1956 október 23. A gyűlölt, a csodált, a rettegett dátum. Forradalom, vagy ellenforradalom? Népfelkelés, vagy imperialista bosszú? Hatvan évvel 1956 után úgy tűnik, hogy magyar társadalom különféle rétegei még mindig nem tudnak teljesen közös nevezőre jutni 1956 kapcsán Talán nem is véletlen mindez, hiszen 1956 sokszínű októberét nem lehet csupán egyetlen síkon megítélni. Sok minden volt 1956 októberében. Az amiben talán ötvenhat kapcsán egyetértés van azok között akik átélték azt, függetlenül attól hogy melyik oldalon álltak, az az hogy legszívesebben feledni szeretnék azt ami akkor történt. Az ÁVH gyilkos sortüzeit, amint a békés tüntetők közé géppuskáztak. A lincselést, azt a látványt ahogy emberek lógtak a villanyoszlopokon, a rothadó emberi test szagát. Az utcai harcokat, a szétlőtt várost, és a megtorlást, ami ötvenhat után következett. Mindezt sokan inkább feledni szeretnék. Ám nem lehet. Az emberi elme a legjelentéktelenebb történést is megőrzi, és időnként felidézi. Ötvenhat pedig örökre beégett az akkor élők agyába. Sokan nem akarnak emlékezni arra ami akkor történt, de október huszonharmadika könyörtelenül előhozza az emlékképeket. És ötvenhat kegyetlen káoszába mindenki azt lát bele amit a politikai hovatartozása sugall. Gyűlöl, retteg, vagy épp büszke október huszonharmadikán. Mindez természetes, és talán így van jól, de ez mellett vajon érteni hányan értik - látják, hogy mi miért történt 1956 októberében? Mert talán ez lenne a legfontosabb 1956 kapcsán.
Vajon hányan értik meg a szélsőjobbos nyilas terror után következő Rákosi elvakult embertelen diktatúrájának valóságát, ami 1956 októberének melegágya volt. Kevesen merik nyíltan kimondani, de Rákosi rendszerét ma is sokan visszasírják. Rákosi Mátyás rendszere sokak számára kényelmes volt a maga módján. Rákosi egy személyben eldönt mindent, gondolkodni nem kell, nem is szabad. Megvan minden baj okozója, a népellenség, a gyáros, iparos, kulák, csak tort kell ülni a vesztük felett, amúgy pedig senki nem felel semmiért, mert Rákosi a nép eszét megtestesítő bölcs vezér. Akik így gondolkodnak, azok ma boldogok lehetnek. Orbán elég pontosan másolja Rákosi Mátyást. Ám változnak az idők, és lassan már a baloldaliak között is egyre többen akarnak forradalmat látni október huszonharmadikán. Matematikailag minden bizonnyal van rá esély, hogy épp október huszonharmadikán törjön ki forradalom Orbán diktatúrája ellen, ám a forradalmak nemigen szoktak úgy kitörni, hogy azokat előre betervezik a naptárban. Persze sokan nem hiszik el hogy 1956 október huszonharmadika dátuma a véletlen műve, és sokan ma is úgy tartják hogy imperialista kémek rendezték meg az egészet. Ennek ellentmond az a tény, hogy ötvenhat leverését követő perekben nem tudni olyan esetekről, ahol bizonyítottan imperialista kémeket ítéltek volna el 1956 kapcsán. Történelmi tény hogy 1956 borzalmas folyamatát az ÁVH gyilkos sortüze indította el, amikor a rádió épületének tetejéről a békés tüntetők közé lőttek.
De vajon volt-e valami haszna 1956 október huszonharmadikának? Talán ebben is meglehetősen egységes a magyar társadalom jó része, és sokan azonnal kijelentik, hogy ötvenhat csodája, borzalma, kinek hogy tetszik, teljesen haszontalan dolog volt. Nyilván a Rákosi rendszerét éltetők így, gondolják és akik az elbukott forradalmat sajnálják, azok közül is sokan ugyanígy látják. A soha semmiért ki nem állók népes hada meg nagyon is teljesen feleslegesnek látja 1956 október huszonharmadikát. Pedig ötvenhat hozta el a pozitív változást utókor számára. 1956 októberében uralkodó teljes politika káoszt, amin Nagy Imre sem tudott felülkerekedni, végül a Nagy Imre kormány belügyminisztere, Kádár János oldotta meg, az orosz csapatok támogatásával létrejött Kádár kormány megalakításával. Sokakban nem tudatosul, ha nincs 1956 október huszonharmadika, akkor nincs Kádár korszak sem... Vajon a többség mit gondol ma, jó volt a Kádár korszak Magyarországon? Kádár János 1956 decemberében feloszlatta a Rákosi féle kommunista pártot, a Magyar Dolgozók Pártját, és helyezte megalakította a Magyar Szocialista Munkás Pártot, az MSZMP-t. Vajon mit gondol a többség, Kádár János aki elárulta, és hátba támadta a Nagy Imre kormányt, aminek maga is tagja volt, jól vagy rosszul tette mindezt? Az észérvekben gondolkodó ember számára ezekre a kérdésekre nincs egyszerű válasz, annak tudatában hogy a nyugatnak esze ágában sem volt érdemben beavatkozni 1956 eseményeibe Magyarországon, és a felkelés mellé sem állt ki a társadalom döntő többsége.
Ma hatvan évvel ötvenhat után, ott tartunk hogy a többség elitéli, vagy isteníti, vagy épp visszasírja 1956 október huszonharmadikát. Pedig ezek helyett hatvan évvel ötvenhat után, itt lenne az ideje hogy ÉRTSÜK 1956 októberét. Mert érteni kellene végre a hatalmon lévő kormánynak, politikának, hogy büntetlenül nem lehet tartósan megalázni, hülyének nézni az országot. És érteni kellene a politikusoknak, hogy nem lehet következmények nélkül mások elleni uszításra épülő politikát folytatni, hiszen ötvenhat októbere már megmutatta hogy hova vezet a diktatúra útja! Vajon érti ezt ma Magyarországon a politika? Aligha! És érteni kellene a civil társadalomnak, hogy nem ölbe tett kézzel kellene bámulni a körülöttük zajló politikát, közéletet, hiszen számtalan békés eszköze van annak hogy a társadalom kordában tartsa a politikát, és nem szabadna hagyni hogy egyetlen vezér döntse el az ország sorsát. Vajon érti ezt a magyar társadalom hatvan évvel ötvenhat után? Aligha... Egyre többen akarnak forradalmat október huszonharmadikán. Sem a politikusok, sem a civil társadalom nem értette még meg hogy ugyan nagy haszna volt 1956 október huszonharmadikának, de azért borzalmas árat fizetett az ország. Keveseknek jut eszébe az is, hogy az "újra forradalom lesz október huszonharmadikán" szlogen már nagyon régi nóta. Ötvenhat leverése után, ötvenhét elején még a MUK volt a sláger (márciusban újra kezdjük). Aztán minden év októberében a hatalom nagy odafigyeléssel, és rettegéssel készült október huszonharmadikára. Rendőrök, önkéntesrendőrök, munkásőrök, a belső elhárítás embereinek hada, többségük géppisztolyt markolva töltötte október huszonharmadikát. A Kádár rendszer betegesen félt október 23 dátumától. És bár kevesen ismerik be, de az október huszonharmadikától való félelem volt a Kádár korszak viszonylagos jólétének mozgató rúgója. Az életszínvonalat folyamatosan emelni kell, ez volt Kádár politikájának meghatározó eleme, mert különben újra ötvenhat lesz. És ahogy azt már ma ismerjük, a Kádár rendszernek nem is forradalom vetett véget, de ez már egy másik történet. Mint ahogy az egész ötvenhatos eseménysorozat, úgy Kádár János szerepe is ellentmondásokkal teli ötvenhat kapcsán. Ám Kádárt leginkább az ötvenhatot követő megtorló perekben hozott kivégzések, és koncepciós alapon hozott ítéletek miatt negatívan elítélni.
Eltelt azóta hatvan év, és a Rákosi - Kádár idején rögzült társadalmi beidegződések ma is ugyanúgy működnek. Úgy tűnik hogy Magyarországon sem a politika, sem a társadalom többsége nem lát más utat, mint anno Rákosi Mátyás idejében. A politika ma is ugyanolyan esztelen elvakult módon hajtja bele a nyomorúságba az országot, fosztja ki, és alázza meg a társadalmat mint akkor. Semmi változás! És a társadalom is ugyanúgy ölbe tett kézzel tűri a sorsát, és semmijen békés és normális módszerrel nem akar élni a saját hazájában, a saját sorsát illetően. És a politika békés úton való kordában tartása helyett, sokan ma inkább újra forradalmat várnak október 23.-án.
Néhány hete, hogy bomba robbant Budapest belvárosában, pont akkor amikor a kormány számára fontos, vesztésre álló népszavazás melletti hangulatkeltésre pont erre volt szükség. Amint az előre várható volt, a hatóságok most fognak találni tettest, nem úgy mint a korábbi robbantások ügyében, mert a hatalomnak az az érdeke, hogy tettest kerítve elterelje magáról a gyanút, és levegye a napirendről a körúti robbantás témáját. Azt politikai hovatartozástól függetlenül egyre többen látják, hogy az igazságszolgáltatás intézményeinek Magyarországon már nem sok köze van az igazsághoz. Sajnos már csupán hitbéli kérdés, hogy ki hiszi el hogy a valódi robbantót fogták el, éppen október huszonharmadika előtt, vagy valami másról szól ez az egész.
 |
| Orbán Viktor - október 23. |
Mindenesetre meglehetősen érdekes momentum a robbantás ügyében, hogy Orbán Viktor miniszterelnök azonnal nyilvánosan gratulált a körúti robbantó elfogása kapcsán a rendőrségnek, holott egy jogállamban úgy tartják hogy:
,,Minden büntetendő cselekménnyel vádolt személyt ártatlannak kell vélelmezni
mindaddig, amíg bűnösségét nyilvánosan lefolytatott perben, a védelméhez szükséges
valamennyi biztosíték mellett, törvényesen megállapítják." - ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 11. cikk, 1.pont.
De amint látjuk Orbán Viktor nem az a politikai vezető aki sokat adna arra hogy mit tartalmaz a ENSZ alapokmánya. Elfognak valakit a robbantás ügyében, és a Fidesz kormány első embere azonnal már kész tényként kezeli hogy megvan a robbantás elkövetője. Mert most éppen Orbán Viktor hatalmának arra van szüksége, hogy nyugalomban teljen október huszonharmadika, ne legyen semmi bizonytalanság a nemrégiben történt robbantás körül, hiszen a jelenlegi miniszterelnök, aki egy volt MSZMP-s kommunista pártitkár fia, maga is tart a hírhedt dátumtól, és hallani sem akar semmiféle robbantásról október huszonharmadikán. Amint azt tapasztalhatjuk nem sok minden változott ebben az országban az elmúlt hatvan év óta. Gyűlöljük, rettegjük, és akarjuk újra október huszonharmadikát. De érteni vajon érteni miért nem értjük október huszonharmadikát?
Mezei Mária: Mond, hol van a sok virág
