Valamikor régen, már több mint tíz esztendeje annak hogy felismertem hogy Felcsút környékén ahol élek, hatalmas méretekben történik az emberi állampolgári jogok lábbaltiprása a hatóságok aktív részvételével.
Persze az már az elején világosan látszott hogy itt akkora hatalommal szemben kell küzdeni, ami jócskán túlmutat az olyan nyolc iskolás kisember lehetőségein mint amilyen én is vagyok. Így aztán fordultam segítségért sajtóhoz, újsághoz, tévéhez, másokhoz segítségért, ám még válaszra sem méltattak. Gyorsan rá kellett tehát jönnöm arra hogy ha nyilvánosságot akarok szerezni a Felcsút körzetében folyó becstelen ügyeknek, akkor ezt nekem magamnak kell megteremteni mert nyilvánosságot senki nem fog nyújtani ebben a dologban.
Persze nem azért kezdtem ilyesmikkel foglalkozni mert valamelyik reggel arra ébredtem hogy én vagyok a Terminátor, hanem azért mert már elviselhetetlené vált az a mocskos ügymenet amit a hivatalok - hatóságok folytattak velem a különféle ügyeikben.
Szóval magad uram ha szolgád nincsen, így jobb megoldás nem lévén, a nyolc iskolámmal nekiláttam hogy nyilvánosságot teremtsek magamnak, hogy felhívjam a figyelmet arra hogy milyen piszkos ügyek folynak Felcsút környékén.
Mivel sem számítógép sem internet nem állt a rendelkezésemre, így aztán kézzel írtam a villanyoszlopra ragasztott felhívásaimat: ,,Várom azok jelentkezését akiket Farkas Tibor végrehajtó megkárosított" . Aztán elindultam kerékpárral hogy teleragasszam Felcsútot és környékét. Mivel megértem a másnap reggelt, így újabb felhívásokat írtam kézzel, szövegszerkesztő nélkül, és újra elindultam a nyilvánosság nyomába, amit senki nem akart megadni a Felcsút körzetében folyó ügyek miatt.
Az igyekezetemnek lett is eredménye, hamarosan soha nem látott nyilvánosság jelent meg körülöttem felhívásaim ragasztgatása közben, a körülöttem kőrőző autók formájában. Persze hamar rámszóltak barátilag hogy kisöcsi itt a vége, mert ezt a mutatványt nem fogod túlélni. Sajnos nem csak szövegszerkesztőm nem volt a mutatványhoz, hanem testőröm sem, így kénytelen voltam a magam nyolc iskolás eszére támaszkodva a megpróbálni megérni a másnap reggelt. Lehetőleg élve... És miközben a telefonomból kivett akkumulátorral igyekeztem a kertek alatt a következő településre hogy ott is utánanézhessek a hatóságok mocskos ügyeinek, közben határozottan úgy tűnt hogy egyre többet látok a közelemben vitorlázó sárkányrepülőből az égen...
Persze egyértelmű volt hogy az internetet nem tudom nélkülözni ebben a szakmában sokáig, így aztán fogtam magam és igyekeztem megismerkedni az internet világával azokon a nyilvános helyeken ahová bárki betérhet akinek sem számítógépe, sem szövegszerkesztője nincsen. Ideig óráig ily módon kisebb zökkenőkkel ugyan, de megjelentem az interneten mint a Merész-elek Kapitányság meseírója, mert azt hogy hogyan tudom felhívni a figyelmet arra hogy milyen mocskos módon tapossák el az emberi állampolgári jogokat Felcsút környékén, azt is nekem kellett a nyolc iskolámmal kitalálni.
Aztán a 2010-es Fideszes hatalom átvétel után végképp kiszorultam a nyilvános helyeken való szövegszerkesztés lehetőségétől, így már azt is ki kellett találni hogy hogyan is érem el a nyilvánosságot jelentő internetet. Nem is untatnám a technika részletekkel az olvasót ezzel, csak az érdekesség kedvéért elárulom hogy az elég széles körben ismert, a Mészáros Lőrinc életútját ismertető - ,,A Fideszes cigány a templom egere meg a Másé" című iratomat, ami úgy nyolc oldalnyi gépelt szöveg, ezen a képen látható mobiltelefonon írtam. Szövegszerkesztő nélkül persze...
Az természetes hogy az különféle Felcsút környéki kamikaze akciók okán különféle bírálatok érnek, a politikai jellegűek mellett elfordul hogy egyesek nehezményezik hogy miért nem használok szövegszerkesztőt... Ez a problémakör már messzire vezet, hiszen például a fentebb látható mobiltelefon hardverére nem lehet telepíteni a szövegszerkesztőt, és a nyolc iskolám mellett olyan a helyesírásom amilyen. Ugyan lelőhetem a helyesírásomat kritizálókat azzal a poénnal hogy - a helyesírásom pont olyan mint a Schmitt Pál volt köztársasági elnöké - , ám ettől még a szövegszerkesztésemet érintő kritikák jogosak. Persze a tudom jól hogy a helyesírás is tanulható, ám mint aktív Felcsút környéki kamikazénak az a legnagyobb feladat, azt megtanulni hogy hogyan lehet megérni a másnap reggelt.
Csupán néhányan vagyunk akik felvállatuk hogy nyilvánosan felemeljük a szavunkat az emberi tisztesség mellett, jellemzően alacsonyan iskolázott emberek vagyunk, mint például amilyen Váradi András is volt. Egyszerű emberek vagyunk, nincs palotánk, nincs testőrünk, és van hogy szövegszerkesztőnk sincs. Van hogy bámulnak bennünket, van hogy kritizálnak minket, ám az keveseknek jut eszébe hogy támogassa, valami úton módon segítse azokat akik vállalják azt hogy a társadalom soraiból előlépve szót emelnek az emberek jogaiért. Mi akik régóta kamikaze módra éljük a napjainkat, és miközben soha nem lehetünk biztosak abban hogy megérjük a másnap reggelt, nem vagyunk megsértődve mindezért, azzal dolgozunk amink van. Ha nincs autó megyünk kerékpárral vagy gyalog, ha nincs internet akkor keresünk villanyoszlopot amin felhívjuk a figyelmet a hatósági törvénytiprásra, és ha nincs szövegszerkesztőnk akkor vállaljuk a helyesírásunkat.
És miközben az életünkkel játszunk, azért mert egy tisztességes országban akarunk élni, jól tudjuk a miértekre a választ. Egy beteg társadalomban élünk, ahol a beteg társadalom reakcióit a politikai hatalmi elit nagyszerűen tudja kamatoztatni a saját hasznára.
A magyar társadalomban akadnak szép számmal iskolázott képzett emberek, akiknek példás a helyesírásuk, talán a jövedelmi viszonyaik is mások mint a társadalom alján élőké - vajon közülük miért nem állnak ki néhányan hogy szót emeljenek az emberi tisztesség mellett ott ahol éppen élnek? Vagy talán az értelmiségi rétegnek úgy jó a magyar valóság ahogy van? Nekik teszik hogy családjuk az egyre mélyebbre süllyedő magyar társadalom mocsárba fogja leélni az életét?
Mi akik az élet peremén élünk és közben azzal kísérletezünk nap mint nap hogy megérjük a másnapot a hatalom ellen folytatott küzdelemben, tudjuk a választ erre a kérdésre: - mert ez egy beteg társadalomban így szokás, mert az valakiknek nem tetszik ha kiállunk az emberi tisztesség mellett, különben is sokkal kényelmesebb valamelyik politikai csoportban bízni, annak szurkolni, mint személyesen tenni önmagunkért.
Annak idején Torgyán József már elárulta: a tisztesség nem politikai kategória! És tényleg nem az, sőt az Orbán Fideszes országában egyre inkább nem az. A magyar társadalom betegségeire nem a politika fogja megtalálni a gyógyszert. A politika inkább mérgezi az amúgy is beteg magyar társadalmat mint hogy gyógyítsa, amikor arra tanítja az embereket hogy cigány-zsidó, kommunista-fasiszta, liberális-illiberális, és hasonló sémák alapján gondolkozzanak. És akkor még nem is szóltunk arról hogy a háttérhatalom notóriusan retteg a civil társadalom önszerveződésétől, és mindent elkövet azért hogy a magyar társadalom ne találjon magára. Pedig a gyógyír itt van a kezünkben, elő kell állni a társadalom soraiból az embereknek, és fel kell emelni a szavunkat az emberi állampolgári jogok, az emberi tisztesség mellett, ott ahol éppen élnek. Nekem, akinek nincs szövegszerkesztője, neked akinek példás a helyesírásod, neki aki magasan képzett és jobb anyagi helyzetben van mint az alsóbb rétegek, nekünk akik egy normális ország egészséges társadalmában szeretnénk élni.
Érthető az az elvárás hogy vannak akik úgy gondolják hogy a nyilvánossághoz szóló anyagok legyenek a kor színvonalának megfelelőek jól szerkesztettek, amelyekben nincsenek helyesírási pontatlanságok. Egy nemzet nyelvének védelme is fontos dolog, amit szintén védeni kell a különféle káros hatásoktól, szokásoktól a mindennapok során. Talán érthető hogy a nyolc iskolámmal, szövegszerkesztő nélkül, nem a magyar nyelv védelmét tűztem a Merész-elek Kapitányság zászlajára.
A bajok egyre nagyobbak, már nem csak arról van szó hogy a hatalom meglopja az embereket, hiszen egyre hosszabb azok névsora akik politikai indítékú gyilkosságok áldozatai. Nemrégiben Felcsút környékén békés erdei kiránduló emberekbe lőttek kíméletlenül a rendőrök, és közben nem érdekelte őket az hogy a kirándulóknak milyen a helyesírásuk. Így aztán szövegszerkesztő nélkül, de továbbra is az emberi állampolgári jogokat, az emberi tisztességet igyekszem számon kérni azokon a hatóságokon akiknek a társadalom érdekeinek a védelme lenne a feladatuk. És mindeközben igyekszem megérni a másnap reggelt...
Akit pedig annyira zavar hogy helyesírási hibát talál az irataimban, annak kikapcsolódásképpen azt javaslom hallgassa meg az alábbi videót amihez nem kell szövegszerkesztő, és közben emlékezzen Váradi Andrásra, aki egyszerű ember létére kiállt hogy felemelje a szavát az emberi tisztesség mellett, de ő már nem érhette meg a másnap reggel...
