Józsi és a hülyék birodalma
Figyelmeztetés! Ez a történet nem a képzelet szüleménye, a szereplői nem kitalált személyek, és a valósággal való bármilyen hasonlóság nem a véletlen műve!
Legyünk őszinték, azért van ebben az országban ész, csak nem jó helyre rakjuk. Ha Józsi miniszter lett volna lehet, hogy a szocializmus sose ért volna véget minálunk!
A falu közben megint változóban volt, a paraszti világnak már híre se hamva, és a kommunista falu is már lassan a múlté. Az emberek jöttek mentek, költöztek, már olyan mint a városban, ahol nem tudja az ember, hogy ki lakik a szomszédban. Olyan mintha a szél hordta volna ide össze az embereket, kiket aztán könnyedén el is fúj innét máshova. Iskola már rég nincsen, óvoda sose volt, már se bolt, se kocsma, a nevében még falu a száz házas település, de valójában inkább már csak tanya. Egy faluban a legnagyobb kincs az erős emberi kötelékek, amik összefogják az embereket, örömben, bánatban, jóban, rosszban, egyaránt. Ezen a helyen ez már elveszett. Józsit viszont már megszokták itt az emberek, már amennyire az ilyet szokni lehet. Aztán Józsi megint aktívabb korszakba lépett.
Volt a faluban egy hírhedt, aberrált sírköves, Balogh István, aki baltával rontott a falu kultúrházában engedéllyel szórakozó fiatalokra. Az elmebeteg dolgaitól függetlenül polgármesternek is megválasztották a faluban valamiért, a minél hülyébb annál jobb elvet szem előtt tartva. Egy demokráciában a többség akaratával nehéz vitatkozni. Aztán amikor ez az aberrált Balogh István egy karóval véresre verte a saját könyvelőnőjét az utcán, akkor a mögötte álló III/III-as félistenek mégiscsak jobbnak látták ezt az idiótát kivonni a közszereplésből. A református egyházgondnoki beosztásból is kipenderítették, de a polgármesterségről is le kellett mondania. Ó nem, a rendőrség bár intézkedett a könyvelőnő véresre verése helyszínén, de a rendőrök ahelyett hogy azonnal őrizetbe vették volna, egyszerűen hazaengedték őkelmét. Nem is esett semmi bántódása, csak lemondatták minden tisztségéről. Amit természetesen ez a címeres elmebeteg roppant mód igazságtalannak tartott. Ebből adódóan amikor csak tehette, igyekezett borsot törni az önkormányzat orra alá. Év végén a falu önkormányzata szilveszteri bált tartott, és az aberrált Balogh István úgy érezte, hogy eljött a leszámolás ideje. Nehogy már az ő megkérdezése és engedélye nélkül rajcsúrozzak a kultúrteremben, és kifundálta, hogy véget vet a ramazúrinak. Fel is bérelte Józsit nagy titokban, hogy tízezer forint ellenében telefonon jelentse be, hogy bomba van a falu kultúrtermében a szilveszteri bál közepette. Józsi nem tudott nemet mondani egy ilyen ajánlatra a felkínált összeg hallatán, egymás tenyerébe csaptak, az egyezség megköttetett.
– Egyszer és mindenkorra megszabadultunk tőle!
A gánti szociális otthonból már nincs kiút, Józsinak az a végállomás! Mondjuk a falunak nem ez volt az első nagy tévedése! Ugyanis Józsi nem sokáig élvezte a szociális otthon vendégszeretetét, és visszaérkezett a szülőfalujába! Talán a szedett-vedett élettársa lett a gyámja, vagy valami ilyesmi. Még Jézus harmadik eljövetele sem okozott volna akkora meglepetést, mint hősünk hazatérése. Józsi a hivatalos hülyévé minősítéssel teljesen rendbe lett téve! Persze, felírtak neki is valami dilibogyókat, mint minden agybetegnek, amit vagy beszed, vagy nem, de a lényeg, hogy Józsinak már diliflepnije volt, amivel teljesen be volt védve mindenféle hatósági eljárás ellen, jogszabályilag! Józsi sárga cédulával a zsebében már szinte bármit megtehet, a bolondokat már az indiánok is tisztelték, Józsit ezután várhatóan még nagyobb tisztelet fogja övezni mint eddig. Ettől jobbat nem is tehettek volna vele jótevői! A faluban ezt követően felvetődött, hogy a falunak mégiscsak lehet valami komoly bűne az égiek szemében, és Józsi az ő haragjuk következménye. Néhányan már ördögűzőért kiáltottak. Mások szerint sokkal prózaibb a valóság:
Józsi valójában az egyik nagy gyógyszeripari konszern titkos ügynöke, aki bármerre is jár, mindenütt jelentősen megemeli a fejfájás elleni tabletták forgalmát.
Azt, hogy hogyan áll a falu bűne a mindenhatónál azt nem tudni, de azért mindenki őrizze meg a nyugalmát! A szocializmus már a múlté, de a kommunizmus gyermekei élnek, és Józsi is itt van velünk! Utóbb egy közeli kisvárosban látták. Bement ide-oda, evett- ivott, szinte olyan volt mint más normális ember. Szóba elegyedett emberekkel, mert alapjában véve igen kommunikatív lélek. Azt mesélte mindenhol, hogy sok a patkány a környéken, kint mászkálnak az utcán! Ö le is videózta patkányokat, amiket irtani kéne. Azért azt el kell mondani Józsi nem egy totális elmeháborodott, akinek minden gondolata badarság. Vannak nála sokkal hülyébbek a patrónusai között, akiket jobb lenne inkább a bolondok házába vinni. Neki igenis vannak normális megnyilvánulásai. Ez a patkány dolog is teljesen valós dolog. Merthogy a környéken valóban sok a patkány! Kétezer-tíz után kezdtek tömegesen elszaporodni a környéken, miután ömleni kezdett a pénz Felcsútra. Józsi tehát ebben a dologban nem beszél zöldséget! Viszont nem tette közzé az általa levideózott patkányokat, így ennek hiányában nem lehet biztosan tudni, hogy Józsi biztosan a környék legkártékonyabb patkányait videózta-e le. De annyi teljesen biztos, hogy a patkányok igencsak el vannak szaporodva a környéken!
Józsi időközben nevet változtatott, a sárga cédulás imázsához illően. Felvette a ”Béri” előnevet. Mostanság előszeretettel mint Béri Balogh Józsefként aposztrofálja magát mások előtt. Legyünk őszinténk, ez a Béri Balogh duma tényleg kurva jól hangzik! A baj csak az, hogy a faluban addig soha nem hallott senki, hogy valamiféle Béri Balogh nevű ember élt volna ott valaha. Volt egy Béri Balogh nevű legendás emlékű kuruc brigadéros(*) akit Bécs parancsára elitétek és kivégeztek a Rákóczi szabadságharc idején. Ám Béri Balogh Ádám kuruc brigadéros soha nem élt, nem is járt Józsi falujában, ott semmiféle leszármazottja soha nem is volt. A Béri Balogh nevet Józsi vélhetően a bolondokházában hallhatta valamelyik tanultabb elmebetegtől, megtetszett neki és magáévá tette. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy akadnak emberek, akik ezt a Józsi féle Béri Balogh baromságot is hajlandók Józsiról terjeszteni. Nem hiába mondják: Nagy az Isten állatkertje! Józsi a Béri Baloghokkal nem, hanem a Pötördiekkel áll rokonságba leányi ágon, bár ma már nem jegyzik ezt az atyafiságot
Hősünk élete színes mint egy óvodás kifestő könyv, telis-tele szemet kápráztató színpompás, impulzív epizódokkal, itt-ott pacákkal díszítve. Szinte lehetetlen minden apró mozzanatára kitérni, de annyi szent, hogy róla szuperlatívuszokban lehet leginkább beszélni. Józsi olyan mint egy baloldali relikvia, amit mindenáron óvni – védeni kell a történelmi örökség szent oltárán. Egyszer talán egy kommunista panteonba fogják vinni. Kitömve, esetleg bebalzsamozva, de valamiképp mégiscsak megőrizve az utókornak. Mindenesetre már többen jelezték, hogy szívesen adakoznának erre a célra, ezzel is sürgetve, hogy lehetőleg mielőbb kezdjék el konzerválási műveleteket. Addig persze van még idő bőven, de Józsi jövője végett aggódni abszolúte fölösleges. A háttérben Józsi ügyeit elsimító, láthatatlan mentorok átvészeltek már mindenféle rendszer és kormányváltást, és semmi és senki sem állhatott az útjukba. Olyan könnyedén közlekednek egyik politika struktúrából a másikba mint szellentés a nadrágba. Az idő szalad, de a jelszó marad: El a kezekkel Józsitól! Még akár polgármester is lehet belőle… Nem ő lenne az első hülye akit megválasztanak a faluba. Ha titkos gondviselői időközben már jó mélyen bemerítkeztek a Tiszába, bármi megeshet. Addig is jön megy, és egyszer csak felbukkan valahol váratlanul. Szóval azt senki nem tudhatja előre, hogy Józsival Magyar Péter mit tervez, nincsen az Józsi homlokára írva. Tehát Józsi ne csüggedj, Rákosi elvtárs óta összetartás van, előtted az élet!
(*) Információ Horváth István, Kádár belügyminiszteréről és Béri Balogh Ádám brigadérosról az alábbi oldalakon:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Horv%C3%A1th_Istv%C3%A1n_(politikus,_1935)
https://www.pestiriport.info/WebArticleShow.aspx?AGM=Politika&AN=igyharcoltakorbanek&MN=Politika&LN=Hungarian
https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1711-februar-6-beri-balogh-adam-brigaderos-kivegzese
https://hu.wikipedia.org/wiki/Balogh_%C3%81d%C3%A1m_(brigad%C3%A9ros)
A falu még őrizte a paraszti világ emlékét, Kádár csillaga már fényesen tündökölt, de a börtöncellák mélyén még ott raboskodtak az ötvenhatos srácok. A falu csendben lapult a Vértes árnyékában, hol romák sosem ütöttek tanyát. Magyar falu volt ez emberemlékezet óta, nem holmi cigánytelep. A lelkek mélyén már egy békés, jobb élet reménye lappangott, amikor hősünk világra jött, a fényes jövő úttörőjeként. Az apró zsákfaluban a paraszti világ jobbára már csak az öregek agyában lüktetett, ám a fiatalok életében már a téesz diktálta az ütemet, amikor Józsi a hatvanas években született.
Születésétől fogva káder gyerekként jegyezték. Az apja munkáskáder, párt könyvel zsebében, fontos beosztásban volt. A Tsz. néhány tucat szarvasmarhát hizlalt a falu széli istállóban, azok etetéséhez szükséges darát egy helybéli kis darálóban őrölték. Józsi apja ennek a kis darálónak volt a vezetője, munkása, meg culágere is egy személyben, időnként egy-egy kisegítővel. Felelősségteljes beosztás volt ez, a pártban tudták jól. A marhák hizlalása fontos népgazdasági érdek, a takarmány előállítását megbízható pártkáderre bízták.
Józsi apja darált, tette amit a párt diktált, és tudta jól, a faluszéli kis darálóban a szovjet exportot gazdagítja. Esténként be-be rúgott néha, de ebben semmi rendkívüli nem volt, mások is így szokták akkortájt. A kocsmából hazafelé leginkább már csak tolta a kerékpárját, de még így is megesett olykor, hogy az árokban kötött ki biciklistől. Békés természetű lévén ettől nagyobb bajt nem csinált, ha néhanapján felöntött a garatra. Kizárólag szovjet kerékpárt használt. Igaz, abból szinte minden évben új kellett, mert az orosz kerékpár nem sokáig bírta a mázsás súlya alatt, de neki mégsem kellett magyar. Pedig mondták többen, vegyen inkább Csepel kerékpárt, az egy életet kiszolgál, de neki csak a ruszki kellett. Egy igazi kommunista ragaszkodjon a tiszta forráshoz! A helyes irányt a szovjet elvtársak tudják, őket kell követni, a lenini úton meg csakis szovjet kerékpárral lehet kommunista módon előre haladni. bolt
Már ki tudja hányadik kerékpárt nyűtte, amikorra fia felcseperedett. Józsi Lakatos szakmát szerzett, ugyan érzéke nem volt hozzá de a Kádár idején igyekeztek mindenkire valami szakmát ráerőltetni. Az nem baj ha ügyetlen hozzá, majd beletanul valamelyik szocialista brigádban a munkahelyen – ezt tartották akkoriban. Józsi egy közeli gyárban állt munkába. A munkahelyén annyira nem voltak boldogok tőle, sok mindent nem lehetett rábízni, ráadásul meglehetősen agyas ésszel bírt, de hát egy kádergyereket mégsem lehet nap mint nap leteremteni. Az ilyet a pártban sem nézték volna jó szemmel.
Tudniillik Józsi szerencsés alkat volt, nem úgy mint sok ember, hogy inni kellett nekik ahhoz, hogy kavarogjanak az agyukban a dolgok. Neki nem kellett italra költeni, egy kis zavaros katyvasz alapból benne volt a fejében. Természetesen ez a tény egyáltalán nem csorbította apja pártbéli érdemeit, és az agyában fészkelő nüansztól rendszerint el is tekintettek hősünk megítélésekor. Az csak természetes, hogy egy pártkáder csemetét nem lehet ugyanolyan mércével mérni mint más közönséges földi halandót. A katonaságot rendben letudta, kényelmes, nyugis helyre sorozták be, egy honvédségi üdülőben szolgált, nem holmi szívatós, harcoló alakulatnál. Kimenő, szabadság rendszeresen járt neki, ahogy akkoriban egy kádergyereknek kijárt a katonaságnál.
Aztán leszerelt és gyorsan letudta a nősülést is. Józsi nem sokat adott a romantikára, az oroszok diktálta világ gyakorlatiasságra nevelt. Felcsípett egy lányt a diszkóban, és rögtön el is vitte kocsikázni. A lány meg úgy is maradt azon nyomban, a hirtelen jött kaland után. A család nem sokat spekulált amikor megtudták, hogy egy kádergyerektől érkezik a gyermekáldás, és hamarjában hozzáadták lányukat Józsihoz. Azt hitték, hogy ilyen vővel megfogták az Isten lábát. Az esküvő után házat is rittyentettek a fiatalok alá, de nem ám a faluba, hanem a közeli kisvárosba. Mivel család tehetős volt, a ház is emeletes lett. Meg kell adni annak a módját! Józsi jegyzett kádergyerek, házból jár az emeletes!
Már a nyolcvanas évek vége felé járt az idő, a Kádár csillaga már leáldozóban volt. A párt még diktált, a munkásőrök még fegyverrel kézben őrizték a pártházat, de már új szelek fújtak. A vöröslő pártkönyvek között egyre inkább utat tört magának a maszek világ. A munkahelyen megkönnyebbülten fellélegeztek, Józsi otthagyta a szakmát, vállalkozó lett. Búcsúkban, piacokon árult valami olcsó bizsufélét, vaskos aranylánccal a nyakában, aranyakkal a kezén. A tehetős családdal a háta mögött megengedhette magának ezt a fényűzést. Új Suzukival a feneke alatt már nem is vette észre a gyermekkori pajtásait. Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyszer a Kádár rendszernek mégis csak vége lett. Az egykor dicső kommunista párt oszlani kezdett, és a család is kezdett ráébredni a valóságra. Ők bizony nem az Isten lábát fogták meg a lányuk révén, Józsi inkább az Isten csapása a családra. Hanem Józsi lábát elengedni már nem ment olyan gyorsan mint megfogni. Időbe tellett, mire Józsit kiebrudalták az emeletes házból, meg kihúzták alóla a Suzukit. Aztán ráadásul még fizetni is kellett, mert Józsi lábát elengedni ingyen nem lehetett. De úgy voltak vele, hogy így is megéri, hogy Józsi a lábát közéjük be ne tegye. Józsi tehát visszaköltözött a faluba, ahová született. Az apja már nem élt, idős anyja élt ott Józsi fogyatékos féltestvérével. A piacozás már kevés volt a fényűzéshez, az aranyak hamar lekoptak Józsiról. Ahogy kihátrált mögüle a tehetős család, a fényűzésnek is leáldozott.
Persze Józsi így sem maradt pénz nélkül, ott volt az anyja nyugdíja, meg a nyomorult nővére járandósága. Amit eleinte meg is kapott, aztán egyre inkább nem, de ettől Józsi nem esett kétségbe. A kommunista pártban sem átalottak keményebb módszerekhez nyúlni annak idején, ha úgy hozta a szükség. Egy vérbeli káder gyerek is lehet kemény legény. Így aztán Józsi, ha már nagyon pénz szűkében volt, (és általában abban szokott lenni) akkor némi retorzióhoz folyamodott. Idős anyját, meg félkegyelmű testvérét lezárta a pincébe, meg hasonló dolgok következtek. Néha egy két pofont is kiosztott, hogy bizonyítsa ki is az úr a házban, merthogy az apja, halála előtt a fiára íratta a házat. Anyjára meg nyomorult leányára nehéz évek jöttek, miután Józsi visszaköltözött a szülőfalujába. Persze panaszkodott az idős asszony fűnek-fának, a szomszédok láttak mindent, a falu tudott mindent, de mindenki csak sunnyogott:
– Persze, persze, nem szabadna ilyeneket tenni, de hát Józsi apja mégiscsak jó kommunista ember volt, nem kellene Józsi dolgait a falu szájára venni…
A falut akkoriban a téesz nyugdíjasok uralták, magukat mint baloldaliakat, sokra tartottak. A balosok között ilyesmi, amiket Józsi tett, meg nem eshetett, ezért inkább a homokba dugták a fejüket. Aztán egyre inkább kezdtek elfajulni a dolgok. Egy távolabbi rokon, aki fontos párt beosztásban volt annak idején, kezdte már megelégelni a dolgot. Józsihoz megérkezett a rendőrség. Igen ám! De mit tehet egy kádergyerekkel a rendőrség? Az Orbán – Torgyán kormány ment, az MSZP kormány meg jött, de egyik sem akart rendet tenni a kádercsemeték között. Rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, Józsihoz hatóságilag nyúlni tilos! El is oldalgott Józsitól a rendőrség dolgavégezetlenül. Mondván, ez családi ügy, a rendőrség ilyesmibe bele nem avatkozik. Persze ettől semmi nem változott. Józsi anyja ugyanúgy le lett zárva a pincébe, a verés is ugyanúgy megvolt, a párttitkár rokon meg ugyanúgy mozgósított a jól működő balos csatornákon, és a rendőrségen ismét csörögni kezdett a piros telefon. Az egyik forró dróton arra utasították a rendőrséget, hogy Józsit rendszabályozzák meg, aztán másik forró dróton meg az a parancs jött, hogy Józsi ellen semmilyen intézkedés nem lehet. Tehát a rendőrség megint ment Józsihoz, aztán el is kotródott onnét, mert két ellenkező értelmű utasítást egyszerre végrehajtani nem lehet.
Ugyan voltak kisebb lopási ügyei is, de Józsi mentelmi joga egy pillanatra meg nem ingott. Évekig ez volt az állapot. Ebben az egész szörnyűségben talán a falu viselkedése volt a legfurcsább. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen alakot megvetnek, kiközösítenek. Ám Józsival nem ez történt. Még intelligens, tanult emberek is kezet ráztak vele, akár egy asztalhoz is leültek vele zokszó nélkül, a falu vezetői is káder gyerekként kezelték, nem pedig egy anyját verő gazemberként. Olyan volt mint a falu szent tehene. Bármit is tett, bántani nem, csak imádni lehetett. Bezzeg a cigányok már rég agyoncsapták volna az ilyet. Aztán idővel mégiscsak változtak a dolgok. Józsi korábban már szert tett egy szedett-vedett nőre, aki időnként élettársa volt. A házát már Józsi ráíratta élettársára, mert adótartozás miatt elvitte volna az APEH. Sok évnyi szenvedés után az anyja meg fogta a nyomorult leányát és elköltözött a szomszéd faluba, albérletbe, ott is halt meg.
Aztán sok év után a szocik kormányzásának közeledett a vége, és már a küszöbön állt Orbán Viktor aranykora. Czutor Lajos autó szerviz tulajdonos volt a faluban a fideszes főmegbízott, aki polgármester sose lett, pedig nagyon akart volna lenni. Ő szervezkedett a kommunista faluban a Fidesz érdekében, de leginkább csak mosolyogtak rajta a balos arcok. Hogy a Czutor Lajos? Ugyan már! Ez még viccnek is gyenge! A pesti, fideszes nagy utcai népgyűlések kora volt akkor, amihez vidékről szállították a népet a fideszes falkavezérek. Czutor Lajos bár falkavezérnek is satnya volt, de az elsők között vette fel a kapcsolatot Józsival, hiszen a Fidesz érdeklődési körét egy ilyen impulzív személy el nem kerülhette. Czutor egy Merci mikrobusszal szállította a népet a fideszes gyűlésekre, de el kell mondani, hogy Józsi mellett elég sok ülés üres maradt a kisbuszban. Mert azért nem mindenkinek adatik meg, hogy hiteles embernek fogadják el az emberek. Nem véletlenül nem is lett a Czutor polgármester soha. A falubeliektől feljebb valónak gondolta magát, a gazemberséghez nem volt elég tökös, és mindennek tetejébe még az italt sem locsolta a szomjas torkokba literszám. Hogy Orbánt személyesen ismerte, attól még csak egy piti, harácsoló akarnok maradt a falu szemében. Viszont mindennek megvolt az előnye, Czutor Lajos számláját nem dagasztották a Fidesz százmilliói, mert fél mikrobusznyi tapsolóra elég alacsony volt az orbáni kvóta. Sebaj, a Czutornak szánt pénzt bezsebelte más, neki meg ott maradt Józsi jutalomnak.
Aztán az MSZP is megbukott mint Rottenbiller, Jött az Orbán kormány és, hogy hogysem, de az addig határozottan balos falu rövid idő alatt Fideszes lett. Pedig nem olyan rég még azt is utalták aki Orbán Viktor nevét a faluban kiejteni merészelte. Azt, hogy mindez az átváltozás hogyan lehetséges, az talán örökre a baloldali néplélek titka marad. Viszont ez a változás Czutor Lajos személyét nem érintette, ő maradt az aki addig is volt a falu szemében. Aztán csodák csodája, Józsi is nagy fideszes lett! Józsi munkába állt mint biztonsági őr. Volt neki rendes vizsgája, még fegyvertartási engedélye is. Egy vérbeli balos káder gyereknek van olyan kapcsolata, hogy könnyedén beszerzi az ilyesmi dolgokat. Az anya verő Józsi őrködött kicsit itt, kicsit ott, aztán biztonsági őr lett… Na de vajon hol? De bizony ám, pontosan ott! Felcsúton őrizte Orbán Viktor álmát, a felcsúti kisvonatot az állomáson. És akkor talán még Kádár is megmozdult a sírjában, amikor hősünk karrierje hirtelen az egekbe szökött!
Azért arra mérget lehetett venni, hogy Orbán kisvasútját diszkréten, de a legmagasabb szintű védelemben részesítik. A szakszolgálat emberei csúcstechnikával ott ügyelnek a felcsúti kisvasút körül, nehogy valami gebasz történhessen. Hősünk meg ezen a helyen biztonsági őr! Ez aztán a nem semmi! Azért ehhez kevés lett volna a kádergyerekség, ehhez azért többre volt szükség. Mondjuk az már csak természetes, hogy Czutor Lajos ajánlása megvolt, de csupán az ő szavára nem vettek fel senkit a Felcsúton. Vajon mi lehetett az a plusz amivel Józsi rendelkezett?
Józsinak szokása volt időnként hívatlanul oda pofátlankodni egy-egy baráti társaságokhoz, némi potyázásra. Egy ilyen alkalommal előkerült a szó apjáról, aki igaz kommunista hírében állt. Józsi elmesélte, hogy az apja kitüntetései még most is megvannak, amivel felcsigázta a társaság érdeklődését. Józsi térült fordult egyet a kerékpárral, és letette az asztalra az apja kitüntetéseit.
Születésétől fogva káder gyerekként jegyezték. Az apja munkáskáder, párt könyvel zsebében, fontos beosztásban volt. A Tsz. néhány tucat szarvasmarhát hizlalt a falu széli istállóban, azok etetéséhez szükséges darát egy helybéli kis darálóban őrölték. Józsi apja ennek a kis darálónak volt a vezetője, munkása, meg culágere is egy személyben, időnként egy-egy kisegítővel. Felelősségteljes beosztás volt ez, a pártban tudták jól. A marhák hizlalása fontos népgazdasági érdek, a takarmány előállítását megbízható pártkáderre bízták.
Józsi apja darált, tette amit a párt diktált, és tudta jól, a faluszéli kis darálóban a szovjet exportot gazdagítja. Esténként be-be rúgott néha, de ebben semmi rendkívüli nem volt, mások is így szokták akkortájt. A kocsmából hazafelé leginkább már csak tolta a kerékpárját, de még így is megesett olykor, hogy az árokban kötött ki biciklistől. Békés természetű lévén ettől nagyobb bajt nem csinált, ha néhanapján felöntött a garatra. Kizárólag szovjet kerékpárt használt. Igaz, abból szinte minden évben új kellett, mert az orosz kerékpár nem sokáig bírta a mázsás súlya alatt, de neki mégsem kellett magyar. Pedig mondták többen, vegyen inkább Csepel kerékpárt, az egy életet kiszolgál, de neki csak a ruszki kellett. Egy igazi kommunista ragaszkodjon a tiszta forráshoz! A helyes irányt a szovjet elvtársak tudják, őket kell követni, a lenini úton meg csakis szovjet kerékpárral lehet kommunista módon előre haladni. bolt
Már ki tudja hányadik kerékpárt nyűtte, amikorra fia felcseperedett. Józsi Lakatos szakmát szerzett, ugyan érzéke nem volt hozzá de a Kádár idején igyekeztek mindenkire valami szakmát ráerőltetni. Az nem baj ha ügyetlen hozzá, majd beletanul valamelyik szocialista brigádban a munkahelyen – ezt tartották akkoriban. Józsi egy közeli gyárban állt munkába. A munkahelyén annyira nem voltak boldogok tőle, sok mindent nem lehetett rábízni, ráadásul meglehetősen agyas ésszel bírt, de hát egy kádergyereket mégsem lehet nap mint nap leteremteni. Az ilyet a pártban sem nézték volna jó szemmel.
Tudniillik Józsi szerencsés alkat volt, nem úgy mint sok ember, hogy inni kellett nekik ahhoz, hogy kavarogjanak az agyukban a dolgok. Neki nem kellett italra költeni, egy kis zavaros katyvasz alapból benne volt a fejében. Természetesen ez a tény egyáltalán nem csorbította apja pártbéli érdemeit, és az agyában fészkelő nüansztól rendszerint el is tekintettek hősünk megítélésekor. Az csak természetes, hogy egy pártkáder csemetét nem lehet ugyanolyan mércével mérni mint más közönséges földi halandót. A katonaságot rendben letudta, kényelmes, nyugis helyre sorozták be, egy honvédségi üdülőben szolgált, nem holmi szívatós, harcoló alakulatnál. Kimenő, szabadság rendszeresen járt neki, ahogy akkoriban egy kádergyereknek kijárt a katonaságnál.
Aztán leszerelt és gyorsan letudta a nősülést is. Józsi nem sokat adott a romantikára, az oroszok diktálta világ gyakorlatiasságra nevelt. Felcsípett egy lányt a diszkóban, és rögtön el is vitte kocsikázni. A lány meg úgy is maradt azon nyomban, a hirtelen jött kaland után. A család nem sokat spekulált amikor megtudták, hogy egy kádergyerektől érkezik a gyermekáldás, és hamarjában hozzáadták lányukat Józsihoz. Azt hitték, hogy ilyen vővel megfogták az Isten lábát. Az esküvő után házat is rittyentettek a fiatalok alá, de nem ám a faluba, hanem a közeli kisvárosba. Mivel család tehetős volt, a ház is emeletes lett. Meg kell adni annak a módját! Józsi jegyzett kádergyerek, házból jár az emeletes!
Már a nyolcvanas évek vége felé járt az idő, a Kádár csillaga már leáldozóban volt. A párt még diktált, a munkásőrök még fegyverrel kézben őrizték a pártházat, de már új szelek fújtak. A vöröslő pártkönyvek között egyre inkább utat tört magának a maszek világ. A munkahelyen megkönnyebbülten fellélegeztek, Józsi otthagyta a szakmát, vállalkozó lett. Búcsúkban, piacokon árult valami olcsó bizsufélét, vaskos aranylánccal a nyakában, aranyakkal a kezén. A tehetős családdal a háta mögött megengedhette magának ezt a fényűzést. Új Suzukival a feneke alatt már nem is vette észre a gyermekkori pajtásait. Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyszer a Kádár rendszernek mégis csak vége lett. Az egykor dicső kommunista párt oszlani kezdett, és a család is kezdett ráébredni a valóságra. Ők bizony nem az Isten lábát fogták meg a lányuk révén, Józsi inkább az Isten csapása a családra. Hanem Józsi lábát elengedni már nem ment olyan gyorsan mint megfogni. Időbe tellett, mire Józsit kiebrudalták az emeletes házból, meg kihúzták alóla a Suzukit. Aztán ráadásul még fizetni is kellett, mert Józsi lábát elengedni ingyen nem lehetett. De úgy voltak vele, hogy így is megéri, hogy Józsi a lábát közéjük be ne tegye. Józsi tehát visszaköltözött a faluba, ahová született. Az apja már nem élt, idős anyja élt ott Józsi fogyatékos féltestvérével. A piacozás már kevés volt a fényűzéshez, az aranyak hamar lekoptak Józsiról. Ahogy kihátrált mögüle a tehetős család, a fényűzésnek is leáldozott.
Persze Józsi így sem maradt pénz nélkül, ott volt az anyja nyugdíja, meg a nyomorult nővére járandósága. Amit eleinte meg is kapott, aztán egyre inkább nem, de ettől Józsi nem esett kétségbe. A kommunista pártban sem átalottak keményebb módszerekhez nyúlni annak idején, ha úgy hozta a szükség. Egy vérbeli káder gyerek is lehet kemény legény. Így aztán Józsi, ha már nagyon pénz szűkében volt, (és általában abban szokott lenni) akkor némi retorzióhoz folyamodott. Idős anyját, meg félkegyelmű testvérét lezárta a pincébe, meg hasonló dolgok következtek. Néha egy két pofont is kiosztott, hogy bizonyítsa ki is az úr a házban, merthogy az apja, halála előtt a fiára íratta a házat. Anyjára meg nyomorult leányára nehéz évek jöttek, miután Józsi visszaköltözött a szülőfalujába. Persze panaszkodott az idős asszony fűnek-fának, a szomszédok láttak mindent, a falu tudott mindent, de mindenki csak sunnyogott:
– Persze, persze, nem szabadna ilyeneket tenni, de hát Józsi apja mégiscsak jó kommunista ember volt, nem kellene Józsi dolgait a falu szájára venni…
A falut akkoriban a téesz nyugdíjasok uralták, magukat mint baloldaliakat, sokra tartottak. A balosok között ilyesmi, amiket Józsi tett, meg nem eshetett, ezért inkább a homokba dugták a fejüket. Aztán egyre inkább kezdtek elfajulni a dolgok. Egy távolabbi rokon, aki fontos párt beosztásban volt annak idején, kezdte már megelégelni a dolgot. Józsihoz megérkezett a rendőrség. Igen ám! De mit tehet egy kádergyerekkel a rendőrség? Az Orbán – Torgyán kormány ment, az MSZP kormány meg jött, de egyik sem akart rendet tenni a kádercsemeték között. Rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, Józsihoz hatóságilag nyúlni tilos! El is oldalgott Józsitól a rendőrség dolgavégezetlenül. Mondván, ez családi ügy, a rendőrség ilyesmibe bele nem avatkozik. Persze ettől semmi nem változott. Józsi anyja ugyanúgy le lett zárva a pincébe, a verés is ugyanúgy megvolt, a párttitkár rokon meg ugyanúgy mozgósított a jól működő balos csatornákon, és a rendőrségen ismét csörögni kezdett a piros telefon. Az egyik forró dróton arra utasították a rendőrséget, hogy Józsit rendszabályozzák meg, aztán másik forró dróton meg az a parancs jött, hogy Józsi ellen semmilyen intézkedés nem lehet. Tehát a rendőrség megint ment Józsihoz, aztán el is kotródott onnét, mert két ellenkező értelmű utasítást egyszerre végrehajtani nem lehet.
Ugyan voltak kisebb lopási ügyei is, de Józsi mentelmi joga egy pillanatra meg nem ingott. Évekig ez volt az állapot. Ebben az egész szörnyűségben talán a falu viselkedése volt a legfurcsább. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen alakot megvetnek, kiközösítenek. Ám Józsival nem ez történt. Még intelligens, tanult emberek is kezet ráztak vele, akár egy asztalhoz is leültek vele zokszó nélkül, a falu vezetői is káder gyerekként kezelték, nem pedig egy anyját verő gazemberként. Olyan volt mint a falu szent tehene. Bármit is tett, bántani nem, csak imádni lehetett. Bezzeg a cigányok már rég agyoncsapták volna az ilyet. Aztán idővel mégiscsak változtak a dolgok. Józsi korábban már szert tett egy szedett-vedett nőre, aki időnként élettársa volt. A házát már Józsi ráíratta élettársára, mert adótartozás miatt elvitte volna az APEH. Sok évnyi szenvedés után az anyja meg fogta a nyomorult leányát és elköltözött a szomszéd faluba, albérletbe, ott is halt meg.
Aztán sok év után a szocik kormányzásának közeledett a vége, és már a küszöbön állt Orbán Viktor aranykora. Czutor Lajos autó szerviz tulajdonos volt a faluban a fideszes főmegbízott, aki polgármester sose lett, pedig nagyon akart volna lenni. Ő szervezkedett a kommunista faluban a Fidesz érdekében, de leginkább csak mosolyogtak rajta a balos arcok. Hogy a Czutor Lajos? Ugyan már! Ez még viccnek is gyenge! A pesti, fideszes nagy utcai népgyűlések kora volt akkor, amihez vidékről szállították a népet a fideszes falkavezérek. Czutor Lajos bár falkavezérnek is satnya volt, de az elsők között vette fel a kapcsolatot Józsival, hiszen a Fidesz érdeklődési körét egy ilyen impulzív személy el nem kerülhette. Czutor egy Merci mikrobusszal szállította a népet a fideszes gyűlésekre, de el kell mondani, hogy Józsi mellett elég sok ülés üres maradt a kisbuszban. Mert azért nem mindenkinek adatik meg, hogy hiteles embernek fogadják el az emberek. Nem véletlenül nem is lett a Czutor polgármester soha. A falubeliektől feljebb valónak gondolta magát, a gazemberséghez nem volt elég tökös, és mindennek tetejébe még az italt sem locsolta a szomjas torkokba literszám. Hogy Orbánt személyesen ismerte, attól még csak egy piti, harácsoló akarnok maradt a falu szemében. Viszont mindennek megvolt az előnye, Czutor Lajos számláját nem dagasztották a Fidesz százmilliói, mert fél mikrobusznyi tapsolóra elég alacsony volt az orbáni kvóta. Sebaj, a Czutornak szánt pénzt bezsebelte más, neki meg ott maradt Józsi jutalomnak.
Aztán az MSZP is megbukott mint Rottenbiller, Jött az Orbán kormány és, hogy hogysem, de az addig határozottan balos falu rövid idő alatt Fideszes lett. Pedig nem olyan rég még azt is utalták aki Orbán Viktor nevét a faluban kiejteni merészelte. Azt, hogy mindez az átváltozás hogyan lehetséges, az talán örökre a baloldali néplélek titka marad. Viszont ez a változás Czutor Lajos személyét nem érintette, ő maradt az aki addig is volt a falu szemében. Aztán csodák csodája, Józsi is nagy fideszes lett! Józsi munkába állt mint biztonsági őr. Volt neki rendes vizsgája, még fegyvertartási engedélye is. Egy vérbeli balos káder gyereknek van olyan kapcsolata, hogy könnyedén beszerzi az ilyesmi dolgokat. Az anya verő Józsi őrködött kicsit itt, kicsit ott, aztán biztonsági őr lett… Na de vajon hol? De bizony ám, pontosan ott! Felcsúton őrizte Orbán Viktor álmát, a felcsúti kisvonatot az állomáson. És akkor talán még Kádár is megmozdult a sírjában, amikor hősünk karrierje hirtelen az egekbe szökött!
Azért arra mérget lehetett venni, hogy Orbán kisvasútját diszkréten, de a legmagasabb szintű védelemben részesítik. A szakszolgálat emberei csúcstechnikával ott ügyelnek a felcsúti kisvasút körül, nehogy valami gebasz történhessen. Hősünk meg ezen a helyen biztonsági őr! Ez aztán a nem semmi! Azért ehhez kevés lett volna a kádergyerekség, ehhez azért többre volt szükség. Mondjuk az már csak természetes, hogy Czutor Lajos ajánlása megvolt, de csupán az ő szavára nem vettek fel senkit a Felcsúton. Vajon mi lehetett az a plusz amivel Józsi rendelkezett?
Az egyiken az állt, hogy dicséretben részesítem Balogh József elvtársat a kiváló munkásőri munkájáért. A másikon az állt, hogy dicséretben részesítem Balogh József elvtársat a kiváló önkéntesrendőri munkájáért.
Mondjuk az egy dolog, hogy addig nem is lehetett hallani arról, hogy Józsi apja munkásőr, pláne, hogy önkéntesrendőr lett volna. A hangsúly nem is ezen volt, hanem azon, hogy kitől is kapta ezeket a dicséreteket. A plaketteket Horváth István, Kádár belügyminisztere írta alá! Horváth István neve ismerős lehet (*) hiszen ő volt az, aki ott bábáskodott a fiatal Orbán Viktor politikai pályája kezdetén. Józsi tulajdonképpen Orbán Viktorral ugyanazon a kommunista listán szerepelt. Na ez aztán a nagy dolog!
A Fidesz a kádári listákból dolgozott, aki Kádár alatt pozitív listán volt, az Orbánéknál is jó pontot jelentett. Aki meg a kommunistáknál le volt húzva, arra a Fideszben is szúrós szemmel néztek. Józsi apját meg Orbán Viktor belügyminiszter pártfogója tüntette ki! Naná, hogy Józsinak ott volt a helye a felcsúti kisvasútnál! Józsi káderlapja annyira rendben volt, hogy jobb attól nem is lehetett volna, a baj nem is ezzel volt…
A gondok akkor kezdődtek amikor Józsi kezdte kilopni a gázolajat Orbán Viktor kisvonatából Felcsúton. Na azért nem sokáig tette ezt, mert a felcsúti kisvonaton Józsin kívül más is rajta tartotta a szemét. Gyorsan kitették onnan a szűrét, Józsinak letelt az esztendő a felcsúti állomáson. Na azért nem úgy ahogy másokkal ilyenkor szokás. Józsi megkapta a fizetést rendesen, és nem lökték ki az utcára lelketlenül, csak áthelyezték. Másik munkaterületre került át mint biztonsági őr. Azért akinek az apját Kádár belügyminisztere tüntette ki, azt meg kell becsülni, még akkor is ha kis hibája van az illetőnek. Kis hibával még a kurva is férjhez mehet, így mondták a pártban a szovjet időkben. Ahogy arra fény derült, Józsi családja ugyanazon a kommunista listán szerepelt mint Orbán Viktoré, és meglehet, hogy Orbán Viktor szemében sem akkora bűn a lopás, mint ahogyan azt sokan róla képzelték.
Józsit tehát áthelyezték biztonsági őrnek a bicskei erőmű tóra, ami már egy ideje Mészáros Lőrinc birodalmához tartozott. A tóban gázolaj egy csepp se, csak víz, abból akár lophat is, ha akar. Hősünk tehát átkerült Mészáros Lőrinc tavára biztonsági őrként, és azért legyünk őszinték, azért ez sem volt rossz állás, hiszen ilyen beosztásról sokan nem is álmodhattak az országban. A vízzel nem is volt semmi gond, abból egy deci sem tűnt el, ellenben a halakat Józsi módszeresen kezdte kifogni a tóból…
Persze nem sokáig, mivel Lőrinc sem akkor lépett le a falvédőről, és Józsi orvhalászatát a túlpartról távcsővel gyorsan felfedezte. Nagy vita nem is volt a dologból. Lőrinc kerek perec közölte Józsival, hogy vagy azonnal eltakarodik onnét, mert hozza a vadászpuskát és agyonlövi, ha még egyszer ott meglátja! Józsi nagyon nem szerette volna, ha vadászpuskával lőnének rá, így aztán inkább ment. Persze most már ki is volt rúgva, de azért a pénze rendesen kiutalva az utolsó fillérig. Hiszen azért mert egy ilyen ritka kádercsemete megbotlik, attól még nem szabad kisemmizni.
Ettől fogva Józsi munkanélküli maradt, és Józsiról hamarosan az önkormányzat szociális hálója volt köteles gondot viselni. A munkanélküli segély után a közmunkás státusz következett, amivel csak annyi gond volt, hogy Józsit a faluban már ismerték, és előrelátó módon nem igazán akarták még egyszer közmunkásként leigazolni. Aztán valahogy mégiscsak megoldották a gordiuszi csomót az önkormányzatnál. A falu egy nagyobb település jegyzőségéhez tartozott, és Józsi ott került közmunkási státuszba. Persze ott sem vállalták, hogy kieresztik az emberek közé az utcára, a református egyházhoz lett beosztva. Azért az sem egy rossz hely, megszakadni biztosan nem kell az Isten házánál. Nincs gázolaj, halak sincsenek, vadászpuska meg pláne nincs a templomban, így akár még ideális hely lehet egy megbecsülésre érdemes kommunista leszármazott számára. Józsi családja hithű istentagadó ateista, őt meg sem keresztelték. De mindennél fontosabb, hogy a bűnbocsánat fogalmát az egyház aktívan gyakorolja, és a tiszteletes úr talán még Józsiért is imádkozik néha. Tehát mindent összevetve, Isten háza optimális megoldásnak látszott a helyzet kezelésére.
Józsi imádkozni nem szokott, viszont egyházi szolgálatba lépett. Hogy Józsiért imádkozott-e a tiszteletes úr azt nem tudni, viszont miatta már biztosan imádkozott, különösen miután rájött, hogy a rászorulóknak szánt adományokat valaki megdézsmálja. Az Úr házában nem maradhat semmi titokban, és Józsi nem is tagadott túlzottan. Csak azt hangoztatta, hogy ő tulajdonképpen nem is lopott el semmit! Hiszen ő is rászoruló, ergo a segélycsomagokból azt vette el ami neki jár. Ez meg igazából nem is lopás… Ezt követően az önkormányzat Józsi szociális biztonságát kizárólag adminisztratív eszközök útján biztosította, Józsinak a fizikai jelenlétére nem tartottak igényt sehol.
A szociális járandóságból azért Józsi nem nagyon dőzsölt, aminek az lett a következménye, hogy Józsi felkerült a közeli Tesco faliújságjára. Persze nem mint a hónap dolgozója, hanem arra a tablóra került ahol a Tescóban a lopáson ért személyeket szokták reklámozni. A faluban kíváncsian kérdezték tőle, hogy miért pont kaviárt meg téliszalámit lopott a Tescóban? Józsi őszintén megmondta a frankót:
Mondjuk az egy dolog, hogy addig nem is lehetett hallani arról, hogy Józsi apja munkásőr, pláne, hogy önkéntesrendőr lett volna. A hangsúly nem is ezen volt, hanem azon, hogy kitől is kapta ezeket a dicséreteket. A plaketteket Horváth István, Kádár belügyminisztere írta alá! Horváth István neve ismerős lehet (*) hiszen ő volt az, aki ott bábáskodott a fiatal Orbán Viktor politikai pályája kezdetén. Józsi tulajdonképpen Orbán Viktorral ugyanazon a kommunista listán szerepelt. Na ez aztán a nagy dolog!
A Fidesz a kádári listákból dolgozott, aki Kádár alatt pozitív listán volt, az Orbánéknál is jó pontot jelentett. Aki meg a kommunistáknál le volt húzva, arra a Fideszben is szúrós szemmel néztek. Józsi apját meg Orbán Viktor belügyminiszter pártfogója tüntette ki! Naná, hogy Józsinak ott volt a helye a felcsúti kisvasútnál! Józsi káderlapja annyira rendben volt, hogy jobb attól nem is lehetett volna, a baj nem is ezzel volt…
A gondok akkor kezdődtek amikor Józsi kezdte kilopni a gázolajat Orbán Viktor kisvonatából Felcsúton. Na azért nem sokáig tette ezt, mert a felcsúti kisvonaton Józsin kívül más is rajta tartotta a szemét. Gyorsan kitették onnan a szűrét, Józsinak letelt az esztendő a felcsúti állomáson. Na azért nem úgy ahogy másokkal ilyenkor szokás. Józsi megkapta a fizetést rendesen, és nem lökték ki az utcára lelketlenül, csak áthelyezték. Másik munkaterületre került át mint biztonsági őr. Azért akinek az apját Kádár belügyminisztere tüntette ki, azt meg kell becsülni, még akkor is ha kis hibája van az illetőnek. Kis hibával még a kurva is férjhez mehet, így mondták a pártban a szovjet időkben. Ahogy arra fény derült, Józsi családja ugyanazon a kommunista listán szerepelt mint Orbán Viktoré, és meglehet, hogy Orbán Viktor szemében sem akkora bűn a lopás, mint ahogyan azt sokan róla képzelték.
Józsit tehát áthelyezték biztonsági őrnek a bicskei erőmű tóra, ami már egy ideje Mészáros Lőrinc birodalmához tartozott. A tóban gázolaj egy csepp se, csak víz, abból akár lophat is, ha akar. Hősünk tehát átkerült Mészáros Lőrinc tavára biztonsági őrként, és azért legyünk őszinték, azért ez sem volt rossz állás, hiszen ilyen beosztásról sokan nem is álmodhattak az országban. A vízzel nem is volt semmi gond, abból egy deci sem tűnt el, ellenben a halakat Józsi módszeresen kezdte kifogni a tóból…
Persze nem sokáig, mivel Lőrinc sem akkor lépett le a falvédőről, és Józsi orvhalászatát a túlpartról távcsővel gyorsan felfedezte. Nagy vita nem is volt a dologból. Lőrinc kerek perec közölte Józsival, hogy vagy azonnal eltakarodik onnét, mert hozza a vadászpuskát és agyonlövi, ha még egyszer ott meglátja! Józsi nagyon nem szerette volna, ha vadászpuskával lőnének rá, így aztán inkább ment. Persze most már ki is volt rúgva, de azért a pénze rendesen kiutalva az utolsó fillérig. Hiszen azért mert egy ilyen ritka kádercsemete megbotlik, attól még nem szabad kisemmizni.
Ettől fogva Józsi munkanélküli maradt, és Józsiról hamarosan az önkormányzat szociális hálója volt köteles gondot viselni. A munkanélküli segély után a közmunkás státusz következett, amivel csak annyi gond volt, hogy Józsit a faluban már ismerték, és előrelátó módon nem igazán akarták még egyszer közmunkásként leigazolni. Aztán valahogy mégiscsak megoldották a gordiuszi csomót az önkormányzatnál. A falu egy nagyobb település jegyzőségéhez tartozott, és Józsi ott került közmunkási státuszba. Persze ott sem vállalták, hogy kieresztik az emberek közé az utcára, a református egyházhoz lett beosztva. Azért az sem egy rossz hely, megszakadni biztosan nem kell az Isten házánál. Nincs gázolaj, halak sincsenek, vadászpuska meg pláne nincs a templomban, így akár még ideális hely lehet egy megbecsülésre érdemes kommunista leszármazott számára. Józsi családja hithű istentagadó ateista, őt meg sem keresztelték. De mindennél fontosabb, hogy a bűnbocsánat fogalmát az egyház aktívan gyakorolja, és a tiszteletes úr talán még Józsiért is imádkozik néha. Tehát mindent összevetve, Isten háza optimális megoldásnak látszott a helyzet kezelésére.
Józsi imádkozni nem szokott, viszont egyházi szolgálatba lépett. Hogy Józsiért imádkozott-e a tiszteletes úr azt nem tudni, viszont miatta már biztosan imádkozott, különösen miután rájött, hogy a rászorulóknak szánt adományokat valaki megdézsmálja. Az Úr házában nem maradhat semmi titokban, és Józsi nem is tagadott túlzottan. Csak azt hangoztatta, hogy ő tulajdonképpen nem is lopott el semmit! Hiszen ő is rászoruló, ergo a segélycsomagokból azt vette el ami neki jár. Ez meg igazából nem is lopás… Ezt követően az önkormányzat Józsi szociális biztonságát kizárólag adminisztratív eszközök útján biztosította, Józsinak a fizikai jelenlétére nem tartottak igényt sehol.
A szociális járandóságból azért Józsi nem nagyon dőzsölt, aminek az lett a következménye, hogy Józsi felkerült a közeli Tesco faliújságjára. Persze nem mint a hónap dolgozója, hanem arra a tablóra került ahol a Tescóban a lopáson ért személyeket szokták reklámozni. A faluban kíváncsian kérdezték tőle, hogy miért pont kaviárt meg téliszalámit lopott a Tescóban? Józsi őszintén megmondta a frankót:
– Drága dolgokat kell lopni, mert azokat drágán lehet eladni…
Legyünk őszinték, azért van ebben az országban ész, csak nem jó helyre rakjuk. Ha Józsi miniszter lett volna lehet, hogy a szocializmus sose ért volna véget minálunk!
A falu közben megint változóban volt, a paraszti világnak már híre se hamva, és a kommunista falu is már lassan a múlté. Az emberek jöttek mentek, költöztek, már olyan mint a városban, ahol nem tudja az ember, hogy ki lakik a szomszédban. Olyan mintha a szél hordta volna ide össze az embereket, kiket aztán könnyedén el is fúj innét máshova. Iskola már rég nincsen, óvoda sose volt, már se bolt, se kocsma, a nevében még falu a száz házas település, de valójában inkább már csak tanya. Egy faluban a legnagyobb kincs az erős emberi kötelékek, amik összefogják az embereket, örömben, bánatban, jóban, rosszban, egyaránt. Ezen a helyen ez már elveszett. Józsit viszont már megszokták itt az emberek, már amennyire az ilyet szokni lehet. Aztán Józsi megint aktívabb korszakba lépett.
Volt a faluban egy hírhedt, aberrált sírköves, Balogh István, aki baltával rontott a falu kultúrházában engedéllyel szórakozó fiatalokra. Az elmebeteg dolgaitól függetlenül polgármesternek is megválasztották a faluban valamiért, a minél hülyébb annál jobb elvet szem előtt tartva. Egy demokráciában a többség akaratával nehéz vitatkozni. Aztán amikor ez az aberrált Balogh István egy karóval véresre verte a saját könyvelőnőjét az utcán, akkor a mögötte álló III/III-as félistenek mégiscsak jobbnak látták ezt az idiótát kivonni a közszereplésből. A református egyházgondnoki beosztásból is kipenderítették, de a polgármesterségről is le kellett mondania. Ó nem, a rendőrség bár intézkedett a könyvelőnő véresre verése helyszínén, de a rendőrök ahelyett hogy azonnal őrizetbe vették volna, egyszerűen hazaengedték őkelmét. Nem is esett semmi bántódása, csak lemondatták minden tisztségéről. Amit természetesen ez a címeres elmebeteg roppant mód igazságtalannak tartott. Ebből adódóan amikor csak tehette, igyekezett borsot törni az önkormányzat orra alá. Év végén a falu önkormányzata szilveszteri bált tartott, és az aberrált Balogh István úgy érezte, hogy eljött a leszámolás ideje. Nehogy már az ő megkérdezése és engedélye nélkül rajcsúrozzak a kultúrteremben, és kifundálta, hogy véget vet a ramazúrinak. Fel is bérelte Józsit nagy titokban, hogy tízezer forint ellenében telefonon jelentse be, hogy bomba van a falu kultúrtermében a szilveszteri bál közepette. Józsi nem tudott nemet mondani egy ilyen ajánlatra a felkínált összeg hallatán, egymás tenyerébe csaptak, az egyezség megköttetett.
Józsi megtette a szükséges óvintézkedéseket. Kikapcsolta a telefonján a telefonszám elküldése opciót, és ily módon, teljesen anonim módon felhívta az illetékeseket, hogy bomba van a faluházán. Aztán Balogh István elégedetten konstatálta, hogy gyorsan abba is maradt a rajcsúr az önkormányzati bálon. Csak megérte annyi pénzt fektetni az akcióba, lett is annak gyorsan foganatja, még ha bomba valójában nem is volt elrejtve. Ámde, hogy hogysem, ármányos módon mégiscsak kiderítették a hatóságnál, hogy ki telefonált a bombariadó ügyében. Aztán amikor fény derült a tettesek személyére, és mindenki tudott mindent, ezzel le is zárult az ügy teljesen. Mert ki is merné vérét venni a szent tehénként tisztelt Józsinak, aki kommunista kádergyerek, vagy az aberrált Balogh Istvánnak aki annyi mindent tett III/III-ként a faluban? Senki…
Élt a faluban egy idős özvegyasszony, Bözsi néni. Már a kilencven év felé baktatott, a férje kommunista volt, párttitkár egy közeli üzemben. Bözsi néni háztartásbeliként élte az életét, és már jó ideje nap nap után siratta a Kádár rendszer emlékét. Ha tehette, a múlni nem akaró baloldali kínkeservét egy kis pálinkával kezelte. Amikor Bözsi néni az utcán, egy villanyoszlop mellett állva szélesen vigyorgott az arra járóra, az nem azt jelentette, hogy Bözsi néni szerelmes lett a villanykaróba azért ölelgeti. Az volt olyankor az ábra, hogy Bözsi néni kicsit jobban a pohár fenekére nézett, és már forgott a világ körülötte, ezért kapaszkodott a villanyoszlopba. Egyébiránt az ő állapota már idejekorán pontosan jelezte a baloldal válságát, de a balos pártmogulok figyelmen kívül hagyták Bözsi néni irányából érkező vészjelzéseket.
Bözsi néni tehát balos volt a javából, akárcsak Józsi apja. Manapság úgy mondják, hogy Bözsi néni meg Józsi közös politikai platform szülöttei, és mint az köztudott, Rákosi elvtárs utasítása óta a pártban összetartás van elrendelve. Ebből még nem is volt baj, csak időközben Józsi alatt a platform enyhén deformálódni kezdett, és némi spirituális allűrök mutatkoztak rajta. Az történt, hogy Józsi elment Bözsi nénihez az összetartás végett, amiben még semmi rendkívüli nem is lett volna, az izgalmak akkor kezdődtek amikor Józsi elmondta Bözsi néninek, hogy ő találkozott az Istennel és őt megszállta az Isten. Ez már önmagában is egy érdekesebb rész lehetett, amikor az kommunista káderivadék találkozik az Istennel. Részleteket erről nem tudni. Hogy Józsi emelkedett-e fel az Istenhez, vagy az Isten ereszkedett le Józsihoz, csak annyit tudni, hogy találkoztak. Állítólag!
Talán néhányan mosolyogva legyintenek erre, pedig alapos megfontolás igényel ez a történés. Anno, a biblia időkben, Mózes is találkozott az Istennel, személyesen. Pedig Mózes egyáltalán nem volt bűntelen, egy agyonütött egyiptomi vére száradt a lelkén. Ennek ellenére Isten mégis megjelent neki a csipkebokorban, társalogtak, sőt még alkut is kötöttek egy közös egyiptomi kivonulási projekt lebonyolítására.
Ajánlott tehát Józsi felsőbb összeköttetései dolgában az óvatosság! Gondoljunk csak a felsőbb kádári kapcsolataira. Akár még az is lehet, hogy valóban Isten keze van a dolgaiban. Meglehet, hogy amikor közmunkásként az egyház szolgálatában állt, akkor történt vele valami rendkívüli. Egy ilyen hiteles, kommunista leszármazottnak még az egyház közelébe menni is kockázatokkal jár. Lehet, hogy ott, a templomban érte rendkívüli sokkhatás, és révületbe esett.
Tehát maradjunk annyiban, hogy Józsi találkozott az Istennel, aki megszállta őt. Aztán az Isten megparancsolta Józsinak, hogy Bözsi néninek le kell vetkőzni… Az igazság az, hogy további részletek erről sem kerültek napvilágra. Ezért aztán azt sem lehet tudni, hogy Bözsi néni a Kádár rendszer elmúlása fölött érzett elkeseredésében, mit tett az Isten parancsára.
Persze ha minderről a faluban tudtak, akkor a Felcsút környéki rendőrségen is pláne tudtak, de mégsem tettek semmit. A tényállás náluk az lehetett, hogy a közös baloldali platformon álló személyek magánéletébe a rendőrhatóság nem avatkozhat bele. A jelenlegi jogszabályok, és a korabeli pártdirektívák ilyen esetekre vonatkozó utasításaik hiányában, a rendőrség állásfoglalást sem tehet, és a rendelkezésre álló információk szerint, egyébiránt Bözsi néniben nagyobb kár nem keletkezett. Nagyjából ennyit lehet tudni Bözsi néni vetkőztetéséről, illetve Józsi és Isten találkozásáról.
Bözsi néni vetkőztetése után, többek várakozása ellenére, Józsi mégsem nyitott peep show-t a faluban, viszont szerzett valahonnan egy Suzukit. Már nem volt egészen új, de rendszám az még pont volt rajta. Műszaki, meg mindenféle adminisztratív felélteknek már kevésbé felelt meg Józsi bontószökevény szerzeménye, de kommunista kitüntetésekkel dekorált család sarját nem szokták gátolni holmi bürokratikus hókuszpókuszok. A háttérben azért vannak a kádergyerek mögött a kommunizmusból átmentett mentorok, majd azok intézkednek, ha szükséges. Tehát Józsi annak rendje módja szerint, szabályosan be is állt egy forgalmas benzinkúthoz, és megtankolta az autót. A kasszánál bankáratyával fizetett, azaz csak fizetett volna, mert a kártyáján nem volt egy árva fillér sem. Viszont ő nem jött zavarba, rutinból tudta kezelni az ilyen helyzetet. Közölte a kutasokkal, hogy nincsen semmi probléma, nemsokára jönni fog a főnöke, Mészáros Lőrinc, és kifizeti a számláját, de neki most mennie kell…
Talán mondani sem kell, de ebbe a kutasok nem mentek bele. Tehát Józsi maradt, a rendőrség meg jött. Aztán, hogy a rendőrök fizették ki Józsi tankolását, vagy ki a kórság azt nem tudni. Annyi tuti, hogy sem Józsi, sem Mészáros Lőrinc nem fizetett egy vasat sem. Viszont a rendőri intézkedést követően Józsi a bontószökevény Suzukival a benzinkútról eltávozott. Rendszámmal együtt. Aztán ha már benzin volt az autóba, néhány nap múlva felment vele Pestre, és belerongyolt egy buszba. Szörnyű, hogy milyen lett ez az ország Kádár nélkül! Amíg itt voltak az oroszok, a busz kajakra, azonnal félreállt volna, ha Józsi közeledik az biztos. Hát ezt hozta ez a nagy demokrácia! A baleset után Józsi eltűnt a Suzukival együtt, a faluban nem tudták hol lehet. Hetek múlva jött a hír, Józsit Fehérváron az elmeosztályon kezelik de már Suzuki nélkül. Arról nem beszélt senki, hogyan került oda. Egy közúti baleset után a baleseti sebészetre, esetleg börtönbe szoktak kerülni emberek, és nem a bolondok házába.
Józsi sürgős elmeosztályi kezelését nyilván valakik intézték, hiszen őt már harminc évvel azelőtt is lehetett volna elmeorvoshoz vinni. A Józsi mögött láthatatlanul ott figyelő balos jótevők rögtön levették, hogy Józsi nagy bajban van, és úgymond előre menekítették. Addig Józsi büntetőjogi értelemben teljes értékű, normális embernek minősült, és egy esetleges hatósági eljárásban a büntetést is ennek megfelelően szabták volna ki. Józsit tehát soron kívül hülyévé kellett nyilvánítani, amivel meg tudja úszni a normális embernek járó jogszabályi retorziókat. A magyar hatósági gyakorlat alapján Józsi hülyévé nyilvánítása egy közúti baleset következtében csak sokára következhetett volna be, ha egyáltalán bekövetkezik. A magyar joggyakorlat szerint előszeretettel szokták a hülyéket normálissá, a normálisokat meg hülyékké minősíteni, hatóságilag. Ebben az országban ez így normális. Az a biztos, ha a háttérből, sikerül protekciós alapon Józsit soron kívül hülyévé nyilvánítani, azzal már ki is lehet fogni a szelet az időközben induló hatósági eljárások vitorlájából. Hogy kik állnak Józsi mögött akik mindezeket intézni tudják? Nyilván olyanok kik maguk is kommunista ivadékok, akik a kommunista pártnak köszönhetik az egzisztenciájukat. A rendszerváltás után is rendszerint fontos helyekre sodorta őket a szél, például a belügyminisztériumba, és ezek az elvtársak, elvtársnők ma is végrehajtják Rákosi elvtárs parancsát: összetartás van! Aztán jött az újabb hír, hogy Józsi a gánti szociális otthonba került. A faluban ekkor megkönnyebbülten sóhajtottak fel:
Élt a faluban egy idős özvegyasszony, Bözsi néni. Már a kilencven év felé baktatott, a férje kommunista volt, párttitkár egy közeli üzemben. Bözsi néni háztartásbeliként élte az életét, és már jó ideje nap nap után siratta a Kádár rendszer emlékét. Ha tehette, a múlni nem akaró baloldali kínkeservét egy kis pálinkával kezelte. Amikor Bözsi néni az utcán, egy villanyoszlop mellett állva szélesen vigyorgott az arra járóra, az nem azt jelentette, hogy Bözsi néni szerelmes lett a villanykaróba azért ölelgeti. Az volt olyankor az ábra, hogy Bözsi néni kicsit jobban a pohár fenekére nézett, és már forgott a világ körülötte, ezért kapaszkodott a villanyoszlopba. Egyébiránt az ő állapota már idejekorán pontosan jelezte a baloldal válságát, de a balos pártmogulok figyelmen kívül hagyták Bözsi néni irányából érkező vészjelzéseket.
Bözsi néni tehát balos volt a javából, akárcsak Józsi apja. Manapság úgy mondják, hogy Bözsi néni meg Józsi közös politikai platform szülöttei, és mint az köztudott, Rákosi elvtárs utasítása óta a pártban összetartás van elrendelve. Ebből még nem is volt baj, csak időközben Józsi alatt a platform enyhén deformálódni kezdett, és némi spirituális allűrök mutatkoztak rajta. Az történt, hogy Józsi elment Bözsi nénihez az összetartás végett, amiben még semmi rendkívüli nem is lett volna, az izgalmak akkor kezdődtek amikor Józsi elmondta Bözsi néninek, hogy ő találkozott az Istennel és őt megszállta az Isten. Ez már önmagában is egy érdekesebb rész lehetett, amikor az kommunista káderivadék találkozik az Istennel. Részleteket erről nem tudni. Hogy Józsi emelkedett-e fel az Istenhez, vagy az Isten ereszkedett le Józsihoz, csak annyit tudni, hogy találkoztak. Állítólag!
Talán néhányan mosolyogva legyintenek erre, pedig alapos megfontolás igényel ez a történés. Anno, a biblia időkben, Mózes is találkozott az Istennel, személyesen. Pedig Mózes egyáltalán nem volt bűntelen, egy agyonütött egyiptomi vére száradt a lelkén. Ennek ellenére Isten mégis megjelent neki a csipkebokorban, társalogtak, sőt még alkut is kötöttek egy közös egyiptomi kivonulási projekt lebonyolítására.
Ajánlott tehát Józsi felsőbb összeköttetései dolgában az óvatosság! Gondoljunk csak a felsőbb kádári kapcsolataira. Akár még az is lehet, hogy valóban Isten keze van a dolgaiban. Meglehet, hogy amikor közmunkásként az egyház szolgálatában állt, akkor történt vele valami rendkívüli. Egy ilyen hiteles, kommunista leszármazottnak még az egyház közelébe menni is kockázatokkal jár. Lehet, hogy ott, a templomban érte rendkívüli sokkhatás, és révületbe esett.
Tehát maradjunk annyiban, hogy Józsi találkozott az Istennel, aki megszállta őt. Aztán az Isten megparancsolta Józsinak, hogy Bözsi néninek le kell vetkőzni… Az igazság az, hogy további részletek erről sem kerültek napvilágra. Ezért aztán azt sem lehet tudni, hogy Bözsi néni a Kádár rendszer elmúlása fölött érzett elkeseredésében, mit tett az Isten parancsára.
Persze ha minderről a faluban tudtak, akkor a Felcsút környéki rendőrségen is pláne tudtak, de mégsem tettek semmit. A tényállás náluk az lehetett, hogy a közös baloldali platformon álló személyek magánéletébe a rendőrhatóság nem avatkozhat bele. A jelenlegi jogszabályok, és a korabeli pártdirektívák ilyen esetekre vonatkozó utasításaik hiányában, a rendőrség állásfoglalást sem tehet, és a rendelkezésre álló információk szerint, egyébiránt Bözsi néniben nagyobb kár nem keletkezett. Nagyjából ennyit lehet tudni Bözsi néni vetkőztetéséről, illetve Józsi és Isten találkozásáról.
Bözsi néni vetkőztetése után, többek várakozása ellenére, Józsi mégsem nyitott peep show-t a faluban, viszont szerzett valahonnan egy Suzukit. Már nem volt egészen új, de rendszám az még pont volt rajta. Műszaki, meg mindenféle adminisztratív felélteknek már kevésbé felelt meg Józsi bontószökevény szerzeménye, de kommunista kitüntetésekkel dekorált család sarját nem szokták gátolni holmi bürokratikus hókuszpókuszok. A háttérben azért vannak a kádergyerek mögött a kommunizmusból átmentett mentorok, majd azok intézkednek, ha szükséges. Tehát Józsi annak rendje módja szerint, szabályosan be is állt egy forgalmas benzinkúthoz, és megtankolta az autót. A kasszánál bankáratyával fizetett, azaz csak fizetett volna, mert a kártyáján nem volt egy árva fillér sem. Viszont ő nem jött zavarba, rutinból tudta kezelni az ilyen helyzetet. Közölte a kutasokkal, hogy nincsen semmi probléma, nemsokára jönni fog a főnöke, Mészáros Lőrinc, és kifizeti a számláját, de neki most mennie kell…
Talán mondani sem kell, de ebbe a kutasok nem mentek bele. Tehát Józsi maradt, a rendőrség meg jött. Aztán, hogy a rendőrök fizették ki Józsi tankolását, vagy ki a kórság azt nem tudni. Annyi tuti, hogy sem Józsi, sem Mészáros Lőrinc nem fizetett egy vasat sem. Viszont a rendőri intézkedést követően Józsi a bontószökevény Suzukival a benzinkútról eltávozott. Rendszámmal együtt. Aztán ha már benzin volt az autóba, néhány nap múlva felment vele Pestre, és belerongyolt egy buszba. Szörnyű, hogy milyen lett ez az ország Kádár nélkül! Amíg itt voltak az oroszok, a busz kajakra, azonnal félreállt volna, ha Józsi közeledik az biztos. Hát ezt hozta ez a nagy demokrácia! A baleset után Józsi eltűnt a Suzukival együtt, a faluban nem tudták hol lehet. Hetek múlva jött a hír, Józsit Fehérváron az elmeosztályon kezelik de már Suzuki nélkül. Arról nem beszélt senki, hogyan került oda. Egy közúti baleset után a baleseti sebészetre, esetleg börtönbe szoktak kerülni emberek, és nem a bolondok házába.
Józsi sürgős elmeosztályi kezelését nyilván valakik intézték, hiszen őt már harminc évvel azelőtt is lehetett volna elmeorvoshoz vinni. A Józsi mögött láthatatlanul ott figyelő balos jótevők rögtön levették, hogy Józsi nagy bajban van, és úgymond előre menekítették. Addig Józsi büntetőjogi értelemben teljes értékű, normális embernek minősült, és egy esetleges hatósági eljárásban a büntetést is ennek megfelelően szabták volna ki. Józsit tehát soron kívül hülyévé kellett nyilvánítani, amivel meg tudja úszni a normális embernek járó jogszabályi retorziókat. A magyar hatósági gyakorlat alapján Józsi hülyévé nyilvánítása egy közúti baleset következtében csak sokára következhetett volna be, ha egyáltalán bekövetkezik. A magyar joggyakorlat szerint előszeretettel szokták a hülyéket normálissá, a normálisokat meg hülyékké minősíteni, hatóságilag. Ebben az országban ez így normális. Az a biztos, ha a háttérből, sikerül protekciós alapon Józsit soron kívül hülyévé nyilvánítani, azzal már ki is lehet fogni a szelet az időközben induló hatósági eljárások vitorlájából. Hogy kik állnak Józsi mögött akik mindezeket intézni tudják? Nyilván olyanok kik maguk is kommunista ivadékok, akik a kommunista pártnak köszönhetik az egzisztenciájukat. A rendszerváltás után is rendszerint fontos helyekre sodorta őket a szél, például a belügyminisztériumba, és ezek az elvtársak, elvtársnők ma is végrehajtják Rákosi elvtárs parancsát: összetartás van! Aztán jött az újabb hír, hogy Józsi a gánti szociális otthonba került. A faluban ekkor megkönnyebbülten sóhajtottak fel:
– Egyszer és mindenkorra megszabadultunk tőle!
A gánti szociális otthonból már nincs kiút, Józsinak az a végállomás! Mondjuk a falunak nem ez volt az első nagy tévedése! Ugyanis Józsi nem sokáig élvezte a szociális otthon vendégszeretetét, és visszaérkezett a szülőfalujába! Talán a szedett-vedett élettársa lett a gyámja, vagy valami ilyesmi. Még Jézus harmadik eljövetele sem okozott volna akkora meglepetést, mint hősünk hazatérése. Józsi a hivatalos hülyévé minősítéssel teljesen rendbe lett téve! Persze, felírtak neki is valami dilibogyókat, mint minden agybetegnek, amit vagy beszed, vagy nem, de a lényeg, hogy Józsinak már diliflepnije volt, amivel teljesen be volt védve mindenféle hatósági eljárás ellen, jogszabályilag! Józsi sárga cédulával a zsebében már szinte bármit megtehet, a bolondokat már az indiánok is tisztelték, Józsit ezután várhatóan még nagyobb tisztelet fogja övezni mint eddig. Ettől jobbat nem is tehettek volna vele jótevői! A faluban ezt követően felvetődött, hogy a falunak mégiscsak lehet valami komoly bűne az égiek szemében, és Józsi az ő haragjuk következménye. Néhányan már ördögűzőért kiáltottak. Mások szerint sokkal prózaibb a valóság:
Józsi valójában az egyik nagy gyógyszeripari konszern titkos ügynöke, aki bármerre is jár, mindenütt jelentősen megemeli a fejfájás elleni tabletták forgalmát.
Azt, hogy hogyan áll a falu bűne a mindenhatónál azt nem tudni, de azért mindenki őrizze meg a nyugalmát! A szocializmus már a múlté, de a kommunizmus gyermekei élnek, és Józsi is itt van velünk! Utóbb egy közeli kisvárosban látták. Bement ide-oda, evett- ivott, szinte olyan volt mint más normális ember. Szóba elegyedett emberekkel, mert alapjában véve igen kommunikatív lélek. Azt mesélte mindenhol, hogy sok a patkány a környéken, kint mászkálnak az utcán! Ö le is videózta patkányokat, amiket irtani kéne. Azért azt el kell mondani Józsi nem egy totális elmeháborodott, akinek minden gondolata badarság. Vannak nála sokkal hülyébbek a patrónusai között, akiket jobb lenne inkább a bolondok házába vinni. Neki igenis vannak normális megnyilvánulásai. Ez a patkány dolog is teljesen valós dolog. Merthogy a környéken valóban sok a patkány! Kétezer-tíz után kezdtek tömegesen elszaporodni a környéken, miután ömleni kezdett a pénz Felcsútra. Józsi tehát ebben a dologban nem beszél zöldséget! Viszont nem tette közzé az általa levideózott patkányokat, így ennek hiányában nem lehet biztosan tudni, hogy Józsi biztosan a környék legkártékonyabb patkányait videózta-e le. De annyi teljesen biztos, hogy a patkányok igencsak el vannak szaporodva a környéken!
Józsi időközben nevet változtatott, a sárga cédulás imázsához illően. Felvette a ”Béri” előnevet. Mostanság előszeretettel mint Béri Balogh Józsefként aposztrofálja magát mások előtt. Legyünk őszinténk, ez a Béri Balogh duma tényleg kurva jól hangzik! A baj csak az, hogy a faluban addig soha nem hallott senki, hogy valamiféle Béri Balogh nevű ember élt volna ott valaha. Volt egy Béri Balogh nevű legendás emlékű kuruc brigadéros(*) akit Bécs parancsára elitétek és kivégeztek a Rákóczi szabadságharc idején. Ám Béri Balogh Ádám kuruc brigadéros soha nem élt, nem is járt Józsi falujában, ott semmiféle leszármazottja soha nem is volt. A Béri Balogh nevet Józsi vélhetően a bolondokházában hallhatta valamelyik tanultabb elmebetegtől, megtetszett neki és magáévá tette. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy akadnak emberek, akik ezt a Józsi féle Béri Balogh baromságot is hajlandók Józsiról terjeszteni. Nem hiába mondják: Nagy az Isten állatkertje! Józsi a Béri Baloghokkal nem, hanem a Pötördiekkel áll rokonságba leányi ágon, bár ma már nem jegyzik ezt az atyafiságot
Hősünk élete színes mint egy óvodás kifestő könyv, telis-tele szemet kápráztató színpompás, impulzív epizódokkal, itt-ott pacákkal díszítve. Szinte lehetetlen minden apró mozzanatára kitérni, de annyi szent, hogy róla szuperlatívuszokban lehet leginkább beszélni. Józsi olyan mint egy baloldali relikvia, amit mindenáron óvni – védeni kell a történelmi örökség szent oltárán. Egyszer talán egy kommunista panteonba fogják vinni. Kitömve, esetleg bebalzsamozva, de valamiképp mégiscsak megőrizve az utókornak. Mindenesetre már többen jelezték, hogy szívesen adakoznának erre a célra, ezzel is sürgetve, hogy lehetőleg mielőbb kezdjék el konzerválási műveleteket. Addig persze van még idő bőven, de Józsi jövője végett aggódni abszolúte fölösleges. A háttérben Józsi ügyeit elsimító, láthatatlan mentorok átvészeltek már mindenféle rendszer és kormányváltást, és semmi és senki sem állhatott az útjukba. Olyan könnyedén közlekednek egyik politika struktúrából a másikba mint szellentés a nadrágba. Az idő szalad, de a jelszó marad: El a kezekkel Józsitól! Még akár polgármester is lehet belőle… Nem ő lenne az első hülye akit megválasztanak a faluba. Ha titkos gondviselői időközben már jó mélyen bemerítkeztek a Tiszába, bármi megeshet. Addig is jön megy, és egyszer csak felbukkan valahol váratlanul. Szóval azt senki nem tudhatja előre, hogy Józsival Magyar Péter mit tervez, nincsen az Józsi homlokára írva. Tehát Józsi ne csüggedj, Rákosi elvtárs óta összetartás van, előtted az élet!
(*) Információ Horváth István, Kádár belügyminiszteréről és Béri Balogh Ádám brigadérosról az alábbi oldalakon:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Horv%C3%A1th_Istv%C3%A1n_(politikus,_1935)
https://www.pestiriport.info/WebArticleShow.aspx?AGM=Politika&AN=igyharcoltakorbanek&MN=Politika&LN=Hungarian
https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1711-februar-6-beri-balogh-adam-brigaderos-kivegzese
https://hu.wikipedia.org/wiki/Balogh_%C3%81d%C3%A1m_(brigad%C3%A9ros)