Hatályba lépett a felhatalmazási törvény!
Tudod miért van kupolája a parlamentnek? Azért, mert nincs lapos tetejű cirkusz!
Ennek a régi viccnek az igazsága jutott az eszembe most, hogy a koronavírus járvány leple alatt a Fidesz teljhatalmat szerzett. Ez miatt egyesek vészharangokat kongatnak, pedig nem történt egyéb, minthogy egy régóta folytatott gyakorlatot szentesítettek. Ha esetleg még valaki nem tudná, a magyar parlament eddig is csupán egy közpénzből működtetett bábszínház volt, és nem egyéb. Tulajdonképpen most nem sok változott az eddigiekhez képest. Akik nem a hírekből, hanem testközelből ismerik a magyarországi állami apparátus eddigi gyakorlatát, azok pontosan tudják, hogy miről beszélek.
Múltam van a témában. Még a kétezres évek első felében kezdtem a szakmai gyakorlatot, egy Felcsút melletti faluban, méghozzá mindjárt erő-szakon. A gyakorlat tárgyát egy falusi ház 1/2 részéért folytatott családi küzdelem képezte, bírósági végrehajtással körítve. Teljesen felkészületlenül álltam a feladat előtt, hiszen a szakirányú, elméleti képzés kimaradt az életemből. A velem szemben álló fél, egy földhivatali dolgozó, ÁVH-s felmenővel apai ágon plusz egy bírósági végrehajtó. A rendszerváltozás után tíz évvel más egyebem nem volt, bíztam a demokratikus magyar államban és az állampolgári jogaimban. A küzdelmet egy naiv állampolgár felfogásával kezdtem. Már a kezdetek biztatóan demokratikusak voltak, hiszen jól értesült falubeliek barátságosan közölték, hogy rendőrséggel fognak elvitetni. Hogy miért? A válasz rövid volt: – Majd rájössz!
Ilyen kezdetek után hamar megláttam a csodát, jött a rendőrség értem. Ezért, azért, amazért. Kezdtem járni a hatóságok hivatalaiba mert muszáj volt, amelyeken büszkén lobogott az EU zászlaja, bár még az uniós csatlakozás előtt voltunk. Rendőrség, ügyészség, bíróság. A bicskei hatóságoknál kezdtem, aztán haladtam felfelé, a megyei hatóságok következtek Székesfehérváron, aztán tovább Budapestre, a legfőbb hatóságokhoz. Őszintén megmondom, féltem! Nyolc iskolát végeztem, azt tudtam, hogy vannak törvények, de egyet sem ismertem a paragrafusok közül. Folyton az járt a fejemben, hogyan fogom megvédeni magam ezzel a felkészültséggel, a törvényeket betéve tudó hatósági személyek előtt? Hosszú évekbe telhet amíg a törvényeket úgy-ahogy legalább alapfokon megtanulom, és addig mi lesz?
Lesz, ami lesz, magad uram, ha szolgád nincsen, így szól a régi bölcsesség, és mert a szükség nagy úr, így elkezdtem hivatkozni a törvényekre, és az állampolgári jogaimra. Arra már az elején felfigyeltem, hogy a magyar állam hatóságai hivatkozni ugyan hivatkoznak a jogszabályokra, ám azok betartását magukra nézve meglehetősen rugalmasan alkalmazzák. Egyik beadványt küldtem a másik után és láttam, hogy a fő -fő hatóságok már teljesen letértek azoknak a jogszabályoknak térképéről, amikre hivatkoznak, az alárendelt hatóságokról már nem is beszélve. Fellélegeztem! Megkönnyebbülten konstatáltam, hogy mégsem kell megtanulnom az összes törvényt! Ha a hatóságoknál az a törvény, hogy semmilyen jogszabályhoz nem tartják magukat, akkor elég azt az egyet megtanulnom, hogy a legfőbb szabály az, hogy nincsenek szabályok, így a PTK-t BTK-t és társaikat teljesen fölösleges bemagolnom.
A koronavírus járvány miatt Különleges jogrend lesz bevezetve? Attól különlegesebbet nehéz elképzelni, amit eddig folytattak az országban!
Miután megfejtettem a hatósági ügyintézés titkát, mondhatni egész jól boldogultam. A fél ház ugyan maradt a fejem fölött, csupán annyi hátulütője volt a mesterségemnek, hogy mire az egyik ellenem kreált ügyet úgy ahogy hatástalanítottam, addigra kitermeltem két másik ellenem folyatott eljárást. Főállású bonyolító lettem, ugyanis az efféle foglalatosság egész embert kíván. Amikor már tisztán láttam, hogy a teljes magyar igazságszolgáltatás egy bűntől bűzlő fertő, akkor kezdtem pártoknak, politikusoknak írni. Hát mit mondjak! Túl sok válaszlevelet nem kaptam. Az egyetlent, azt Lendvai Ildikó MSZP-s országgyűlési képviselő írta nekem. Mondjuk ő sem tett semmit csupán válaszolt, hogy megértette az általam jelzetteket. Ám Lendvai Ildikó ezzel a teljesítménnyel kenterbe vert mindenkit, hiszen a politikusok közül egyedüliként méltatott arra, hogy választ küldjön. A többiek arra sem méltattak, hogy szóljanak a titkárnőjüknek: – Gizike, írjon már három kamu sort ennek a madárnak.
A gyakorlati tanulmányaim konklúziója döbbenetes volt: Demokratikus jogállamnak nyoma sincs, valójában egy politikai diktatúra uralja az országot! Felcsút ekkoriban még nem volt felfedezve azt gondolták sokan, hogy az valami afrikai ország fővárosa lehet. Mészáros Lőrinc világrajövetelét sem hirdették még akkoriban a próféták, ekkor még javában az MSZP kormányozta az országot. Próbáltam másoknak felnyitni a szemét, de a legtöbben csak bámultak rám mit borjú az új kapura.
Mi van? Hogy állampolgári jog jár neked? Na ja... És az amúgy gyógyítható?
Nagyítóval is nehezen lehetett találni olyan embert, akit érdekelt volna, hogy a rendszer, amiben él, úgy működik, hogy a hatóságoknál a jogszabályok sárba tiprásával lopják meg az embereket. Más izgatta az országot ekkor. Hogyan lehet majd húzni a sápot az uniós pályázatokból, és ha beléptünk akkor milyen csodás lesz az EU-s világ, ahol mindjárt a német életszínvonalon fogunk élni.
Állampolgári jog? Hagyjál már haver ezzel a dumával, igyál inkább egy sört azzal jobban jársz!
Aztán jött az uniós csatlakozás, és sorban állt a nép a devizahitelt kiváltó kölcsönért, és nemsokára kiderült, hogy Orbán Viktor még az uniónál is sokkal jobb. Az MSZP ment, Fidesz érkezett, sok minden változott, de a diktatúra a színfalak mögött maradt, és ez ahogy addig is volt, ez továbbra is csak ez keveseket izgatott.
Mitől lenne ez az ország normálisabb, ha az itt élők nem akarják, hogy az legyen?
Tehát pont ugyanúgy maradt minden ahogy 1990 után az utca nyelve megfogalmazta: Nem változott itt semmi, csak a felirat más, de a felirat mögött minden maradt a régiben.
És most azzal a duma jött divatba, hogy Orbán Viktor teljhatalmat kapott, és ezek után egy olyan diktatúra jön, amelyik nem tiszteli az állampolgárok jogait. Heuréka! Akkor fel van találva a spanyolviasz újra! Merthogy eddig olyan országban éltünk, ahol a törvény, meg az ilyen fogalmak, mint az állampolgári jog, az hajítófát sem ért. Hogy a felhatalmazási törvénnyel oda a demokrácia, a parlamentarizmusban rejlő ellenzék ereje? Ébredjünk már fel emberek! Milyen ellenzékről beszélünk ebben az országban? A parlamentbe csak olyan kerülhet be, akit a rendszer előzőleg megszűrt és kiválasztott. 1990 óta a parlamenti ellenzék inkább az ország ellenzéke, és nem a kormányé. 2016-ban az MSZP a parlamenti vita során élénken ellenezte a futballnak juttatott TAO pénzek titkosítását célzó törvényt, majd a törvény szavazásra bocsátásakor az egész MSZP frakció megnyomta az IGEN gombot! (Az MSZP frakcióban két képviselő tartózkodott a szavazáskor) Ez csupán egy példa a sok közül. Fel kell tenni a kérdést: Mi volt az, amit Orbán Viktor eddig nem tudott simán véghez vinni? A magánnyugdíjpénztárak lenyúlását? A rendőrök korengedményes nyugdíjának megszüntetését? A Magyar Köztársaság eltörlését? Az alkotmány alaptörvénnyé tákolását? Nem tudta számolatlanul szórni a pénzt stadionokra? Mi volt az, amit Orbán Viktor nem tudott véghez vinni 2010 óta?
A felhatalmazási törvény Orbán Viktornak teljhatalmat ad, és diktatúra lesz? Haver hagyjál már ezzel a dumával! Hogy diktatúra van arra magamtól is rájöttem, már idestova tizenöt, húsz évvel ezelőtt. Majd akkor szólj, ha már nem lesz diktatúra! Addig inkább igyál egy sört haver...
Most csupán annyi történt a felhatalmazási törvény elfogadásával, hogy törvényesítették azt, ami eddig is folyt Magyarországon. A diktatúra eddig a színfalak mögé bújt, most már nevet is lesz, ezentúl Orbán Viktornak hívják a diktatúrát. A diktatúra eddig is megvolt, működött serényen, csak nem kapott nevet. Ennyi! Ha esetleg ez nem lett volna elég ahhoz, hogy belenyomjam az ideget egyesekbe, folytatom azzal, hogy meg kell védenem Orbán Viktort. Ugyanis Orbán ott kezdte hajdanán, hogy a diktatúrát képviselő állampárttól próbált távolodni liberálisként. Ám sokra nem vitte, ezért sikertelen évek után rájött, hogy nem előre kell nézni, hanem visszafelé kell haladni ebben az országban, az kell a népnek. Ennek megfelelően politikai kultúrát váltott, amivel sikeres is lett. Orbán tulajdonképpen a társadalomban meglévő igényt elégítette ki az elmúlt tíz év politikájával. Kádár népe arra vágyott, hogy gondolkodjanak, és cselekedjenek helyette, és tíz éve a Fidesz pontosan ezt teszi.
„Jöjjön már ide valaki és csináljon valamit!” Ismerős a szöveg? Nagyon magyar!
Bármennyire abszurd, de a felhatalmazási törvény meglehetősen jól lefedi bizonyos generációk igényeit. Széles rétegek hasonló politikai környezetben éltek az egypártrendszer idején, és attól ma sem akarnak – tudnak szabadulni. „A Kádár rendszerben minden jó volt” – sztereotípia virágkorát éli. Most Orbán teljhatalmával ismét egy lépéssel közelebb kerülünk a Kádár rendszer viszonyaihoz.
Orbán tudja mit csinál. A koronavírus világválságot von maga után, és előreláthatóan bizonyos termékekből hiány lesz az áruházak polcain. Úgy lesz megint, mint Kádár idején, a hiánygazdaság korában. Sok ember él az országban, akit irritál az árubőség, mondván: – minek van a polcokon annyi minden, ha ő úgysem tudja mindet megvenni?
Ha nem lesz választék, csökken az ilyen probléma, gazdag – szegény ugyanazt veheti, ha nem lesz más. Sokan éreznék magukat otthon ilyen viszonyok között, és a küszöbön álló válság pont erre felé mutat. Diktatúra? Kit érdekel, sokakat most az izgat, hogy hol kapni élesztőt, és nem a saját jogait félti. Az élesztő ész nélküli felvásárlása előrébb való a jogoknál. A többség ma sincs is tudatában, hogy jogai lennének. Természetesen nem az élesztővásárlási jogról van szó, hanem az állampolgári jogokról. A Kádári nosztalgiát korlátlanul el lehet adni, az élesztőből nem tudnak eleget gyártani, viszont az állampolgári jogokra nincs kereslet. Az állampolgári jogokat még a Göböl-pusztai juhász sem tudta eladni a népnek. Pedig egy normális ország velük kezdődik. Sajnos nekünk még nem sikerült ezt a kezdetet elérni.
Diktatúra? Van rá igény a társadalomban!
Már hét éve, hogy a balassagyarmati börtönben ültem előzetesben. Éppen éhségsztrájkot folytattam, mert a börtönben megsértették az állampolgári jogaimat. Félreértés ne essék, senki nem vert meg, a balassagyarmati börtönnek igen humánus híre van a rabok körében. A sérelmeim jogi síkon estek. Az éhségsztrájk idején naponta egészségügyi ellenőrzést végeztek rajtam, vércukormérés stb. ezért minden nap az orvosi szobába kísértek. Az egyik alkalommal az ápoló illemtudóan megkérdezte:
– Ha meg nem sértem, maga miért kezdett éhségsztrájkba?
– Mert megsértették az állampolgári jogaimat – feleltem.
Az ápolóból kitört a röhögés:
– Mondja ember, hol él maga? Ebben az országban mit számít az állampolgári jog? Tudja maga egyáltalán, hogy miket beszél?
Ebben a kis epizódban benne van mindaz, amit Magyarországon tesznek az állampolgári jog kifejezés hallatán. Vagy röhögőgörcsöt kapnak, vagy nem is tudják mi a fenét jelenthet az állampolgári jog, és inkább távolabb állnak, de mert biztosan csúnya betegség lehet és félnek, hogy elkapják.
Aztán kiszabadultam, majd néhány nap múlva ismét letartóztatott a rendőrség, mert körözést adtak ki ellenem amíg a börtönben voltam, mert nem jelentem meg a bírósági tárgyaláson, amit a előzetes letartóztatásom alatt tartottak. Korrekt? A rendőrség a lakóhelyemen keresett amíg a sitten voltam, de mivel nem találtak otthon így kiadták ellenem a körözést. A történetet ugyan végig toltam az igazságszolgáltatás hivatalain, de előre tudtam az eredményt. Nem is akartam Magyarországon kilincselni ezzel a történettel, de az angol követségről ajánlottak egy magyarországi jogvédő szervezetet, ami a követség szerint megbízható. Próba szerencse, és segítséget kértem az jogvédő szervezettől: – Magyarországon már a bebörtönzés miatt is letartóztatnak. Akkor már több mint tíz éves rutinnal a hátam mögött azt hittem nekem már nem tudnak újat mondani. Tévedtem! Az ismert jogvédő szervezet levelében az állt, sajnálattal közlik velem, hogy a szervezet elsősorban HIV-pozitív emberek ügyeivel foglalkozik, ezért a megkeresésemet tárgytalanak tekintik...
Orbán teljhatalmat kapott, és most oda lesz a sajtószabadság, és meg lesznek félemlítve az újságírók? Na ne röhögtessél haver!
A sajtószabadságról hallani ugyan hallottam, de még nem találkoztam vele. Viszont találkoztam egy Göböl-pusztai emberrel, akinél kiverte a biztosítékot, hogy azért tartoztatott le a rendőrség, mert a börtönből nem mentem el az ellenem folytatott eljárás bírósági tárgyalására. Váradi András állította, az ilyen eseteket a sajtó nyilvánossága elé kell tárni. Legyintettem, kár a gőzért, ez ügyeim nem kerülhetnek be semmilyen sajtóba Magyarországon. Bandi erősködött, és két nap múlva már újra nálam volt egy ellenzéki újságíró társaságában. Elmondtam a történteket, kiraktam az asztalra az iratokat, és mondtam mellé a NEVEKET. Az újságíró közölte, hogy ő annyit tehet, hogy ezt meghallgatta, a többi nem az ő dolga. Na másé sem volt, mert sehol egy kurta sort sem közölt a szabad magyar sajtó az ügyről. Minthogy azokról a hatósági jogtiprások sem kerültek be a szabad sajtóba, amik Váradi András színre lépése előtt már javában folytak az MSZP idejében Felcsút környékén, számos ember ügyében. Pedig éveken keresztül sokan értesítették ezekről a sajtót.
Milyen sajtószabadságot féltenek most egyesek? Talán azt, ami eddig sem létezett?
Már ott tartok, hogy sajnálom Viktort. Szegény micsoda felelősséget vett a nyakába. Ha borul a bili, egyedül ő lesz a felelős mindenért az országban. Jön a Ceausescu szindróma! A végén mindenki más röhöghet majd a markába. A hatóságoknál, a sok zsebét tömő fejes, aki húzza a sápot az emberek jogainak sárba tiprásából, a sok ellenzéki politikus, akit kilóra megvett Orbán, senki nem lesz felelős majd semmiért, csak Egyedül Orbán Viktor mindenért. Pedig valamikor régen, liberálisként, ő is próbált igényt teremteni a jogokra, csakhogy nem volt rá igénye a népnek. A hatóságoknál még többet akartak lopni az emberektől, az emberek meg a Kádár rendszer után sóvárogtak, Orbán meg rájött, úgy lehet sikeres, ha kielégíti ezeket az igényeket. Minden politikusnak megvan a maga bűne, Orbán sem kivétel. Ám ne feledjük a dolog úgy kezdődött, hogy nem az ország igazodott Orbánhoz, hanem Orbán az országhoz. Orbánt most kinevezzük minden baj okozójának, de mi lesz a hatóság hivatalaiban trónoló többi néprablóval, akik hol jobbra, hol balra mutogatnak. Ők megússzák majd a balhét?
