Brüsszelnek konyec! (EU-s mese)

Kép
  Viktor a rettenthetetlen már majdnem elfoglalta Brüsszel várát, amikor a vár urai fenemód berezeltek. Ijedtükben a brüsszeli górék telefont ragadtak, aztán felhívták Kijevet. Kérve kérték az ukránokat, legyenek szívesek és tekerjek már egyet a Magyarország felé tartó orosz kőolajvezeték csapján. Merthogy Orbán már Brüsszel várát ostromolja, aztán hadd izguljanak egy kicsit Magyarországon is a fideszes brüsszeli háború miatt. Elgondolkoztak az ukránok, hát nem is olyan nagy kívánság ez! Azzal ripsz-ropsz rögvest csavartak egyet a kőolajvezeték csapján. Aztán ettől Viktor a rettenthetetlen, annyira izgalomba jött, hogy most először az EU-val fenyíti meg az ukránokat, aztán gyorsan elfoglalja Brüsszelt, és eltörli föld színéről Kijevvel együtt.   Aki nem hiszi járjon utána, ez lesz a mese vége! Vagy talán mégsem… De vajon mégis mi lesz a mese vége?           a) Viktor a rettenthetetlen lesz Európa ura és parancsolója        b) Előbb feltörlik Viktorral a padlót, azután ki kell nyalnia B

Fohász a Göböl-pusztai juhászhoz

Nézz le ránk az égből, gondolunk néha rád
Emléked őrizzük, nem felejtünk, hogy nem lehetsz közöttünk – mindig fáj
Bár nem vagy itt, számunkra lényed mégis közel
Emléked lüktet elménkben mélyen: TE MÉGIS LÉTEZEL!
Lehet hogy kevesen értünk téged, kik tudjuk - értünk tetted!
Vállaltad utad, mi végzetes lett

Lehet hogy kevesen mondjuk: hiányzol!
De ebben a hazában sosem volt elég abból ki bátor
Te bátor voltál, igaz szívű nemes, ellenségeid máig félik neved
Már nem ír rólad újság, tévé hír sem vagy már.,.
Még a bírósági ügyed is titkolják, a göböli juhászt holtában cenzúrázzák
Nem ilyen hazára vágytál, hol mindenütt gyalázat, hol a becstelenség a dicsőség
Ahol már nem is nagyon értik, azt a szót, tisztesség

Talán kevesen vagyunk, kik gondolunk rád, kik tudjuk ki volt Váradi András
Lehet hogy kevesen, de mi nem tagadjuk neved, és gyilkosaid neve sem elfeledett!
Talán megölnek minket is, és megyünk hozzád az égbe
Hisz ebben az országban minden lehetséges!
Az EMBER, itt sohasem volt érték, így aztán te emberi szavad sem  nagyon értették

Pénzt, hatalmat, gyorsan bármi áron, az embert eltiporni mindenáron!
Ebbe bukott az ország, számtalanszor, és újra ez lesz a sors, ki tudja hányadszor
Küldj erőt égi hazádból, nekünk keveseknek, kik egy különb hazát képzelünk e becstelen helyett
Oly nehéz bízni ott, hol csendben tűrnek bármit
Hol tömegek Váradi Andrást némán hagyták likvidálni
Áldozat lesz még, nem te vagy az utolsó, ott hol némán tűrnek bármit, ott sok lesz a koporsó
Bár kevesen, de vagyunk kik egyek vagyunk veled, ha kevesen is, de mi tudjuk, hogy mit jelent a te neved!

Ma még élünk, holnap tán leölnek minket is, vagy más kínt szánnak nekünk,
hisz e hazában eltűrnek bármit
Ha szólni merünk, ha nem tűrjük a mocskot, amiben ez az ország némán lubickol
András te nyugodj békében, odafent az égben, emléked őrizzük e hálátlan vidéken
Megfutottad utad, nem hátráltál soha, amíg élünk, nekünk keveseknek, a göböli juhász mindig példát mutat!

/HCs/


Váradi András emlékére
Fotó: Neumanné Szegedi Erzsébet – Facebook



A blog írásai között egyszerűen lehet keresni, az oldal tetején a jobb felső sarokban lévő ikonra kattintva, a lenyíló menüben található címkék és tartalomjegyzék segítségével!
ugrás az oldal tetejére

További oldalak

Címkék >

További lehetőségek