnözőt, a bíróság meg gondol egyet, aztán simán elengedi a bűnöző egyént, aki ellen a rendőrök összegyűjtötték a bizonyítékot. Rendőrök családi élete megy rá arra, hogy még éjszaka is bűnözők után koslatnak, és nem azért teszik mindezt, hogy a bűnöző a végén az arcukba röhögjön, amikor kisétál a bíróságról! Szóval elég zorall a politikailag független rendőrség, nem csoda hogy sokaknál becsúszott a sportszelet! A rendőrök most fullra kezükbe vették a rendőrséget! A bíróságnak is van testülete, ahol a bírók saját maguk hoznak szabályokat a bíróságról. A rendőrök miért ne tehetnék meg ugyanezt? A politikailag független rendőrség felülvizsgálta a rendőrségről szóló törvényt, és a rendőrök javaslatai alapján néhány ponton átdolgozta azt. A rendőröknél jobban senki nem ismeri a rendőrség működési mechanizmusait, a rendőrök még azt is tudják, hogy milyen változtatás kell a törvényen, hogy visszaszorítsák a rendőrségen belül a korrupciót. A rendőrséget a rendőröknél jobban senki nem ismeri! A politikailag független rendőrség átdolgozta a rendőrségi törvényt, benyújtotta megvitatásra az országgyűléshez, és a köztársasági elnök a parlament véleményezését is figyelembe véve elfogadta a rendőrségi törvényt. Az új helyzet szerint a képviselők csak véleményezhetik a rendőrségi törvényt, és nem módosíthatják! Mert mit tud a rendőrségről egy olyan honatya, akinek az első dolga a parlamentben az, hogy megszavazza a saját fizetését? A politikailag független rendőrség ugyan távol tartja magát a politikától, de közvetett módon mégis befolyásolja a politikát. Mert azzal, hogy mindenkire egyformán alkalmazza a törvényt, azzal kordában tartja a politikai köröket, így sokuk előtt bezárult az eddigi szabadrablás szélesre tárt kapuja. Szóval a rendőrség szintet lépett rendesen! Nem véletlen, hogy sokan hálás szemmel néznek most rájuk, ahogy állnak az út szélén, ez sugárzik az emberek szeméből:
- Igen, a rendőrök! Ők mozgatják az időt!
De mi történik ott? A szemközti zebrát figyeli. Egy nő két kicsi gyerekkel akar átmenni a zebrán, de az egyik gyerkőc kitépte magát az anyja kezéből és elindult visszafelé. Nyilván nem akar óvodába menni a zsebcirkáló! A nő kétségbeesetten indul a kis szökevény után, de a nő ideges és a másik gyerek meg ott marad egyedül a zebra közepén. A nő hirtelen nem tudja, melyik gyerek után kapjon, leejti táskáját, szétgurul belőle minden az út közepén. Közben a lámpa már vált, és mindjárt indulnak az autók!
- Maradj! - Szólt társához, és feltartott kézzel átsietett az úton.
Megállította az autókat, a nő rémülten szorongatja a két gyerek kezét a zebrán, láthatóan az anyuka teljesen szét van csúszva az idegességtől. Segítőkészen elkezdte összeszedni a táskából kihullott holmikat, amikor egy csattanást hallott. Szemközt, ahol a rendőrautó áll, valami történt! Talán egy autó futott bele az előtte állóba! Felállt és látja, a társa elindul visszafelé. Aztán egy autó hirtelen kivágódik a sor végéről és csikorgó gumikkal áthajt a szemközti sávba. A társa feltartott kézzel azonnal kiáll elé, próbálja megállítani, de az autó nem fékez és felökleli a rendőrt. A társa felvágódik a motorháztetőre, aztán leesik az útra. Az autó padlógázon jön feléjük, az anya, a két gyerek még a zebrán, az út mellett emberekkel van tele a buszmegálló!
Azzal a mozdulattal, amivel a fegyverét elővette, már csőre is húzta. Bumm! Bumm! Bumm! Háromszor tüzelt a feléje száguldó autóra egymás után. Látta, a lövedék a sofőr előtt a szélvédőt találta, aztán az autó hatalmas csattanással a jelzőlámpa oszlopának vágódik. A hatalmas ütéstől az egész oszlop megremeg, az úttest fölé kifeszített jelzőlámpa leszakad, és az autókra zuhan. A sofőr az ütközéstől átzuhant a kormányon, fél testel a motorházon fekszik, ahogy kirepült a kitört szélvédőn. Minden autó mozdulatlanul áll a kereszteződésnél. Azonnal átrohan az úton, társa mozdulatlanul fekszik, a fejénél nagy tócsa vér! A rádió!
- Jőr az objektumnak! Azonnali segítséget kérek, a társamat elgázolták! Azonnal küldjetek mentőt! Azonnal jöjjön a mentő a társam eszméletlenül fekszik, a fejéből ömlik a vér! Jőr az objektumnak! A gázoló ellen fegyvert használtam! Ismétlem, azonnal mentőt kérek, a társam súlyosan megsérült! Vége...
Az autók mozdulatlanul állnak, már hallja a szirénát, térdel a társa mellett a vértócsában, és fogja a kezét. A kereszteződés túloldalán az oszlopnak csapódott autó körül nem mozdul semmi. Hirtelen egy mentőautó áll meg mellette. A mentő ajtaja kivágódik, a mentősök rohannak. A mentőorvos injekciót nyom az eszméletlen rendőr karjába, óvatosan felteszik a hordágyra, a hordágy is tiszta vér! Összeszorul a torka, könnyek szöknek a szemébe, a fiú még alig volt rendőr...
Egy csomó rendőrautó érkezik a helyszínre, a rendőrautók keresztbe állnak az úton. A kereszteződést ellepik a rendőrök mindegyiknél géppisztoly, már teljesen le van zárva csomópont. Az autókból azonnal mindenkit kiszállítanak, kezeket az autóra, motozás, az autókat is átkutatják. Rendőrök helyet csinálnak az autók között, felettük már leszállásra készen köröz a mentőhelikopter. Alig van hely, de a pilóta leteszi a gépet az útra. A mentősök rohannak hordágyon a sérült rendőrrel, és a mentőhelikopter már a levegőben! Nézi a távolodó helikoptert, a fegyver még mindig ott van a kezében, szirénák zaja hallatszik a városból. Most veszi csak észre, a kapitány áll mellette, a vállára teszi a kezét:
- Figyelj... Beszélnünk kell! Egy ügyész vezette az autót, amit fegyverrel megállítottál.
- Mííí?
- Egy ügyész volt a sofőr, minden bizonnyal munkába ment, az ügyészség itt van a közelben. Az egyik lövésed a fején érte, és itt a helyszínen az életét vesztette... Be kell jönnöd, meg kell írnod a jelentést, mert azonnal fel kell küldenem.
Döbbenten a fegyverére néz, már csak ez hiányzott! Agyonlőtt egy ügyészt! Izgatott kollégák lépnek oda hozzá:
- Wazze! Ez nem volt gyenge! Egy skuló a motorban állt meg, egy a mellében, egy skuló meg a fejében! A gyökér lefejelte autóval az oszlopot, mint a vakondok a kerti csapot! Zsiráf vagy szürkemókus!
- A péká azt mondta, hogy ügyész volt...
- Ki nem szarja le, hogy mi volt wazze! A köcsög elgázolt egy rendőrt! Nehogy már beparázz egy ilyen köcsög miatt! Még egy miniszterelnök sem gázolhat el egy rendőrt, nemhogy egy ügyész! Frankón hazavágtad a gyíkot!
A kapitányságon a kispéká fogadta:
- Most beszéltem a kórházzal, a társad fejsérülése súlyos, kómában tartják, de ami legfontosabb, hogy életben van! Meg kell írnod a jelentést, az ügyészség vizsgálja az ügyet, de belügyminiszter is vizsgálatot rendelt el. Az egész országban készültségben van a rendőrség, az ügyészségek, bíróságok körül mindenkit ellenőrizni kell. Ki van adva az utasítás, az ügyészeket a helyszínen meg kell motozni! Képzelheted! Az ügyészeknek féknyom van a gatyájukban! Tudod, hogy az ügyész a vérében alkoholt és drogot találtak? A kapitány elintézte, hogy három laboratóriumban is vizsgálják, és mindenhol ugyanaz az eredmény! Az ügyész piásan, betépve ment melóba, nyílván azért akart spilázni a helyszínről, mert kajakra drogos. Na és még valami! Bármi történik, mi mindannyian veled vagyunk és büszkék vagyunk rád itt a rendőrségen! De most menj, a belügyminiszter várja a jelentésed!
Persze a belügyminiszter! Már a belügyminiszter sem úgy van, mint régen. Amióta a politikamentes független rendőrség van, azóta a belügyminisztert nem a kormányfő jelöli ki, a független belügyminisztert külön, közvetlen választáson választják, és a belügyminiszter már nem a kormány alá, hanem a kormány mellé van rendelve. Szóval a belügyminiszter is vizsgálni fogja, hogy agyonlőtt egy ügyészt. Remek! Mi van még mára?
A jelentését felvitte leadni, a titkárnő lázasan telefonált és az ajtóra mutatott, hogy menjen be a kapitányhoz, de a kapitány csak intett, hogy tegye le az asztalra, mert az ő fülére is rá volt nőve a telefon. Olyan az egész kapitányság, mint egy felbolydult méhkas! Lement az üti-hez, hogy kérjen egy kávét, de ott azt mondták most kapták a fülest, hogy a belügyminiszter a társadalom védelmében végzett példamutató rendőri helytállása miatt ötszázezer forint azonnali pénzjutalomban részesíti, és soron kívüli előléptetésre terjesztette fel. De menjen vissza az emeletre, mert itt van az épületben az Országos Rendőr-főkapitány asszony és már várja!
Mííí? Jutalom, meg előléptetés, azért mert lepuffantott egy részeg, drogos ügyészt?! És az mi, hogy Országos Rendőr-főkapitány asszony? Talán egy spiné a főzsaru a jardnál? Mi frász van az ORFK-n, hogy anyu vezet? Ah, persze! Már semmi nem úgy van, mint régen! Az országos rendőr-főkapitányt a rendőrök már maguk választják meg, a rendőrök döntik el, hogy ki kerüljön az országos rendőr-főkapitányság élére. Ez a rendőrök demokráciája! Most a rendőrök egy rendőrnőt találtak legalkalmasabbnak, így most egy rendőranyu vezeti az országos rendőr-főkapitányságot.
Felment az emeletre, de az irodában nem volt senki, az utcáról valami szokatlan morajlás szűrődött be az ablakon. Aztán kinyílott az ajtó egy csinos rendőrnő lépett be rajta, korábban még sohasem látta, persze ő az Országos Rendőr-főkapitány asszony! A morajlás kintről egyre erősebb lett, kinézett az ablakon, egy harckocsi közeledett az utcán, az oldalán hatalmas vörös csillag! A tank nagy robajjal megállt a rendőrség előtt, a tornyát a rendőrség felé fordította, a tank csöve emelkedni kezdett. Úristen, ez mindjárt a rendőrséget fogja lőni! Mi a franc folyik itt? Persze! Orbán behívta az oroszokat, hogy tiporják el a politikailag független rendőrséget! Egész testével az ablak elé állt, hogy fedezze, a rendőrfőkapitány asszonyt a tank elöl, de az szorosan mögé lépett és a vállára tette a kezét. Érezte a nő hajának illatát, közben a tank csöve tovább emelkedett, és látta, hogy a tank pontosan őket veszi célba, amikor meghallotta a nő lágy hangját:
- Szürkemókus te jó rendőr vagy, de engem ne félts, én meg tudom védeni magam ezektől!
A környező házak ablakában emberek ordibáltak, az emeleti ablakból egy srác valamit dobott a tank felé, ami égett a levegőben. Molotov-koktél! A harckocsi hirtelen lángba borult, az ablakokból az emberek dobálni kezdték az égő palackokat, és az egész harckocsi már egy nagy tűzcsóva volt. A tank oldaláról már leégett a vörös csillag, az egyik ablakban magyar zászlót lengettek, aminek közepéből ki volt vágva a címer. Az emberek ordítottak, hogy megvédik a független rendőrséget a hatalomtól! Döbbenten állt az ablaknál, megfordult, de a főkapitány asszony nem volt sehol! Tanácstalanul nézett körbe, az irodában, hogy hová lett a csinos rendőrnő. Közben megszólalt a telefonja, de nem tudta elővenni a zsebéből, mert a nagyapja lépett be az ajtón rendőregyenruhában, az Országos Rendőr-főkapitány asszonnyal karonfogva. A nő mosolygott, és a nagyapja ezt mondta:
- Látod kicsi rigó, mégiscsak lehetséges a politikailag független rendőrség!
Szólni akart, de az emberek még mindig dobálták a Molotov-koktélokat a harckocsira odakint, és forróság öntötte el az irodát. Érezte, az izzadság folyik a testén, a telefonja még mindig szólt, de nem tudta, hogy melyik zsebében lehet. A forróság már kezdett elviselhetetlen lenni, összefolyt előtte minden, a nagyapja hirtelen eltűnt, és a csinos főkapitány asszony belekarolt és elindult vele kifelé, hogy megigyák a kávét az üti-nél. A telefon egyfolytában szólt a zsebében, de ekkor felnyögött álmában és kinyitotta a szemét...
Lassan kezdett összeállni a szemei előtt a kép, a rendőrsapkát látta meg először, az még mindig ott volt mellette az ágyon. Zúgott az agya, kába volt, és érezte, hogy beleizzadt a ruhájába. Persze. Megint ki volt bukva szoli után, aztán agyilag megzuhant és bealudt, mint a tapír. Próbálta rendbe tenni kusza gondolatait. Becsukta szemét, a telefoncsörgést még mindig hallotta, és megint a nagyapja jött vissza a csinos rendőrfőkapitány asszonnyal karonfogva. Ah, ne már! De mi a franc ez az iszonyú zakatolás? Mi ez? Bontják a házat? Persze a tank... Az orosz tank a ház előtt! Mííí? Feltápászkodott az ágyról, az ablakhoz ment, és látta, hogy a ház előtt egy kukásautó zakatol. Nagyot sóhajtott, bambán lerogyott az ágyra, és úgy érezte megőrjíti ez a folytonos telefoncsörgés. Aztán hirtelen felkapta fejét. A francba! A telefonja tényleg csörög az előszobában! Kitámolygott az előszobába, előveszi a telefont a kabátja zsebéből, a kisparancsnok hívja:
- Halló, vagyok... Mi a stájsz?
- Elnézést, hogy felébresztettelek tudom, hogy pihis vagy de gáz van!
- Na, mi a szitu?
- Az egyik droid rosszul lett szoli alatt, kórházba kellett vinni. Nem halálos, csak egy vakbélgyulladás, de így már végképp kevesen vagyunk, valakinek be kell jönni. És rád mindig számítani lehet...
- Zsír! Pont azt álmodtam, hogy családtag vagyok rendőrségnél! De előbb még valahogy össze kell kaparnom magam, és megyek!
- Figyelj! Aludj még egy órát, egy óra alvás is sokat számít, aztán várunk! És köszönöm! Na csá!
Álmosan nézett a telefonra a kezében, aztán a fürdőbe ment, levetkőzött, megnyitotta a zuhany csapját. Ahogy folyt végig rajta a víz, érezte az erő átjárja testét. Hallgatta a víz csobogását, és már újra érezte magán a rendőregyenruhát. Elzárta a csapot, megtörölte testét, maga köré tekerte a törölközőt és visszament a szobába. A szeme megállt a rendőrsapkán, a rendőri esküjére gondolt, aztán fogta a szék karjára terített vadiúj rendőregyenruhát, és a rendőrsapka mellé tette az ágyra. Hanyatt dőlt mellettük az ágyon, és becsukta szemét. Élvezte, ahogy szétárad benne az energia. Egy hatalmas teli üveg épületet látott maga előtt. Nézte a csupa üveg palotát, ahogy az szürkén-kéken csillogott a fényben. Ott állt a hatalmas üvegépület előtt vadiúj rendőregyenruhában, és ahogy felnézet az épületre, látta a homlokzatán a hatalmas betűket: KOPÁCSI SÁNDOR ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG
* Megjegyzés: A fejezet Kopácsi Sándor visszaemlékezéseit is felhasználva - Kopácsi Sándortól átvett eredeti szövegrészeket is tartalmaz
