Rosszul áll magyarok szénája, ezt már a vak is látja. Egyre másra jelennek meg az olyan hírek hogy a kivándorlás egyre erősödik, és egyre szélesebb rétegek érzik a saját bőrünkön hogy megélhetés egyre nehezebb az országban. A balsors ami évszázadok óta hű társa a magyarságnak, úgy tűnik továbbra is hűen ragaszkodik a magyarokhoz. Valahogy az Európai Unióban sem találunk igazán magunkra, olyan érzése van az embernek mintha gyökértelen lenne a Magyarországon élő emberiség. Pedig a magyarság történelme a messzi múltba vezet, és őseink éltek már meg az elmúlt kudarcokkal tűzdelt évszázadoktól sokkal sikeresebb, különb időszakokat is a történelem során. Többek szerint nem jó helyre tesszük a hangsúlyt a magyarság történelmében, hiszen egyáltalán nem mindegy hogy melyik korszak, és melyik vezető szellemi - politikai örökségét tekinti egy nemzet a sajátjának.
Ebben a logikában pedig nagy igazság van, gondoljunk csak bele abba, hogy jól ismert a történelemből hogy milyen következményekkel járt az amikor egy ország Lenin, vagy Hitler, vagy például Churchill szellemiségét tartotta követendőnek. Nyilván többen most elhamarkodottan legyintenek, hogy ilyesféle ideológiai probléma nálunk igazán nincs, ám könnyen tévútra tévedhetetlen akik felszínesen ítélnek ebben a dologban.
Magyarország ma éppen úgy mint az elmúlt ezer év kudarcokkal tűzdelt évszázadaiban - I. István államalapító uralkodó szellemi örökösének vallja magát. István király a magyarság elsőszámú jelképe, aki az unalomig hangoztatott államilag támogatott álláspont szerint: a kereszténység felvételével az Európai nemzetek soraiba vezette a magyarokat. Ám Szent István a katolikus egyház ezer éve tartó aktív támogatása mellett sem tudott igazán népszerűvé válni a magyarság széles rétegei szemében, és ha kicsit jobban megvizsgáljuk az elsőszámú állami magyar szentet, akkor már biztos hogy nem jó választás István személye arra hogy nemzetünk gyökereit jelentő éltető jelképe legyen hazánknak.
A probléma rögtön I. István államalapítással kapcsolatos cselekedeteivel kezdődik. István ugyan felvette a keresztény hitet, és a magyarokat erőszakkal a kereszténység felvételére kényszerítette a hatalmat jelentő koronáért cserébe. Ám mint az közismert a keresztény vallás a biblia illetve Jézus Krisztus tanításain alapszik, ám a kereszténységre áttért I. István uralkodásának kezdetét mégis egy igen barbár intézkedés jelképezi. A vele szemben álló és harcban elesett Koppány holttestét négy darabra vágatta és a halott testrészeket, az ország négy különböző pontján hónapokon át függesztette ki elrettentésként. Nem kell ahhoz vallásszakértőnek lenni hogy megállapítsuk hogy az ilyen tettnek semmi köze nincs sem keresztyén, sem a bibliai, sem pedig a Jézusi elvekhez, az ilyen tett egyértelműen a barbár népségeket jellemzi, nem pedig a kulturált embereket. Pedig I. István király ilyen barbár módszerekkel igyekezett élhetett a magyarokkal hogy majd ez az út vezeti el őket az Európai fejlett kultúrnemzetek sorába. Nos ha mostanság kicsit jobban körül nézünk a magyarság háza táján, akkor hamar rájöhetünk arra hogy abban az elmúlt időszakban ami eltelt Koppány holttestének feldarabolása óta valójában semmivel sem sikerült közelebb kerülni az Európai nemzetek soraihoz a magyarságnak.
De nézzük meg hogy a katolikus egyház hogyan viszonyult a keresztény magyar államalapítóként hirdetett, ám a keresztény értékrendű emberhez méltatlan, hulladaraboló, barbár István királyhoz.
Nos István kezét a katolikus egyház István halála után a hullájáról levágta, és a mumifikálódott testrészt szent erekjeként őrzi, amit időnként ünnepélyesen nyilvánosan hordoznak körbe az emberek között. Ám ezt is hiába keresnénk, semmi ilyesmit nem találunk sem a bibliában, sem pedig a Jézusi, vagy éppen a keresztyén tanításokban - hogy egy barbár rendelkezéseket hozó király hulláját meg kellene csonkitani, és a mumifikált testrészéhez ily módon kellene viszonyulni így minderről bizonyosan kijelenthető, hogy ez a Szent Istváni erekje körüli katolikus cirkusz a keresztény értékrenddel összeegyeztethetetlen, azzal gyökeresen ellentétes dolog.
Persze ne csodálkozzunk ezen, hiszen a katolikus egyház tele van pogány jelképekkel és szokásokkal, olyanokkal amik nem összeegyeztethetőek a bibliai és Jézusi keresztyén tanításokkal.
Tehát jelenleg az a helyzet, hogy magyar állam egy barbár király politikai örökösének tekinti magát, akit egy pogány rítusokkal nyíltan hirdető egyház segítségével évszázadok óta favorizál, és most egy ilyen baljós történelmi figura a magyar államiság jelképe. Ha mindenbe jobban belegondolunk kész horror ez a történet. Egy hulladaraboló barbár királyt szellemi örökségét tekinti az ország követendő példának, ettől rosszabb már csak az lehetne ha egy Drakula féle szörnyalak emlékéből táplálkozna a magyar nemzet.
Mondjuk ha végignézünk a magyar történelem István óta eltelt évszázadain, akkor láthatjuk hogy mindez még is látszik rajta. István király által a hulladarabolás barbár cselekedete segítségével alapított magyar állam, a pogány rítusokat művelő katolikus egyház közreműködésével, az egyik tragédiából a másikba vezette az országot. Elég ha csak az utóbbi évszázadra gondolunk, két világ háború a vesztesek oldalán, milliós emberveszteséggel, fél évszázados idegen megszállással.
Ma 2015-ben, úgy áll a dolog hogy a balsors továbbra is meghatározó a Szent Istvánra formált ország ügyében - hiszen bár nincs háború vagy természeti csapás Magyarországon, az emberek békében élhetnének az országban, ám a magyarok mégis tömegesen hagyják el a hazájukat, és a magyar emberek egyre bizalmatlanabbak a magyar állammal szemben, azzal az állammal amiben immáron ezer éve I. István szellemisége a meghatározó.
Napjainkban is hasonló módszereket használ az állam mint István idején, hiszen megalapozott a gyanúja annak hogy az állami apparátus politikai gyilkosságokban lehet érintett. Ugyan a Göböl pusztai juhász holttestét nem vágatta négybe a Istváni barbár magyarellenes örökséget burkoltan tovább vivő Orbán, mint ahogy azt annak idején Koppánnyal tették, ám a Fidesz erősen pártolja a halálbüntetés bevezetésének ügyét - és nem kérdés, a barbár István királyra alapozott állam politikai okból szeretné az emberi élet kioltását saját maga számára lehetővé tenni.
Ha mindezek után egy röpke pillantást vetünk a magyarság I. Istvánt megelőző történelmére, akkor hamar rádöbbenünk arra hogy István korszakváltó hulladarabolással fémjelzett államalapítását megelőzően sokkal sikeresebb időszakokat éltek meg őseink, akik nyilván tudták hogy ahhoz hogy sikeresek lehessenek, tisztelniük kell a gyökereiket , mert csak így tud a nemzetség erős terebélyes zöldellő fává fejlődni.
Váradi Barbara festménye (Göböl puszta 2015)
Ha pedig elfogadjuk azt fentebb már említett gondolatot hogy mennyire nem mindegy az hogy egy nemzet milyen politikai vezetőt tekint követendő példának, akkor kézenfekvő hogy a magyarságot a gyökereitől megfosztó barbár I. István helyett más személyt kell keresni a magyarság számára elsőszámú jelképként.
Tehát adva van a helyzet hogy az Istvánt megelőző időszakban kutakodjunk alkalmas személy után amikor a balsors még nem volt állandó kísérője a magyarságnak.
Jó ideje érdekes folyamat figyelhető meg a magyar társadalomban. Miközben egyre többen csalódnak az István által alapított államban, eközben egyre többen hallgatnak ösztöneikre, és egyre többen nyúlnak vissza a hun illetve szkíta gyökerekhez. Pontosan ahhoz az Istvánt megelőző történelmi korszakhoz igyekeznek kötődni, amikor őseink sokkal sikeresebb időket éltek mint az István utáni nemzedékek. További érdekesség hogy Magyarország külföldön -Hungary - néven ismert, és ez az elnevezés is az Istvánt megelőző korszakra, őseink Ural vidéki őshazájára - Magna Hungariára utal, ami történetesen szervesen illeszkedik a társadalom hun és szkíta vonulataihoz való ösztönös vonzódáshoz. Ha mindezen korszakra utaló dolgokat jobban szemügyre vesszük, akkor gyorsan előtűnik egy külföldön is ismert hun vezér a magyar történelem színpadán, aki nem más mint Attila a hunok legendás királya.
Eugène Delacroix : Attila a hun (freskórészlet)
Attila neve ismert és rettegett név volt akkoriban Európa szerte, ám a korabeli krónikák puritán életvitelű, viszont művelt és nemes uralkodókén jellemzik, aki nem üldözte a más hitű más vallású embereket, és szövetségesévé tette a körülötte élő más népeket. Arról nem szólnak a krónikák hogy Attila felnégyeltette volna emberek hulláit, és nagyon valószínű hogy Attila pogány létére közelebb volt a Jézusi, keresztyén értékekhez, mint a pogány rítusokkal manipuláló katolikus egyház.
A megoldás tehát adott, Istvánt mellőzni kell, és helyette magyar embereknek, a magyar államnak, Attila hun király szellemi örökösének kell magát tekinteni ahhoz ha az egyre hanyatló magyar nemzet újra egy virágzó nemzet akar lenni. István mellőzése és Attila elismerése nem sért semmilyen nemzetközi jogszabályt, vagy egyezményt, és a magyar emberek kinyilatkoztatása által viszonylag könnyen megvalósítható. Ugyan Attila emlékét nyilván tudatosan igyekeztek jelentékteleníteni, ám Attila személye és a magyarság számára jelentő szerepe eddig is ismert volt a haza érdekeit fontosnak tartók számára:
- Zrínyi Miklós Attilát mint magyar királyt méltatja (1651):
„Én vagyok a magyarok legelső
királya utolsó világrészről én kihozója!
Én lehetek tehát magyarnak példája
Hírét, birodalmát, hogy nyújtsa
szablyája.”
- Kölcsey Ferenc még a Himnuszban is megemlékezik a hun ősökről (1823):
„Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.”
- Benedek Elek Atilla siratása című verse:
„Attila, Attila, hunok nagy királya,
Mundzuk sarjadéka, híres maradvája!
Te ura, királya szittyák s
germánoknak,
Valál hódítója a rómaiaknak”
Attila szobra a Pilisszántó Csillagösvényen
Attila, a magyar ősök sikeres királyaként, olyan éltető gyökere lehet a magyarságnak amin keresztül új energiák juthatnak a magyar társadalom megfáradt testébe. Attila uralmát kísérő politikai örökségek -például a más vallások tiszteletben tartása, illetve a más népekkel való szövetségre lépés törekvése - olyan örökségek amelyek jól illeszkednek akár az Európai Unió értekrendjéhez is. Ma az Orbáni Fidesz a Szent Istváni gyökerekből táplálkozik, és ennek az a mostanra kiérlelt gyümölcse hogy bár Magyarország tagja az Európai Uniónak, ennek ellenére talán soha nem volt olyan lenézett, megvetett a magyar Európa szerte mint manapság. Ahhoz hogy a magyar nemzet megerősödjőn ahhoz nem az a út vezet hogy a politikusok kitartóan szajkózzák az aktuális hazugságaikat, a barbár Szent Istvánra formált állam támogatása mellett. Hasonlóképpen irreális elképzelések azok amelyek úgy hirdetik hogy jelenlegi magyar állam eltörölhető, és helyette egy minden részletében teljesen új állam létrehozható. Nyilvánvaló hogy mindezt egy szétzilált, legyengült magyar társadalom képtelen véghezvinni. Ellenben a jelenlegi meglehetősen torz állam különféle módokon javítható, jobbá tehető, például úgy hogy helyes történelmi egyéniségek örökségét valljuk magunkénak. Ahhoz hogy egy sikeres nemzetté váljunk ahhoz elsősorban meg kell találnunk azokat gyökereinket, amiktől a szentnek kikiáltott István barbár módon elszakította a korábban sikeres magyarságot. A legendás hun király Attila lehet a magyarság azon csillaga, amely segíthet abban hogy a hányatott sorsú hazánk társadalma végre magára találjon, és megbecsülést, tisztes megélhetést, és biztonságot nyújtson e föld szülöttei számára.
Attila öröksége ma is él a magyarságban a felszín alatt. Nyilván Attila személyét ma is igyekeznek a különféle politikai körök lejárati, kisebbíteni, vagy éppen kizárólagos módon kisajátítani, a korrupt állami - egyházi államberendezkedés érdekeinek megfelelően olyan politikai környezetbe helyezni, hogy Attila öröksége ne válhasson a társadalom széles rétegei számára éltető erővé. Nekünk a társadalom nyitott szemmel járó tagjainak kell megtalálni a múltunkban gyökerező energiákat, és ha társadalom alapjait pozitív energiák táplálják, akkor a nemzet virágzása el fog kezdődni...
"A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!"
Petőfi Sándor: NEMZETI DAL
* Attila korával kapcsolatos adatok, képek. a
http://hu.wikipedia.org/wiki/Attila_hun_király webhelyről származnak
2015. Május 25. Hajnáczki Csaba
